Film - Guszev az Albionban - Saul Dibb: A hercegnő

  • - ts -
  • 2009. január 22.

Zene

"Az angolok kosztümben verhetetlenek" - írtuk két hete, más ügyek kapcsán. Nos, némileg meginogtunk bár, de nem vonjuk vissza: a díszletek, a jelmezek s a látvány rendben - büszkék is lehetünk akár Pados Gyula operatőri közreműködésére. - ts -

"Az angolok kosztümben verhetetlenek" - írtuk két hete, más ügyek kapcsán. Nos, némileg meginogtunk bár, de nem vonjuk vissza: a díszletek, a jelmezek s a látvány rendben - büszkék is lehetünk akár Pados Gyula operatőri közreműködésére. S ennyi, ha nem is lenne mellette semmi más, egészen nagy dolog. Gondoljunk csak a brit filmkészítés tán utolsó dicsőséges korszakának erősen manierizmusba hajló, mégis roppant innovatív ágazatára! Peter Greenaway (Prospero könyvei, 1991), Derek Jarman (Caravaggio, 1986) vagy éppenséggel Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok, 1988) filmjei máig nem teljesen felmérhető erővel befolyásolták az utánuk jövők mozgóképes látásmódját. De még a felsoroltak farvizén vígan és szemtelenül ladikázó Orlando (Sally Potter, 1992) is bírt érvényesnek elfogadható közlést tenni, puszta megjelenésével.

Nos, A hercegnő javára alkalmasint csak a tisztes (jelen korunkhoz hűbben visszafogott) kiszerelést írhatjuk. Azon felül semmit. Kikeresték a történelem pletykarovatából a valaha élt legélethűbb kapitánká Guszevovát - konzumtévék, konzumlapocskák tizennyolcadik század végére visszavetített kis kedvencét, az "előspencert". De továbbra sem bíztak magukban, Lady Diana krinolinos preinkarnációját is soványkának találták valamiért (hacsak nem mert Keira Knightley játssza), így pakoltak mellé (bele inkább) a Pankhurst család számos nőtagjából is néhány evőkanállal. Meg csipetnyi fashion tv-t. Hisz feltehetőleg Diana, ha úgy nyolcvan évvel Emmeline (a mondott Pankhurst) születése előtt él, bizonyára szüfrazsett lett volna, vagy nemtörődöm divatdiktátor (manekeni csontozattal, úgy is mint kollekció). Ám ha Guszev kapitány és Pados Gyula révén a szittyavér így befurakodott a Hannover-házba, szólni kell Benedek Miklósról, aki például a Pogány Madonna című filmben adott rezervált szigetországi orgazdát, némileg szélesebb repertoárral, mint esetünkben Ralph Fiennes, noha a szájrángatást nevezhetjük épp minimalista színjátszásnak. Ugyan egyes obskúrus források szerint a műkincscsórás kifejezetten a brit főrendi sport, loptak már kariatidákat is, de A hercegnő távolról sem egy műkincs. Talán, ha el merné vállalni, ami körül csak riszál, miszerint a tabloid sajtónál nem született hatékonyabb forradalmár a világtörténelemben, hisz az időnként arisztokratákat öl, taszajt nyomorba vagy csinál legalább bohócot belőlük. S lévén a mozi is virtigli proli műfaj, a kettőből csak illett volna kihozni valamit.

Nem sikerült, de ki bánja.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.