Narancs XVII. évf. 50-51. szám (2005-12-15)
Miközben a WTO (World Trade Organization) kongresszusán új megállapodás születhet a világkereskedelem további liberalizációjáról, s a közgazdászszakma főárama meglehetősen optimista a hatásait illetően, kevés olyan vehemenciával támadott világjelenséget ismerünk ma, mint a globalizációt.
Az AIDS elleni küzdelem december 1-jei világnapján a Magyar Katolikus Egyház szentmisét tartott a Szent István-bazilikában a HIV-pozitívok és AIDS-betegek társadalmi befogadásáért. A gesztus több mint nemes, mondandója kifogásolhatatlan, őszinteségét nem kétlem - így egy pillanatig magamnak sem tudtam megmagyarázni, miért is szorult ökölbe a kezem a hír hallatán. Valamiért falsul csengtek az elfogadás szavai.
Ennek a napjainkban szinte mindenütt érvényben levő gyakorlatnak az a következménye, hogy a közpénzből működtetett iskolai szegregáció egyre nagyobb méreteket ölt a magyar oktatásban.
Egy évvel az állampolgárság letelepedés nélküli megadásáról szóló népszavazás után a kormány módosítani szeretné az alkotmánynak a határon túli magyarokra vonatkozó rendelkezéseit.
"Il faut laisser maison, et vergers et jardins" - egyik utolsó versét e sorral kezdte Ronsard; egyik versét e sorral kezdi Radnóti. Egészen pontosan az Il faut laisser... című versét, 1938-ban. Mintha csak Tandorit olvasnánk harminc évvel saját maga előtt.
A kérdés az, hogyan kezeljük ezeket a kockázatokat: magát a kockázatvállaló cselekedetet próbáljuk tűzzel-vassal irtani, vagy pedig megteremtjük azokat a feltételeket és szabályokat, amelyek a kockázatokat minimalizálják.
Ezen az oldalon interjú lenne Csányi Jánossal, a Bárka Színház volt igazgatójával - de Csányival alighanem vagy Csányi, vagy csak a színházi világban teljesen járatlan újszülött tud interjút készíteni.
A múlt héten Spanyolországban lefogták, s rá pár napra a hágai törvényszék elé állították Ante Gotovinát, az egykori idegenlégiósból, a francia szélsőjobb alvállalkozójából és a guatemalai junta zsoldosából, a francia hatóságok által is keresett köztörvényes bűnözőből lett horvát tábornokot.
Gyurcsány is, Orbán is egyre kevésbé képes meggyőzni a szavazókat saját kormányzóképességéről - állítja Lengyel László közgazdász, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója, aki személyeskedő, ún. karaktergyilkos kampányra számít.
Gyászszertartáson búcsúztatta nemrégiben az utolsó visszaváltható Törley márkájú pezsgősüveget a Hulladék Munkaszövetség (Humusz). A piacvezető cég döntése miatt jövőre 26 millió pezsgősüveg landol a szemétben. Másfél évtized alatt az italcsomagolások jórészt eldobhatóak lettek, miközben az ártalmatlanítás költségeinek döntő részét nem a hulladéktermelők fizetik.
Az alábbi történet egyik olvasata szerint egy osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan 17,6 négyzetméteréért 217,5 millió forintot fizetett Fót önkormányzata. A másik szerint egy másfél évtizede húzódó iskolaügy talán a végéhez közeledik - amin a szemfülesek nyertek, a város meg javíthat még a mérlegen.
Egy szállodai éjszaka, tizenöt pizza, harminc kör a hullámvasúton. Ön hogyan osztana be havi tizennyolcezer forintot? Nem szükséges nagyot hibáznunk életünk során ahhoz, hogy ezen kelljen gondolkodnunk. Elég, ha nyugdíjba megyünk. Írásunkban negatív rekordereket mutatunk be: három embert azok közül, akik a legkisebb öregségi nyugdíjat kapják Magyarországon.
A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer erénye a generációk közti szolidaritás, viszont a mindenkori nyugdíjak mértéke a pilla-natnyi gazdasági helyzeten kívül a hatalom kénye-kedvének is ki van szolgáltatva. Választási évben a benne rejlő igazságtalanságok megszüntetése hirtelen mindig fontosabbá válik az államháztartás teherbíró képességénél.
Hogyan lesz két ország évszázados gyűlölködéséből sokrétű, gyümölcsöző együttműködés? Mit kezdjünk régóta begyökerezett fenntartásainkkal és nacionalista indulatainkkal, amikor - nagyon is világos érdekeket követve - egy eladdig megvetett néppel karöltve kell tevékenykednünk? Cikksorozatunk első részében a Franciaország és Németország között évtizedek óta fennálló intézményes kapcsolathálózattal foglalkozunk.
Európa vezetői csütörtökön és pénteken újabb kísér-letet tesznek az unió 2007-2013-as költségvetésének elfogadására. A soros brit elnökség politikailag elég fifikás javaslatai - az érintettek körében nagy felzúdulást kiváltva - jórészt az új tagállamoknak járó támogatások csökkentésével próbálják átvágni a büdzsé gordiuszi csomóját. De a következő, osztrák elnökségtől sem igen lehet jobbat várni.
Ünnepek táján a szép, nagy, sokképes könyvnek keletje van, az pedig, hogy "Párizs", történjék a világban bármi, nehezen überelhető bemondás marad. Csupa kellem, megcsillanás, fűszeres izgalom. Párizs.
Korábban csak az éjszakázó tévénézők ismerték. Szinte mindenhez hozzá tudott szólni, az underground zenétől a kortárs irodalomig - Bestsellertől Záróráig.
A tökéletes opera-előadás olyasvalami lehet, mint a gömbvillám vagy az asztráltest: kizárólag mások elbeszélésében létezik. Bevallom, én egészen a múlt hét szerdájáig ebben a vigasztalan tévhitben éltem, s csakis a Les Arts Florissants budapesti vendégszereplésének köszönhetem, hogy végre személyesen megtapasztalhattam e kivételes tüneményt.
A kutya, a gyerek és a fóka dominózik a színészotthonban, vasárnaponként sem jön hozzájuk látogató, szürcsölik a híg levest, rágják a kenyérhéjat, el vannak felejtve (mondjuk magyar filmben hülyén is venné ki magát egy fóka, ám annyi biztos, hogy nem az eszkimók vették át a szerepkörét).
E kötetek nagyon sok szálon keresztül kapcsolódnak a harmincas évek, kicsit átfogóbban: a két világháború közötti Európa irodalmi-szellemi törekvéseihez. Mind az 1934-ben kiadott A Pendragon legendát, mind az 1937-es Utas és holdvilágot meghatározzák az európai irodalom örök témái: a gyerekkor, a titok, a szerelem, a halál, az utazás, illetve az a különleges mitológiai szemlélet, melyen keresztül a két világháború közötti regényirodalom - Joyce, Thomas Mann, Bulgakov, Eliade stb. - az imént felsorolt témákat megjelenítette és értelmezte.
A kilencvenes évek utolsó néhány esztendejében figyelemre méltó egyidejűséggel köszönt le a színről az amerikai noise-rock mezőny - a búcsút még közvetlenül megelőzően is remekműveket világra vajúdó - élvonala:
Ki tudná pontosan megmondani, hol is hagyta el frissességét, hitelességét, bölcsességét, életkedvét és nem utolsósorban humorát a 80-as évek kedvelt és erős magyar filmes műfaja, a vígjáték?
Alice Russell napjaink egyik legkiemelkedőbb brit soul/blues/r'n'b énekesnője - nem kell megijedni: amit csinál, az egy pillanatra sem lesz idegesítő, (zene)csatornatöltelék árenbí.
A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni.
Itt az ideje, hogy lehulljon a lepel.
Bajban lehetett Bálint Endre festő, amikor 1945 táján azt a feladatot kapta, hogy készítsen transzparenst József Attila egyik igazolvány-képéről. Vagy mégsem lehetett akkora a baj?
Amióta a Watermark albumról kislemezként világslágerré lett Orinoco Flow hátán beevezett a köztudatba - s azóta bizony már tizenhét év pergett le -, Enya világa elválaszthatatlan a víztől.
A hidegtálig vezető út animével van kikövezve. Olyan varázsszóról van szó, melynek sokatmondó pillantásokkal kísért felvetésére könynyen megnyílhat az út a lazacos szendvicsig.
Újabb csokra jelent meg Pjotr Lescsenko dalainak, ezúttal Gloomy Sunday címmel. Ha Seress Rezső világslágerét egy kortárs előadó dolgozta volna fel, az is különös gyengédséggel nyalogatná nemzeti depressziónk sebeit, de lássanak csodát, Lescsenko hetven évvel ezelőtt, 1935-ben készítette ezt a felvételt.
A színmű nem tartozik a kedvenceim közé Shakespeare életművében. Számomra két darabra esik szét: a két, egymással szemben álló tábor harcára, és ettől eléggé elválóan Troilus és Cressida lehangoló szerelmi történetére.
Bedekkert írni, úgy képzeli a laikus, drága és időrabló mulatság. Nyilván hosszú időt kell eltölteni az adott helyen ahhoz, hogy minden szegletét be lehessen mutatni, kézenfekvő esetben épp azoknak, akik addig oda be sem tették a lábukat.
Ilyen a sors: a magyar tudományosság éppen a nagy múzeumi rekonstrukciók idején kezdte dekonstruálni a múzeumot mint intézményt.
Csinált már filmet fiatalkorú bűnözőkről (Funny Games), nemi fejlődésben megrekedt aggszűzről (A zongoratanárnő) vagy éppen múltja sötét foltjával szembesülő értelmiségiről (Rejtve). Lehet szeretni vagy gyűlölni, nincs középút az osztrák származású, Franciaországban élő és alkotó rendező megítélésében.
Dénes Ágnesként Magyarországon született, majd a világháború alatt Svédországba, onnan a hatvanas években az Egyesült Államokba költözött. A világ első ökológiai művészeti alkotásának készítőjeként tartják számon.
Ady Endre hajdani törzskocsmája az elmúlt években a Goethe Intézet földszinti traktusaként, Eckermann néven vált népszerű kávéházzá. Nemrég ismét Három Holló lett - de hogy meg is maradhat-e, az kemény ingatlanhasznosítási kérdés.
A kanadai filmrendező leginkább a borzalmak robotosaként ismert. Életműve azonban némileg túlmutat a rémisztgetésen.
A természeti csapások szempontjából különösen szerencsétlennek mutatkozott az utóbbi tizenkét hónap. Volt itt kérem, minden: cunamival kombinált földrengés, földrengés a la natúr, gyilkos hurrikán (több is), változatos hát-terű árvizek, tűzvészek. Az emberiség nagy szerencséjére azonban az idén elmaradt egy kiadós vulkanikus kataklizma - talán hamarosan kiderül, mit is veszített ezzel fajtánk.
"Megnézem a kristálygömbben is, de az plusz háromezer forint." Az eddig kellemes benyomást keltő, középkorú asszony nagyot sóhajt, kortyol zöldteájából, bennem pedig mocorogni kezd az üzleti szellem. Ha az imént vetett kártyák szerint a hamarosan megmozduló "világenergiák" anyagi és szellemi értelemben is a segítségemre sietnek, ráadásul ezért az örömhírért már kifizettem ötezer forintot, vajon érdemes-e emelni a tétet?
Visszatekintve a 2055-ös esztendőre, bátran kijelenthetjük, hogy több mint egy évszázada nem zárt ilyen remek évet a magyar labdarúgás.
Itthon nincsenek hagyományai, különösebb eredmé-nyei sem, mégis példátlan médiaérdeklődés övezi: a meccsek a tévében is láthatók, a sportsajtó sem csak mínuszos hírekben foglalkozik vele. Ritkán fordul elő ez egy olyan sportág esetében, ahol még csak tavaly alakult meg az első néhány csapat. Varázslat történt, vagy tényleg lenyűgöző volt a négycsapatos bajnokság?
Az egyetlen olyan játékos, aki az athéni olimpia évében tudott helyet szorítani magának az akkor már olimpiai és világbajnok férfi vízilabda-válogatott-ban. Senki sem vitatta, hogy a 24 éves centernek a csapatban a helye. Talán családilag rendeltetett így: édesapja olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok kapus volt, bátyja neve pedig immár kétszeresen is belevésődött abba a márványtáblába, kint a Szigeten, a Hajósban.
Befejezéséhez közeledik a Roosevelt téri Spenótház átépítése. A nemrég még sötétzöld, a közízlés ítélete szerint világronda épület szélfútta frizurájú, sápadt asszonyra emlékeztető házzá alakul. Nem egyszerűen. Kinek a neve szerepel az építési táblán, és kié nem? A munka első gazdája, Borsay Attila építész először szeptemberben pakolt ki az Alaprajz című szaklapnak.
A Kerepesi temetőt elhagyva megemelkedik a Fiumei út bal partja. De szó sincs szédítő magasságról, légszomjról, tériszonyról. Inkább a környék iszonyatos.
