Lantos Zoltán kint is van, meg bent is van a magyar zenei életben. A world music felől Európa egyik legkeresettebb stúdiózenésze, váltóáramos és akusztikus formában egyaránt. Itthon él, de a nagyobb projektek, turnék miatt többet van úton. Persze a közönség nem felejtette el, és ő nem adja fel lelki-zenei kötődését a hazai színtérhez; zenekarában ritmusszekcióként egy dögös trió – Tálas Áron, Fonay Tibor és Csízi László – valósítja meg, sőt egy dj, Andrew J tovább dúsítja a plugged-in hangzást. Lantos hegedűn és indiai hegedűn játszik, vastagon kombinálva elektronikával, de a hangzásban ott van az is, hogy Lantos majdnem tíz évig tanult és dolgozott Indiában. Ahogy Jean-Luc Ponty kései melódiáiban is talál inspirációt, és valahol jazz-zenész identitását sosem adta fel, és mi csak örülhetünk, hogy ez a „valahol” Magyarországon van. Témáival mindig csak akkor áll ki a társak elé, ha azok lendülete, komplexitása mindent visz, ez az új lemezen is így van, ez az album legnagyobb erénye. Új viszont, hogy Lantos szöveget és mondókát is becsatolt a számokhoz, ezek filozófiájából is megmutatnak valamit, eddig a számok címe volt csak ilyen beszédes. Lantos a belső hangra, a nyitottságra és az improvizációra épülő gondolatvilágának kifejezésére három szám erejéig Harcsa Veronikát hívta vendégnek, aki nagyon beletalált ebbe a világba, egyszerre hallom énekében a kiegyensúlyozott, végtelenre koncentrált nyugalmat és a tök para, hidegrázós e világit.
Hunnia, 2018
