Bajban lehetett Bálint Endre festő, amikor 1945 táján azt a feladatot kapta, hogy készítsen transzparenst József Attila egyik igazolvány-képéről. Vagy mégsem lehetett akkora a baj?
A színmű nem tartozik a kedvenceim közé Shakespeare életművében. Számomra két darabra esik szét: a két, egymással szemben álló tábor harcára, és ettől eléggé elválóan Troilus és Cressida lehangoló szerelmi történetére.
Két telehennázott, nyitott tenyér és az ország nevének első betűje helyén álló felkiáltójel jelzi a borítón, amit persze anélkül is tudunk, hogy ott jártunk volna: hihetetlen egy hely ez, elképesztően gazdag szín-, hang-, íz- és illatvilággal.
Első ránézésre éppenséggel nem olyan ez a mai világ, hogy az olvasmányélményeink folytatását látnánk benne. Ugyanakkor ez irányú emlékeink miatt mégsem zárhatjuk ki, hogy legalább a gyerekek ne játszanának - mondjuk, ami a legkézenfekvőbb - harrypotteresdit tanítás után.
Semmi kétségem afelől, hogy a Miskolci Nemzeti Színház a szezon nagy durranásának a Paolo Magelli által rendezett dupla produkciót szánta - el is hozta Budapestre megmutatni, köszönet érte a Tháliának is.
Zeneszerzőkről születhetnek életrajzi könyvek, önállóan vagy némi külső segítséggel összeállított önéletrajzi kötetek, és időnként nyomdába kerülnek hibrid műfajú alkotások is.
A brit filmkészítőknek mindig is kedvelt témája volt a lumpenek világa. Forgatókönyvnek-való is akad dögivel, például a kilencvenes évek jelentős brit sikerkönyvei - fiatal rendezőnk is bízvást alapozhatott John King The Football Factory című bestsellerére.