Tegyük virtuális pengetőnket a léggitárunkra: melyikünk nem próbálta valaha tükör előtt vagy a kanapén ugrálva utánozni a cilinderes gitárhéroszt, azt képzelve, hogy egy aréna színpadán futkározik százhúszezer néző előtt? Ki nem próbálta kitartani a Don't Cry végén a hosszan elnyújtott záróhangot? És főként: ki nem fújta fejből Slash énektémával is felérő szólóit a házibulikon?
A másfél évtizede tartó Axl kontra zenekar csatározásokból rendre a Guns 'N' Roses hangszeres tagjai kerültek ki győztesen: míg a főhős a Chinese Democracy összehozásával szerencsétlenkedett, a tagok különböző formációk és szólólemezek után végül csak összehoztak egy tisztességes rockcirkuszt, a Velvet Revolvert, és bizony Slash a maga negyvenhárom évével még ma is nettó hiteles és tiszteletre méltó figura. Ez a kivételes, hullámvölgyekkel és csúcspontokkal teli, "rock 'n' rollból ötös" életpálya már jó ideje biográfia után kiáltott. Slash nyilván képtelen lett volna egyedül megírni az életrajzát, ezért a könyv megírásában a Rolling Stone újságírója, Anthony Bozza segédkezett neki, aki korábban Tommy Lee és Eminem CV-jét is feljegyezte és olvasmányossá tette. Ez a kötet is jól sikerült: tele van hiteles, vicces, elgondolkodtató és felkavaró sztorikkal - nemcsak egy rajongónak nehéz letennie, a jellegzetes stílusban megírt történet egyszerűen olvastatja magát. Ez az anekdotázó, "csak whiskyzek és mesélek" tenor Slash sztorijaival együtt válik teljessé, a gyerekkori, BMX-es, balhés időszaktól kezdve a nyolcvanas évek vad hőskorszakán keresztül a stadionokig érő sikersorozatig. A legjobb, hogy utólag bepillanthatunk a színpadok mögé: kiderül, hogyan éltek és zenéltek együtt egy lepukkant raktárban a kezdetekben, hogyan jutottak el a világsikerig, és hogyan őrölte fel a zenekart egyebek mellett az Axl folyamatos késései és hiányzásai miatt kialakult belső feszültség. Slash alkohollal, droggal (és Axllel) folytatott háborúja külön kötetet is megérne, ő aztán tényleg elment a végletekig - bár azt még lazán vette, amikor megtudta, hogy 8 percig állt a szíve, és defibrillátorral kellett újraéleszteni, az már nagyon megrázta, amikor a kezei közt halt meg egy haverja túladagolásban.
A laza sztorizásokból számos szórakoztató apróságot is megtudhatunk (például Steven Tyler, az Aerosmith énekese egy idő után már csak úgy köszönt neki, hogy "hé haver, hol az énekesed?"), a fordítás is hűen adja vissza az eredeti hangnemét és könnyed hangulatát. Csak az nem világos, hogy miért került a fülszövegre, hogy akár az újrakezdés is lehetséges, amikor Slash többször is kifejti a könyv végén, hogy nem fog többé Axllel egy színpadon állni.
Fordította: Szántai Zsolt. Cartaphilus, 2008, 496 oldal, 4900 Ft
