Egy kicsivel megint beljebb vagyunk... 2007. szeptember 6-án, amikor a végre CD-n is megjelenő Dreams kapcsán Szabó Gáborról írtunk, szóba került egy tévéfelvétel, amin Szabó magyar muzsikusok társaságában szerepelt 1974-ben. Hogy miért kellett harmincöt évig várni a megjelenésére, az egy másik, ennél keserűbb cikk tárgya lehetne, de most ugrunk, hiszen ha szolid példányszámban is, most végre, ahogy tetszik, bakeliten és CD-n is kijött.
Szabó Gábor Budapesten. 1974-ben, tizennyolc évvel a disszidálása után, és nyolc évvel a halála előtt. Harmincnyolc éves korában.
Szabót akkoriban a világ legjobb dzsesszgitárosaként jegyezték Amerikában. Erről persze mi itt keveset tudtunk, hiszen a hazai sajtót nem izgatta, s ugye a lemezei is csak a legritkább ünnepnapokon bukkantak fel a feketepiacon. Az, hogy a Magyar Televízió portréfilmet készítsen a hazalátogató Szabóról, Pege Aladár kezdeményezésének és a televíziós szerkesztő Módos Péter derekas affinitásának volt köszönhető - Pegéről elöljáróban még annyit, hogy neki már volt egy közös felvétele Szabóval: 1956-ban Hossó Irma (Myrna Bell) énekesnőt kísérték egy kislemezen.
Szabó ezúttal is "kért" egy énekesnőt, elvégre egy jó énekesnő mindig elkél a háznál - a hatvanas évek végén például sokat hozott neki a konyhára Lena Hornnal közös albuma. Most Kovács Katit kapta, aki rendben is volt az Eső és én című Somló-Adamis-dalban, s akinek a My Love című Paul és Linda McCartney kevésbé passzolt.
Ha már a kollégákhoz értünk: Kőszegi Imre végig kitűnően dobolt, a kongás Dely István is teljesen korrektül kapirgált, nekem legfeljebb az szúrt szemet, hogy Pege Aladár - fenti, múlhatatlan érdemei elismerése mellett - kissé túlbőgőzte egyik-másik darabot. (Ez persze más alkalmakkor is megesett vele.) Az igazi meglepetés, a helyi fénypont alighanem a zongorista Másik János lehetett Szabó számára, aki messze érintettebb partnerének bizonyult, mint a korabeli korongjain billentyűző (híres) Bob James.
Amúgy főleg ezekből a korabeli korongokból - 1970: Magical Connection, 1972: Mizrab, 1973: Rambler - állt össze a program, többek közt olyan számokkal, mint a Magical Connection, a Sombrero Sam, a Reinhardt vagy a (Csitári hegyeken alapuló) Thirteen. Egyetlen napot töltöttek csak a Magyar Rádió stúdiójában, de az így is simán átjött, hogy miközben Szabó a magyar népzenétől az örökzöld popslágereken át a latinos dzsessz-rockig mindenféle muzsikára nyitott volt, hallatlanul gyöngéd átszellemültségével ebből a "mindenféléből" egységes és utánozhatatlanul karakteres zenei világot tudott teremteni.
Abban a már említett 2007-es cikkben írtunk arról, hogy Szabó Gábor életében és művészetében szinte végig együtt hullámzott a ragyogás és a tragikum, a zsenialitás és a megvalósulatlanság. Ugyanez a kettősség érvényes erre a lemezre is, ami ugye nem is lemeznek készült... S ami sok tekintetben - éppen a piaci kényszer elmaradásából adódóan - az egyik legszerethetőbb lemeze lett mégis. Ebben az országban és ennyi idő után biztosan.
Moiras Records, 2008
