mi a kotta?

Beteg virág vagyok

  • mi a kotta
  • 2014. január 19.

Zene

"Tekints ide, megszédült ember, tekintsd meg élted képeit! Elvirágzott rövid Tavaszod, kimerült Nyaradnak ereje. Hervad már őszöd az aggkor felé; és közeleg a sápadt Tél, mutatja néked megnyíló sírodat. Hol vannak most a magasröptű tervek, a boldogság reménye, a vágy a hiú dicsőség után, s a gondok súlyos terhe? Hol vannak hát az öröm napjai, a buja bőségben dúskálók? És hol a vidám éjek, a mámorban átvirrasztottak? Hol vannak hát? Hol? Elillantak, mint az álom. Ami megmaradt: csak az Erény."

Akiben van némi hajlandóság a pátoszra és az év végi melankóliára, az alighanem a lelke mélyén rezonál e figyelmeztető sorokra, amelyek Simon gazda áriájából valók, Haydn Az évszakok című oratóriumának téli szakaszából. Akik ellenben mit sem adnak az efféle moralizáló riogatásra, nos, ők az idézet olvastán megelégedetten következtethetnek arra, hogy a 2014-es új évet ismét ezzel a pompás művel köszönthetjük majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Az oratóriumot, amelynek szoprán szólamát a nyilvános bemutatót megelőzően Ferenc császár és király második hitvese is énekelte (a lojális, de nem süket komponista megítélése szerint: "sok ízléssel és kifejezéssel, de fölöttébb kevés hanggal"), Helmuth Rilling után ezúttal René Jacobs vezénylete alatt szólaltatják majd meg a többfelől összesereglő művészek, így az Orfeo Zenekar és a bécsi Gustav Mahler Kórus.

Addig azonban még ünnepi Diótörők hekatombái állnak előttünk: balettként, két különböző előadásban kivetítve az Uránia Nemzeti Filmszínházban, valamint Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok immár hagyományos, karácsony táji koncertjein - színészekkel és bábokkal (Nemzeti Hangversenyterem, december 23., hat óra, ill. december 27., tizenegy és hat óra). Persze az obligát karácsonyi koncerteket se feledjük, mert hiszen ezek nem csupán elmaradhatatlanok, de ígéretesek is, mint például az a két, Vashegyi György által igazított hangverseny, amely Bach-Telemann párosítást (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc), illetve egynemű Bach-kantátaprogramot kínál (Zeneakadémia, december 22., fél nyolc).

S mielőtt még véget érne az esztendő, amely nem mellesleg Benjamin Britten centenáriuma volt, hát újra részünk lehet még egy harmadnyi Britten-koncertben, hála Keller András zenekara, a Concerto Budapest idei utolsó fellépésének (BMC, december 20., fél kilenc). A szövegeit az angol költészet évszázadaiból összeválogató dalciklus, a Szerenád egyik tételében William Blake versét, A beteg rózsát is megénekli:

"Beteg virág vagyok:

láthatatlan féreg

éji virág szárnyán

egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,

szép kármin ölemben,

s most sötét szerelme

titkon megöl engem."

(Képes Géza fordítása)

S mivel ünnepből sosem elég, hát ne feledkezzünk meg a Budapesti Fesztiválzenekar jubileumi koncertjéről, amely kereken 30 évvel az első nyilvános fellépés után vár majd reánk, méghozzá kívánsághangverseny formájában, s értelemszerűen Fischer Iván vezényletével (Kongresszusi Központ, december 26., háromnegyed nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!