Zene

Újdelhiben sok a riksás, de épül a metró, lehet, hogy nemsokára betevő nélkül marad a sok szorgos személyszállító. Mondanivalóját tekintve ennél igazabb állításra nem telik ehelyütt, hacsak az nem számít ide, hogy Indiában bizony sok a kisember, ám kevés az igazán jószívű kisember (tényleg: a szegénység önmagában még nem érdem), a gazdagok pedig még ennél is ramatyabbul állnak szívjóságból.

Régi meggyőződésem, hogy Velencéről lehetetlen úgy megszólalni, hogy elkerüljük a közhelyeket, a dilettantizmust, a túlcsorduló érzelgősséget, a giccset, illetve a tautológiát. E város ugyanis egyfelől túltelíti esztétikai befogadóképességünket, másfelől viszont a kreativitás, az emberi találékonyság, végső soron pedig a gondolkodás emlékműve, sőt maga az ábrázolt-felépített gondolat.

Amikor Zöldné Bulla Emma Török utcai Pincecsárdája - ahol a végén már három generáció dolgozott: Emi néni, a fia és az unokája - jó pár évtized után tavaly lehúzta a rolót, sokak számára bizonyossá vált, hogy Buda elesett. "Na de ott van még a Csendes!" - mondogattuk.

lemez - PATRICIA PETIBON: AMOUREUSES Nyakunkon a Haydn-év. Ennek is köszönhető, hogy a legkiválóbb szoprán dívák egyike, Patricia Petibon első Deutsche Grammophon-lemezére (vezényel: Daniel Harding) Joseph Haydn áriáiból is felvett néhányat.

Egy kicsivel megint beljebb vagyunk... 2007. szeptember 6-án, amikor a végre CD-n is megjelenő Dreams kapcsán Szabó Gáborról írtunk, szóba került egy tévéfelvétel, amin Szabó magyar muzsikusok társaságában szerepelt 1974-ben. Hogy miért kellett harmincöt évig várni a megjelenésére, az egy másik, ennél keserűbb cikk tárgya lehetne, de most ugrunk, hiszen ha szolid példányszámban is, most végre, ahogy tetszik, bakeliten és CD-n is kijött. Marton László Távolodó

Alighanem kevés albumot vártak oly remegő izgalommal, mint az Animal Collective nyolcadik stúdiólemezét - s az is ritka, hogy a várakozások ily mértékben teljesüljenek, mint éppen most.

Tegyük virtuális pengetőnket a léggitárunkra: melyikünk nem próbálta valaha tükör előtt vagy a kanapén ugrálva utánozni a cilinderes gitárhéroszt, azt képzelve, hogy egy aréna színpadán futkározik százhúszezer néző előtt? Ki nem próbálta kitartani a Don't Cry végén a hosszan elnyújtott záróhangot? És főként: ki nem fújta fejből Slash énektémával is felérő szólóit a házibulikon? Hó Márton

"Az angolok kosztümben verhetetlenek" - írtuk két hete, más ügyek kapcsán. Nos, némileg meginogtunk bár, de nem vonjuk vissza: a díszletek, a jelmezek s a látvány rendben - büszkék is lehetünk akár Pados Gyula operatőri közreműködésére. - ts -

Tulajdonképpen tényleg helyénvaló ma eljátszani a Vörös és feketét. Bármikor helyénvaló. Kivált a Vígszínházban, ahol jól meg kell gondolni, mire jön be több mint ezer néző esténként. Hát Stendhalra talán bejön. Vagy azért, mert olvasta, vagy azért, mert nem. Eddig rendben is volnánk. Csáki Judit

Ez is egy jó kezdőmondat: "Péntek volt és tizenharmadika." Manapság már a késelős horrorok is okosabbak - vagy legalábbis okosabbnak gondolják magukat - annál, hogy ilyen egyszerűen kiadják műfaji mibenlétüket, szerzőnk azonban vállaltan a nagy szavak embere. - köves -

A Gyorsuló idő sorozatban 1986-ban megjelent kis kötet ("Az ember feljő...") "jócskán javított és közel egyharmadával bővített változata" Bojtár Endre jelen könyve. A szerző az átdolgozásra részben azért vállalkozott, mert mára okafogyottnak érzi a megírás akkori motivációit. Bundula István

Régóta folyik a disputa arról, honnan is származik a - sokak szerint - kultúránk egészét meghatározó rasszista vagy legalábbis faji alapozású diskurzus, hogy mik az éltető forrásai, s miért oly virulens napjainkban is. Barotányi Zoltán

Vannak olyan országok Afrikában, ahol négy generáció óta háború van. Jobb esetben ismerjük ezeknek az országoknak a nevét, rosszabb esetben csak különböző humanitárius alapítványok jelentéseiben találkozunk velük. Elképzelni sem nagyon lehetséges, milyen lehet az az állapot, amikor valakinek a háború a természetes. - jászberényi -

Marcona skót szoknyás férfiak várakoznak, ülnek és hevernek véletlenszerűnek tűnő alakzatban Roger Fenton Gillies at Balmoral / Vadászinasok Balmoralban című fényképén. Ha nem hangzana olyan idétlenül, talán inkább vadászkísérőnek kellene nevezni őket, hiszen a gillie-k hozzáértésben, helyismeretben semmiképp sem álltak alább a skót felföldre látogató úri vadászoknál, tapasztalatokban pedig még kevésbé, még ha alárendeltjeik voltak is emezeknek, amennyiben nem épp erdő- és vadőri teendőket láttak el. - kovácsy -