mi a kotta?

Beteg virág vagyok

  • mi a kotta
  • 2014. január 19.

Zene

"Tekints ide, megszédült ember, tekintsd meg élted képeit! Elvirágzott rövid Tavaszod, kimerült Nyaradnak ereje. Hervad már őszöd az aggkor felé; és közeleg a sápadt Tél, mutatja néked megnyíló sírodat. Hol vannak most a magasröptű tervek, a boldogság reménye, a vágy a hiú dicsőség után, s a gondok súlyos terhe? Hol vannak hát az öröm napjai, a buja bőségben dúskálók? És hol a vidám éjek, a mámorban átvirrasztottak? Hol vannak hát? Hol? Elillantak, mint az álom. Ami megmaradt: csak az Erény."

Akiben van némi hajlandóság a pátoszra és az év végi melankóliára, az alighanem a lelke mélyén rezonál e figyelmeztető sorokra, amelyek Simon gazda áriájából valók, Haydn Az évszakok című oratóriumának téli szakaszából. Akik ellenben mit sem adnak az efféle moralizáló riogatásra, nos, ők az idézet olvastán megelégedetten következtethetnek arra, hogy a 2014-es új évet ismét ezzel a pompás művel köszönthetjük majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Az oratóriumot, amelynek szoprán szólamát a nyilvános bemutatót megelőzően Ferenc császár és király második hitvese is énekelte (a lojális, de nem süket komponista megítélése szerint: "sok ízléssel és kifejezéssel, de fölöttébb kevés hanggal"), Helmuth Rilling után ezúttal René Jacobs vezénylete alatt szólaltatják majd meg a többfelől összesereglő művészek, így az Orfeo Zenekar és a bécsi Gustav Mahler Kórus.

Addig azonban még ünnepi Diótörők hekatombái állnak előttünk: balettként, két különböző előadásban kivetítve az Uránia Nemzeti Filmszínházban, valamint Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok immár hagyományos, karácsony táji koncertjein - színészekkel és bábokkal (Nemzeti Hangversenyterem, december 23., hat óra, ill. december 27., tizenegy és hat óra). Persze az obligát karácsonyi koncerteket se feledjük, mert hiszen ezek nem csupán elmaradhatatlanok, de ígéretesek is, mint például az a két, Vashegyi György által igazított hangverseny, amely Bach-Telemann párosítást (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc), illetve egynemű Bach-kantátaprogramot kínál (Zeneakadémia, december 22., fél nyolc).

S mielőtt még véget érne az esztendő, amely nem mellesleg Benjamin Britten centenáriuma volt, hát újra részünk lehet még egy harmadnyi Britten-koncertben, hála Keller András zenekara, a Concerto Budapest idei utolsó fellépésének (BMC, december 20., fél kilenc). A szövegeit az angol költészet évszázadaiból összeválogató dalciklus, a Szerenád egyik tételében William Blake versét, A beteg rózsát is megénekli:

"Beteg virág vagyok:

láthatatlan féreg

éji virág szárnyán

egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,

szép kármin ölemben,

s most sötét szerelme

titkon megöl engem."

(Képes Géza fordítása)

S mivel ünnepből sosem elég, hát ne feledkezzünk meg a Budapesti Fesztiválzenekar jubileumi koncertjéről, amely kereken 30 évvel az első nyilvános fellépés után vár majd reánk, méghozzá kívánsághangverseny formájában, s értelemszerűen Fischer Iván vezényletével (Kongresszusi Központ, december 26., háromnegyed nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.