Zene

Három magyar albumot mutatunk be, de nem csak ez bennük a közös. Híres mesterségük címere: az útkeresés.

Majdnem egy évtizedet kellett várni a tehetséges színész, Tompos Kátya első lemezére. Megérte.

Az első generációs orosz zsidó bevándorlóként még gyermekkorában New Yorkba került Daniel Lopatin egyike a legelmélyültebben dolgozó hangszobrászoknak - az évek során rendre új zenei eszköztárral dolgozott, miközben tudatosan tágította a munkáival teremtett és bejárt világok határait.

Sokan úgy vélik, a Fesztiválzenekar különleges színvonalának és kitartó sikerének egy titka van: Fischer Iván személyisége. A személyiség pedig sosem érthető meg igazán, főképp pedig nem utánozható. Mindazonáltal érdemes néhány adalékkal hozzájárulni a megfejtéshez.

"Tekints ide, megszédült ember, tekintsd meg élted képeit! Elvirágzott rövid Tavaszod, kimerült Nyaradnak ereje. Hervad már őszöd az aggkor felé; és közeleg a sápadt Tél, mutatja néked megnyíló sírodat. Hol vannak most a magasröptű tervek, a boldogság reménye, a vágy a hiú dicsőség után, s a gondok súlyos terhe? Hol vannak hát az öröm napjai, a buja bőségben dúskálók? És hol a vidám éjek, a mámorban átvirrasztottak? Hol vannak hát? Hol? Elillantak, mint az álom. Ami megmaradt: csak az Erény."

Hulladékból várat sokan emeltek már a popzene történetében, Dev Hynes azonban barokk palotát formáz színarannyal bevont kacatjaiból. A Test Icicles dance-punkjától a Lightspeed Champion finomabb-folkosabb rockzenéjén át a hamisítatlan popzenéig eljutó brit dalszerző-producer Blood Orange fedőnéven elkészített második lemezén minden rajta van, ami a 80-as évek nagyipari könnyűzenéjét olyannyira fullasztóvá tette.

Csalog Gábor és a Concerto Budapest együttműködésének gyümölcse a Concerto Studio elnevezésű új koncertsorozat, amelynek második előadásán Mozart és John Cage került terítékre - illetőleg "A véletlen zenéi", ahogy az alcím jelezte.

A Metalocalypse groteszk metálmese a világ leghíresebb death metal bandájáról. A horrorral fröcskölt, rock and roll humorral hintett animációs sorozat most különleges epizódjához érkezett: a Dethklok egomán rocksztárjainak kalandjai egy The Doomstar Requiem című grandiózus metáloperában folytatódnak.

"Vígoperát írni nem hiszem, hogy megterhelő lenne. A tragédiát ténylegesen megszenvedi, aki írja; az ember gondolatai egy fájdalmas sugallat hatása alatt állnak, amely betegesen túlfeszíti az idegeket. De a vígjátékban lévő tréfa és kacagás felvidítja az elmét és a testet. 'Egy mosoly hozzátesz egy szálat az élet fonalához.' [...] Ön egész életében vágyott egy jó vígoperai témára: ez arra mutat, hogy a nemes veretű komédia művészi vénája virtuálisan megvan Önben.

A barátságtalan hétfő esti időpont ellenére egészen kiváló ötlet volt az R33 rendezvénysorozatába, a 100-as Klubba illeszteni ezt a koncertet. A helyszín megközelítése ugyan cseppet sem megnyugtató - az R33-hoz a Blair Witch Projectet idéző parkon, valamint egy használaton kívüli vágóhídon keresztül lehet eljutni -, viszont a Soroksári úton lévő épületegyüttes mintha rálépett volna arra az útra, ami a bécsi Arena felé tart: a belvárosból is relatíve könnyen elérhető placcon egyre több koncerthelyszín található, ám a környezetnek köszönhetően vélhetően nem sok nyugdíjas fog panaszkodni a hangos zene miatt.

Lydia Lunch nem alkuszik. A harminc évvel ezelőtti New York-i noise-színtér legfeketébb boszorkányának bizonyára számos lehetősége lett volna az elmúlt tíz-tizenöt év során arra, hogy aprópénzre váltsa jelentős hírnevét, de őt persze egészen másfajta fából faragták.

A Pajor Tamás vezette Amen jubileumi koncertje a Hit Csarnokban sokak számára korántsem csak popzenei esemény volt – pedig pusztán annak sem lett volna utolsó.

1969-ben jelent meg első nagylemeze, nemrég a harmincnyolcadik. A Kossuth-díjas előadóművésszel természetesen felelevenítettük a régmúltat is, ám nosztalgiáról szó sem lehetett.