Az utóbbi évek legsikeresebb számítógépzenésze nem más, mint a Coltrane család egyik leszármazottja. És Flying Lotus legújabb lemezén fejet hajt az örökség elõtt: több dzsesszista témát is belekomponált csodálatos gépzenéjébe, és el is hívta egy nagyobb horderejû fúvásra unokatestvérét, Ravi Coltrane-t (Arkestry). Azt viszont valószínûleg már nem családi hátterének köszönheti, hogy Thom Yorke is énekel egy számot a lemezen (...And The World Laughs With You). Szimbolikus értékkel bír vendégszereplése: ahogy a mindig megújulni képes Radiohead az új rockzene, úgy Flying Lotus az új elektronika. Amint kiadta elsõ lemezét, követõi, tisztelõi és másolói akadtak, akik idáig valahogy képesek voltak lépést tartani vele, de ezt a hangzást már nehéz lesz überelniük.
Titka a ritmusban, az ütemek újraértelmezésében, a hangok vegyítésének mikéntjében áll. Az intro címe Cosmic Drama, és ezzel el is árulta, mi vár a hallgatóra. A lavinaszerû zajzuhatagok minden egyes hangja tökéletesen szólal meg. Kristálytisztán. Hárfa és vonósok, gitár és dob, vokál, taps, tam és csörgõ. Olyan könnyedén kezeli a hangszereket, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - és továbbra is megférnek zenéjében a Commodore 64-hangok (Clock Catcher) vagy a pingponglabda pattogása is (Table Tennis), melyet sejtelmes hangjával Laura Darlington kísér, aki már a Los Angelesen is szerepelt. Nem lepõdnék meg, ha következõ lemezét a Berliner Philharmonikerrel - vagy ha nem akar olyan messzire menni, a San Franciscó-i Szimfonikusokkal - venné föl. Mert innen már tényleg csak a karmesteri poszt van hátra (és még csak 26!).
Warp/Neon Music, 2010
