A maga ásta másik verem pedig azzal terebélyesedik az úton, hogy a mind erősebb háborús hisztéria legfeljebb a fogyatkozó elkötelezetteket erősíti, minden más társadalmi csoportban viszketéses utálattal tempósan fordulnak el a berendezkedéstől.
Minden nap újabb beadvány és rendőrségi határozat, majd bírósági felülvizsgálat érkezik a szombati – vélelmezhetően minden eddiginél számosabb résztvevőt eredményező – felvonulásról. Nagybetűs Pride-e ez vagy csak büszkeség (angolul: pride) – játék a szavakkal. Aki menni fog, azt ez nem érdekli. Bízvást állítható, hogy közülük kevesen figyelik a kötélhúzás éppeni állását, mindenki azzal fog nekivágni a belvárosi aszfalton a békés vonulásnak, hogy ha kell, „polgári engedetlenkedni” fognak. Mert lehet bár legális, azaz törvényes a tiltás, semmiképpen nem legitim; amikor a kettő ennyire szilajul feszül egymásnak, abból aligha következhet más, mint – előbb-utóbb – a törvény iránti tisztelet tömeges felmondása: az önkéntes jogkövetéshez is két fél szükséges.
Ekkor pedig – bárki állítja az ellenkezőjét – a rendőrség kényszerhelyzetbe szorul. A törvénybe csomagolt aljasságot megszavazókhoz is – ha a hatályos jogszabályt netán nem ösmernék - el kellett jutnia az Országgyűlés Hivatala pár éve kifejezetten a képviselők számára készített elemzésének a gyülekezési jog hazai és uniós országokbeli szabályairól. Ebben pedig szövegszerűen híven követve a törvényt az áll: „A rendőrség feloszlatja a rendezvényt, ha: … a rendezvényt tiltó határozat ellenére tartják meg.” Jogban csak mérsékelten jártasak is tudják, a kijelentő mód ilyenkor felszólítás. Másképpen kötelezés. A rendőröknek nem lesz más választásuk, mint – sikertelen (és alighanem az lesz) felszólítás után – oszlatni. A tömeget. Akár százezres békés tömeget. Szép látvány lesz a tévékben is. Nem alternatív lehetőség a bármilyen utólagos szabálysértési elmarasztalás – arcfelismeréssel vagy anélkül, ez most mindegy -, hanem kötelező eljárás.
Ezt a csapdát magának állította az egyszem vezér. Úrhatnámsága, hatalmi megszállottsága félresöpörte a jól látható rizikóra figyelmeztetést. A tiltást elrendelő rendőri vezető pedig mindig lesz. Nevezzük őket az egyszerűség kedvéért terdiktamásoknak (Terdik Tamás Budapest rendőrfőkapitánya, aki a múlt héten a Pride-ot betiltó határozatot kiadta – a szerk.), a politikai kontraszelekció termékei mindig bármit aláírnak, elrendelnek. Ahogyan a bírósági felülvizsgálatokat végző Kúria terdiktamásai is kellően lábhoz szoktak mára, kevés eséllyel fognak segítő kezet nyújtani azzal, hogy – törvényt sértve – útjára bocsátják a nevében talán nem, de tartalmában Pride-ot. Ha mégis megtennék, akkor persze a legfőbb úr széttárhatja karjait, hogy „a bíróság ellenében nem tehetünk mást”. Ahogyan az egyéni képviselői törvényjavaslattal szemben is tehetetlenek, ugye? Meg az európai bírósági ítéletet is mennyire példásan szokták betartani. Hát persze. Ez maga a pofára esés. Amit ez a hatalom nem visel el. Soha ne lássanak gyengének! – ez az önmaguknak állított parancs.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
