Könyv - Rock 'n' rollból ötös - Slash - Anthony Bozza: Slash

  • Hó Márton
  • 2009. január 22.

Zene

Tegyük virtuális pengetőnket a léggitárunkra: melyikünk nem próbálta valaha tükör előtt vagy a kanapén ugrálva utánozni a cilinderes gitárhéroszt, azt képzelve, hogy egy aréna színpadán futkározik százhúszezer néző előtt? Ki nem próbálta kitartani a Don't Cry végén a hosszan elnyújtott záróhangot? És főként: ki nem fújta fejből Slash énektémával is felérő szólóit a házibulikon? Hó Márton

Tegyük virtuális pengetőnket a léggitárunkra: melyikünk nem próbálta valaha tükör előtt vagy a kanapén ugrálva utánozni a cilinderes gitárhéroszt, azt képzelve, hogy egy aréna színpadán futkározik százhúszezer néző előtt? Ki nem próbálta kitartani a Don't Cry végén a hosszan elnyújtott záróhangot? És főként: ki nem fújta fejből Slash énektémával is felérő szólóit a házibulikon?

A másfél évtizede tartó Axl kontra zenekar csatározásokból rendre a Guns 'N' Roses hangszeres tagjai kerültek ki győztesen: míg a főhős a Chinese Democracy összehozásával szerencsétlenkedett, a tagok különböző formációk és szólólemezek után végül csak összehoztak egy tisztességes rockcirkuszt, a Velvet Revolvert, és bizony Slash a maga negyvenhárom évével még ma is nettó hiteles és tiszteletre méltó figura. Ez a kivételes, hullámvölgyekkel és csúcspontokkal teli, "rock 'n' rollból ötös" életpálya már jó ideje biográfia után kiáltott. Slash nyilván képtelen lett volna egyedül megírni az életrajzát, ezért a könyv megírásában a Rolling Stone újságírója, Anthony Bozza segédkezett neki, aki korábban Tommy Lee és Eminem CV-jét is feljegyezte és olvasmányossá tette. Ez a kötet is jól sikerült: tele van hiteles, vicces, elgondolkodtató és felkavaró sztorikkal - nemcsak egy rajongónak nehéz letennie, a jellegzetes stílusban megírt történet egyszerűen olvastatja magát. Ez az anekdotázó, "csak whiskyzek és mesélek" tenor Slash sztorijaival együtt válik teljessé, a gyerekkori, BMX-es, balhés időszaktól kezdve a nyolcvanas évek vad hőskorszakán keresztül a stadionokig érő sikersorozatig. A legjobb, hogy utólag bepillanthatunk a színpadok mögé: kiderül, hogyan éltek és zenéltek együtt egy lepukkant raktárban a kezdetekben, hogyan jutottak el a világsikerig, és hogyan őrölte fel a zenekart egyebek mellett az Axl folyamatos késései és hiányzásai miatt kialakult belső feszültség. Slash alkohollal, droggal (és Axllel) folytatott háborúja külön kötetet is megérne, ő aztán tényleg elment a végletekig - bár azt még lazán vette, amikor megtudta, hogy 8 percig állt a szíve, és defibrillátorral kellett újraéleszteni, az már nagyon megrázta, amikor a kezei közt halt meg egy haverja túladagolásban.

A laza sztorizásokból számos szórakoztató apróságot is megtudhatunk (például Steven Tyler, az Aerosmith énekese egy idő után már csak úgy köszönt neki, hogy "hé haver, hol az énekesed?"), a fordítás is hűen adja vissza az eredeti hangnemét és könnyed hangulatát. Csak az nem világos, hogy miért került a fülszövegre, hogy akár az újrakezdés is lehetséges, amikor Slash többször is kifejti a könyv végén, hogy nem fog többé Axllel egy színpadon állni.

Fordította: Szántai Zsolt. Cartaphilus, 2008, 496 oldal, 4900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.