Zene

A régi vágású amerikai punk-rock rajongóinak bizonyára remek hír, hogy majdnem harmincévnyi, pár röpke összeállással tarkított szünet után idén megint van Black Flag, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt két felállás zenél minden idők második legismertebb punklogója előtt a termékeny rivalizálás jegyében.

A nehezen komolyan vehető, bár legalább nem klisés nevű Apey And The Pea-hez annak idején óvatosan közelítettem, hiszen korábban a trió mindhárom tagja egy Pantera-feldolgozásokat játszó zenekarban zenélt (miközben a ritmusszekció egy ideig a Superbuttban is aktív volt, Áron András énekes-gitáros pedig jelenleg is a nem túl eleven Neck Sprain frontembere).

Anna Calvi tipikus későn érő tehetség - ennek azonban megvan az az előnye is, hogy rögvest dalszerzői, előadói és hangszeres zenészi tudásának birtokában, úgyszólván teljes fegyverzetben léphetett a nagyközönség elé.

"Sosem fogok szimfóniát írni! El sem tudod képzelni, milyen érzés az, amikor az ember mögött egy Beethoven menetel." Johannes Brahms fogadkozott-panaszkodott e szavakkal egy barátjának, a beethoveni nagyság nyomasztó hatásiszonyáról vallva.

Leonidas Kavakos - régi jó görög-magyar barátunk; számtalanszor ájultunk el művészetétől, magam a legszebb emlékeim közt őrzöm a kiváló zongoristával, Nagy Péterrel adott estjét, így aztán külön öröm volt, hogy az ott elhangzottak egy része (a két Bartók-rapszódia, ugyancsak Nagy Péter közreműködésével) is szerepel az új lemezen.

A manchesteri Akkord két ismert angol producer, Synkro és Indigo hosszú ideig meglehetősen nagy titokban tartott közös projektje. Mindketten nyitott gondolkodásúak, és hasonló világból jönnek - ismerősen mozognak a drum & bass, a jungle, a breakbeat, a dubstep, az ambient és még ki tudja, minek a dimenziójában -, így nem meglepő, hogy amikor együtt dolgoznak a stúdióban, akkor nehezen beskatulyázható zenéket írnak.

"És elmondta, hogy már tizenhárom éves korában kinyilatkoztatást kapott az Úrtól, egy hang által, mely arra intette, hogy tanuljon meg uralkodni magán. Az első alkalommal nagy félelem fogta el. És azt mondta, hogy az említett hang nyáron, egy böjti nap delén szólalt meg, amikor ő az apja kertjében volt; a hang jobbról érkezett, a templom felől. És elmondta, hogy a hanghoz fény is társult, amely egyébként mindig is kíséri ezt a hangot.

A blues fiatalít. Egy lábon járó példája ennek a Mountain-gitáros Leslie West, aki már a rockzene születésénél is ott sertepertélt.

A múlt csütörtökön és pénteken, az angol zeneszerző születésének századik évfordulóján és annak előestéjén úgy tűnhetett, Pesten valóságos Britten-kultusz virágzik. Oratórium- és opera-előadás, sőt a Rózsavölgyi Szalonban még egy kamaradarab (Halál Velencében) bemutatója is Benjamin Brittent idézte.

A berlini Bryan Muller mindössze 20 éves - érdemes eszünkbe vésni, mielőtt meghallgatnánk meglepően érett és stílusos debütálását. Indíttatására jellemző, hogy Alex Ridha, alias Boys Noize hasonnevű kiadójánál talált otthonra, ám mostanában készült zenéiből már senki sem hallaná ki a koppanós elektrót - ahogy a kiadó újabb keletű kiadványai maguk is örvendetes sokszínűségről árulkodnak.

A kezdetekben, vagyis közel tíz éve a montreali Arcade Fire inkább tűnt bizonytalan ideológiájú vallási szektának, mintsem potenciális sztárzenekarnak, de aztán az évek során folyamatosan rácáfolt a vele kapcsolatos előítéletekre.

mese, ma nem adhatjuk alább három mennyei albumnál. De egy kis vér belefér.

1969-ben jelent meg első nagylemeze, nemrég a harmincnyolcadik. A Kossuth-díjas előadóművésszel természetesen felelevenítettük a régmúltat is, ám nosztalgiáról szó sem lehetett. A teljes interjút karácsonyi számunkban olvashatják – az újságárusoknál még kapható.