Lemez

Blood Orange: Cupid Deluxe

  • G. A.
  • 2014. január 19.

Zene

Hulladékból várat sokan emeltek már a popzene történetében, Dev Hynes azonban barokk palotát formáz színarannyal bevont kacatjaiból. A Test Icicles dance-punkjától a Lightspeed Champion finomabb-folkosabb rockzenéjén át a hamisítatlan popzenéig eljutó brit dalszerző-producer Blood Orange fedőnéven elkészített második lemezén minden rajta van, ami a 80-as évek nagyipari könnyűzenéjét olyannyira fullasztóvá tette.

Itt vannak a romantikus szaxofonfutamok a Szerelemhajó valamelyik epizódjából, a hónaljig húzott basszusgitárból előcsalt, lépegetős vagy slapping technikával irányított, érzékien búgó betétek, a Phil Collins legcsillogóbb napjait idéző, obszcénül műanyag dobpuffanások, és persze nem hiányozhatnak az igényes, maximálisan gondolattalan gitárkarcolatok sem. Mindez kap némi 93 körüli hiphopot, kortárs rnb-t és rengeteg Prince-utalást, de szó sincs arról, hogy Hynes mintegy menteni kívánná ezekkel a giccsesebben vibráló részeket. A Cupid Deluxe szerzője nem használ iróniát, nem tart távolságot, és bár zenéje óhatatlanul nosztalgikus, nem épít igazából a múltba vágyásra sem. A trükk az, hogy nincs semmi trükk: a sajátosan rózsaszínes kulisszák előtt az év legegyenesebb, legcsupaszabb, sajgó szívű, reménytelenül vágyakozó slágerei bontakoznak ki hol a főhős, hol számos vendégénekes cukorüveg-törékenységű dallamaira építve. 25 éve ezek a szokatlanul nagyszerű dalok sokmilliós eladást hoztak volna Hynesnak, most örülhet, ha néhány tízezren meghallgatják albumát - ennél aztán nem is kell több ahhoz, hogy minden rendes zenesznob fürdőzzön a boldogságban.

Domino/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.