Szóló dolgaiban inkább az ellingtoni hatás érződik; Archie Shepp-pel, Johnny Dyanival és Gato Barbierivel duóban készít maradandó lemezeket. A nyolcvanas években az Ekaya nevű szextettjével rögzíti legjobb felvételeit, és most itt ez az összefoglaló jellegű album az Északnémet Rádió big bandjével a háta mögött, hogy csak néhány momentumot emeljünk ki terjedelmes életművéből.
Ibrahim klasszikus kompozícióiból Steve Grey és Fritz Pauer készített mértéktartó arrangementeket, amik előtérben hagyják a mester letisztult zongorajátékát. Profi a hangzás, a névtelen szólisták nem hatalmasodnak el az anyagon, de jókat fújnak, a zene méltóságteljes és szépen építkezik. Miközben a szerethető kommersz határát súrolja, abszolút egyedi, mert sikerült a dél-afrikai gyökereket a dzsessz nyelvébe integrálni. Ez azért különös, mivel Afrikában tulajdonképpen nincs dzsessz! Adolph-Johannes-Dollar-Ibrahim egy virtuális gyökérzenét játszik, jelen esetben egy germán zenekar élen. És ez így hiteles.
Czabán György Poszáta
Enja/Zenesegély, 2001