Szélesvásznú - Incredible !ndia (lemez)

Zene

Két telehennázott, nyitott tenyér és az ország nevének első betűje helyén álló felkiáltójel jelzi a borítón, amit persze anélkül is tudunk, hogy ott jártunk volna: hihetetlen egy hely ez, elképesztően gazdag szín-, hang-, íz- és illatvilággal.

Két telehennázott, nyitott tenyér és az ország nevének első betűje helyén álló felkiáltójel jelzi a borítón, amit persze anélkül is tudunk, hogy ott jártunk volna: hihetetlen egy hely ez, elképesztően gazdag szín-, hang-, íz- és illatvilággal. A lehetetlen kísértése ebből értelmes válogatást készíteni, a hanglemezipar mégis folyamatosan kísérti ezt a lehetetlent - mert muszáj. A Beatles óta India jelen van a nyugati popzenében, a lassan évtizedes brit ázsiai underground színtér már rég nem kuriózum, s az indiai filmipar, azaz Bollywood is látványos terjeszkedésbe kezdett. Mindez ott van ezen az albumon, ami a népszerű "tudományos" kiadványok-tól eltérően csak elvarázsolni akar. A Rough Guide-, World Network-, Putumayo-sorozatok az előadókról, stílusokról szóló tömör, olykor kisebbfajta esszének beillő ismertetőkkel kalauzolják a hallgatót a számára idegen világban, ehelyett itt ragyogó, színes fotók vannak, idegenforgalmi jellegűek - de a válogatás tudatos, a zene abszolút minőségi, képbe helyez és másodpercek alatt rabul ejt.

A. R. Rahman még nincs negyven, de már több mint tíz éve az indiai filmzene nagymesterének számít - Angliában is, ahol az ázsiai undergroundot útjára bocsátó CD-re (Anokha) 1997-ben Talvin Singh rá is tette egy szerzeményét, a tavalyi Szigeten látott Bollywood Brass Band pedig egy egész albumon (Rahmania) keresztül az ő zenéit fújta. Rahman adja meg az Incredible !ndia alaphangját: az Anokháról átemelt Mumbai Theme Tune mindent tud a filmzenéről, a magasban valami csilingelés, alatta irdatlan mélységben dörmögő zúgás, középen levegős fuvola, hátul halk kórus, a belső kép azonnal a legtágasabb panorámává szélesedik, és az ember látni véli saját India-filmjét. Méltóságteljes, lassan hömpölygő csoda. E tempót viszi tovább Nitin Sawhney: a '99-es Beyond Skin albumról átemelt Homelands hat perc alatt bejárja a fél Földet - ez a kortársi, kozmopolita India-hang uralja a lemezt, ez szól Talvin Singh Travellerén is. Filmzenei hangulatot áraszt a Madras Cinematic Orchestrával szereplő Jolly Mukherjee két, illetve John Wubbenhorst amerikai fuvolás és Craig Armstrong skót filmzeneszerző-producer egy-egy felvétele. Utóbbit Swati Natekar énekli, akire majdhogynem az album harmada épül, merthogy még három saját dala is van itt: eddig elmulasztottuk, most fel kell fedezni, ragyogó női hang, azokkal a nagyon finom, érzelmes indiai hajlításokkal. Hozzá hasonlót nyújt Beloved című dalán Anoushka Shankar is (vagy az énekesnője, lévén az ő fő hangszere a szitár). Papájától, Ravi Shankartól viszont valószínűleg élete legbanálisabb dalát szerkesztették ide.

Ravi régi zenésztársa, Ali Akhbar Khan (sarod) és Asha Bhosle (ének) kettőse tradicionális hangvételt képvisel - ezek szerint ilyen, nem pop oldala is van az indiai filmdalok királynőjének. Az albumot egy pakisztáni szufi énekesnő, Abida Parveen zárja, zenéje Nusrat Fateh Ali Khanéra emlékeztet, ám a qawwali hagyományos hang-szerparkján túl mintha gitár, sőt basszus is szólna. A sodrás tán nem annyira végzetes, de magával ragad így is, és tizenegy perc fölötti terjedelmével komoly végsúlyt ad az egész lemeznek, egyúttal lazán el is hanyagolja a gyarmattartó kivonulásával kialakított mai határokat - miért is ne lehetne újra szabad az átjárás India és Pakisztán között?

Universal, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.