„A bécsi Operaház Leoncavallo Bohémek című dalművére készül, és éppen ma délelőtt tartották meg a főpróbát, amelyen Mahler Gusztáv szerencsésen össze is veszett Leoncavallóval. [...] Bizonyos, hogy Leoncavallo és Mahler már a szereposztás miatt is összekülönböztek, és hogy meglehetős harcias hangulatban mentek el a főpróbára. Lapunk egy ismerőse, aki ma este erről az afférról úgy Leoncavallóval, mint Mahlerrel beszélt, a következőkben mondja el a beszélgetések tartalmát:
Leoncavallo: Azt hiszem, szükségtelen önnek bővebben fejtegetnem, hogy minden dirigens őrült. Legkivált Mahler, akinek ilyetén tulajdonságait önök bőven kitapasztalták Budapesten. Evvel az emberrel nem lehet bírni; veszekszik velem, a zeneszerzővel, aki mégiscsak legjobban ismerhetem a magam intencióit. Darabom mindazonáltal színre kerül, de egy bizonyos: – Mahler őrült!
Mahler: Azt hiszem, szükségtelen önnek bővebben fejtegetnem, hogy minden komponista őrült. Legkivált Leoncavallo, akinek ilyetén tulajdonságait önök bőven kitapasztalták Budapesten. Evvel az emberrel nem lehet bírni; veszekszik velem, a dirigenssel, aki mégiscsak legjobban ismerhetem a magam embereit. A darab bizton színre kerül, de egy bizonyos: – Leoncavallo őrült!
Már most igazodjék el az ember, hogy melyiknek van igaza?!”
1898 februárjában ily kedélyes és döntően persze fiktív beszámolóval szórakoztatta olvasóit a Budapesti Napló, Leoncavallo (képünkön) legpechesebb operájának bécsi előkészületeiről tudósítva. A Puccini Bohéméletével hiábavalóan versengő mű alkalmi érdekesség gyanánt most koncertszerű előadáson jut elénk: Rodolfo Leoncavallónál bariton, míg Marcello tenor, az előbbi szólam Haja Zsolté, az utóbbi László Boldizsáré lesz, Mimi rendíthetetlenül szoprán szólamát pedig a fiatal Horti Lilla fogja elénekelni (Erkel Színház, december 17., hét óra).
A bulváranekdota másik őrült szereplője, Mahler vasárnap este a Concerto Budapest hangversenyét fogja beszegni, méghozzá utolsó befejezett szimfóniájával, a Kilencedikkel (Nemzeti Hangversenyterem, december 16., fél nyolc). Keller Andrásék másik főszáma ezen az estén a végzetesség helyett sokkalta inkább az életöröm hangzó tanúbizonyságaként hallgatható e-moll hegedűverseny lesz Mendelssohntól az egyszerre dél-koreai és német kötődésű fiatal hegedűs, Clara-Jumi Kang szólójával.
Az említett koncerten nyitószámul mindemellett Mozart Három német tánca is elhangzik majd, s persze Mozart nélkül egyebekben sem telhet el hét. Így hát felerészt ő lesz a főszereplő a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának szerdai fellépésén is, ahol nem kisebb avatott, mint Takács-Nagy Gábor fogja elvezényelni a Haffner szimfóniát és a G-dúr hegedűversenyt, majd nyomukban Beethoven Pastorale szimfóniáját, vagyis a Hatodikat (Zeneakadémia, december 19., fél nyolc). No, és ne feledkezzünk el Dinyés Dániel és Göttinger Pál Operabeavatójának soros alkalmáról sem, hiszen a Figaro házassága tüzetes és végtelenül szórakoztató elemzésének decemberi folytatása hétfőn vár a szerencsésekre (Hatszín Teátrum, december 17., hét óra).
