lemez - PATRICIA PETIBON: AMOUREUSES Nyakunkon a Haydn-év. Ennek is köszönhetõ, hogy a legkiválóbb szoprán dívák egyike, Patricia Petibon elsõ Deutsche Grammophon-lemezére (vezényel: Daniel Harding) Joseph Haydn áriáiból is felvett néhányat. A lemez azért viseli ezt a hangzatos címet, mert a koncepció szerint szerelmes asszonyok vallomásai kaptak rajta helyet. Ám ez a cím sántít kicsit: nem egészen indokolt az olyan szerelmes asszonyok, mint a Figaro Susannája vagy Haydn Armidája és Euridicéje mellé beszuszakolni az Éj Királynõjét. Aki Patricia Petibont mint J. Ph. Rameau egyik legkiválóbb tolmácsolóját ismeri, meglepõdhet, ha átlapozza a tetszetõs borítót: a bohókás, hajából korábban angolparkbéli sövényeket fabrikáló énekesnõ érettebb lett. Oda a sok lenge ruha is: új kiadója szép és komoly dívának maszkírozta. A lemezt hallgatva viszont eszünkbe juthat a régi Petibon (a virgines): bár kevesebb már e lemezen a sikkantás, mint a Rameau- és az Offenbach-felvételeken, azért hallani Petibon jellegzetes kis trilláit.
Petibon vérbeli régi zenés énekes. A rendkívüli magasságokkal is hallhatóan jól boldogul, ellenben a mélyebb hangokkal már nem tud olyan bátran megküzdeni, mint amikor még a nagy régi zenés karmesterek kedvence volt. Igazán elemében egy Haydn-áriában érzi magát: A patikus török divatnak hódoló dalocskája a legjobb Petibon-felvételek egyike. Petibon kirándulása kedvenc évszázada, a XVIII. végére sikeres volt. Ha van is, aki jobban énekli az Éj Királynõjét nála, Gluck francia bravúráriájában brillíroz, és nála jobb Haydn-énekesnõt is csak nehezen tudnék mondani.
Deutsche Grammophon, 2008
*****
