Az aleatória fogalma ezúttal a szó szoros értelmében kézzelfoghatóvá vált, hiszen amellett, hogy Mozart Zenei kockajáték című alkotása tulajdonképpen nem más, mint játékszabály, az előírt véletlen döntéseket a közönség soraiból verbuvált kockadobók hozták meg. Némi számítógépes rásegítéssel gyorsan összeállt a cserélhető elemekből összekombinált valcer kottája, amelyet Csalog mindjárt meg is szólaltatott.
A módszer már Mozart idejében is több évszázados múltra tekinthetett vissza; ehhez képest a nyitószám, Cage One című zongoradarabja sokkal kevesebb előadói döntést engedélyez, hiszen ebben "csupán" az eljátszandó zenei anyagnak az előírt időtartamon belüli időbeli lefutása függ a játékostól.
Ezzel a kimondottan a véletlenre alapozott művek sora véget is ért, a koncert - vagy nevezzük inkább illusztrált zenei beszélgetésnek - azonban mindvégig intim hangulatú, élvezetes intellektuális játék maradt. Felmerült a zenei laposság gondolata, amelyet a Mozart Falusi muzsikusok című zenei tréfájából eljátszott két és fél tétel illusztrált - ezt a fajta, mozarti "laposságot" persze meghallgattuk volna teljes terjedelmében is.
A beszélgetős koncert tág kereteibe két egészen magasrendű zenei produkció is belefért. A szünet előtt és után Csalog eljátszott hat tételt Cage 1948-as, korszakalkotó Szonáták és interlúdiumok sorozatából, amelyben a szerző mellesleg a preparált zongorát is "feltalálta"; ennyire koncentráltan és ilyen árnyalt gazdagsággal még sohasem hallottam ezt a zenét megszólalni. A koncertet Mozart isteni c-moll fúvósszerenádja koronázta meg a Concerto Budapest tagjainak sírnivalóan szép előadásában.
Concerto Budapest Zeneház, december 11.
