Akiben van némi hajlandóság a pátoszra és az év végi melankóliára, az alighanem a lelke mélyén rezonál e figyelmeztető sorokra, amelyek Simon gazda áriájából valók, Haydn Az évszakok című oratóriumának téli szakaszából. Akik ellenben mit sem adnak az efféle moralizáló riogatásra, nos, ők az idézet olvastán megelégedetten következtethetnek arra, hogy a 2014-es új évet ismét ezzel a pompás művel köszönthetjük majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Az oratóriumot, amelynek szoprán szólamát a nyilvános bemutatót megelőzően Ferenc császár és király második hitvese is énekelte (a lojális, de nem süket komponista megítélése szerint: "sok ízléssel és kifejezéssel, de fölöttébb kevés hanggal"), Helmuth Rilling után ezúttal René Jacobs vezénylete alatt szólaltatják majd meg a többfelől összesereglő művészek, így az Orfeo Zenekar és a bécsi Gustav Mahler Kórus.
Addig azonban még ünnepi Diótörők hekatombái állnak előttünk: balettként, két különböző előadásban kivetítve az Uránia Nemzeti Filmszínházban, valamint Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok immár hagyományos, karácsony táji koncertjein - színészekkel és bábokkal (Nemzeti Hangversenyterem, december 23., hat óra, ill. december 27., tizenegy és hat óra). Persze az obligát karácsonyi koncerteket se feledjük, mert hiszen ezek nem csupán elmaradhatatlanok, de ígéretesek is, mint például az a két, Vashegyi György által igazított hangverseny, amely Bach-Telemann párosítást (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc), illetve egynemű Bach-kantátaprogramot kínál (Zeneakadémia, december 22., fél nyolc).
S mielőtt még véget érne az esztendő, amely nem mellesleg Benjamin Britten centenáriuma volt, hát újra részünk lehet még egy harmadnyi Britten-koncertben, hála Keller András zenekara, a Concerto Budapest idei utolsó fellépésének (BMC, december 20., fél kilenc). A szövegeit az angol költészet évszázadaiból összeválogató dalciklus, a Szerenád egyik tételében William Blake versét, A beteg rózsát is megénekli:
"Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji virág szárnyán
egy szirmomra tévedt;
Ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem."
(Képes Géza fordítása)
S mivel ünnepből sosem elég, hát ne feledkezzünk meg a Budapesti Fesztiválzenekar jubileumi koncertjéről, amely kereken 30 évvel az első nyilvános fellépés után vár majd reánk, méghozzá kívánsághangverseny formájában, s értelemszerűen Fischer Iván vezényletével (Kongresszusi Központ, december 26., háromnegyed nyolc).
