Zene

Két középkorú barát beszélget egy tel-avivi ivóban. A borostást rémálmok gyötrik, a szakállast (a rendezőt) a lassú felismerés, hogy semmilyen emléke a közös háborúról, melyben együtt szolgáltak. A közös háború az 1982-es libanoni: izraeli csapatok nyomulnak Bejrút felé, megszállnak és védenek, a világ és a bevetett katonák többsége úgy tudja, azért, hogy a határvidéket megtisztítsák a palesztin erőktől. - kg -

Na tessék, hát nem kiderült, hogy Quentin Tarantinót is anya szülte! - köves -

Az angolok kosztümben verhetetlenek - még ha a negyvenes évek tweedzakója és puhakalapja is az a kosztüm. Még ha tévésorozatban viselik is.

Váratlan szereplőváltozás árnyékolta be a 2008-as Puccini-évet búcsúztató gálaestet, midőn a nemzetközi A ligás argentin tenor, a maródi Marcelo Ëlvarez alig két nappal a koncert előtt lemondani kényszerült Rost Andreával közös fellépését. Helyére - lírai szopránunk javaslatára és ajánlásával - egy feltörekvő olasz, a harmincas évei közepén járó Stefano Secco lépett, hogy az operairodalom alighanem legismertebb tenoráriáival mutatkozzék be a magyar közönségnek. Legelső megszólalása rögvest rokonszenves, kulturált és muzikális énekesnek mutatta Seccót, ám Rodolfo áriája a Bohéméletből nemcsak arról tanúskodott, hogy nyitószámban vélhetőleg nem méltányos testes magas C-t elvárni egy beugrótól, hanem arról is, hogy a tehetséges művész hangja - nomen est omen - zamatokban és színekben csak mérsékelten gazdag. László Ferenc

Nem a színielőadások szokásos év végi torlódása sodorta egymás mellé ebben az írásban a Bérháztörténetek 0.1 és a DZSING! című produkciót. A két "szegényszínházi" előadás struktúrája hasonló, fogalmazásmódja rokon, világa pedig közös. A miénk. Ismerős. Kortárs. Csáki Judit

A Ludwig Múzeum Maurer-kiállításának katalógusában Dieter Honisch azt írja, hogy Maurer Dóra "idestova bő három évtizednyi munkássága nem vezethető le a magyar hagyományból", lejjebb pedig, hogy "Művészetének maga az érzékelési képesség a tárgya. Így válik érthetővé az is, miért nem volt semmilyen nehézsége a Nyugat és a Kelet különböző művészeti értékrendszereivel." Dieter Honischnak sok tekintetben igaza van, Maurer már a "kettős életével", a német és magyar nyelvterület közötti zökkenőmentes átjárásával is a kultúrák fölötti létre való képességét igazolta, és valóban, művészete nem vezethető le közvetlenül sem a geometrikus művészet avantgárd tradíciójából, sem az egyetemes koncept kortársi élményéből. Csakhogy ... Kürti Emese

"Amikor ezeket a sorokat írom, és hasonló helyzetben, teljesen jogosnak tartom a lakosság aggodalmát, bizonytalanságát. Szükséges lenne minden kósza hír, suttogás eloszlatására hivatalosan közölni, hogy itt és itt, ezek és ezek vannak fogva tartva, ügyük kivizsgálás alatt van stb. Mindaddig, míg ez nem történik meg, s amíg forradalmárokat is vegyesen bűnözőkkel fogva tartanak, a bizalom nem áll helyre a hivatalos szervek és a nép között. Ez a bizalmatlanság egészséges, a nép kritikus állásfoglalását képviseli, s mindaddig élni fog, amíg a kormány szava a nép szava nem lesz. - kovácsy -

A szép arcú, nyúlánk nőt sötét hajzuhatagában egyetlen őszfehér tinccsel állítólag lépten-nyomon felismerték Manhattan utcáin. A 60-as évek közepétől 2004 végén, hetvenegy évesen bekövetkezett haláláig akkora érdeklődés és kíváncsiság övezte, mintha énekes vagy színész celeb lenne, holott prominens értelmiségiként vívta ki a közfigyelmet, akinek a véleménye, ha nem tetszett is, számított. Nemcsak az USA-ban, hanem a világ számos országában élő rajongói körében. Kádár Judit

Főhősünk esete némileg hajaz a Csokonai Vitéz Mihályéra. Csapért küldik Vitézt, de egész napos trip lesz belőle, csapot-papot, s mindent felejt nevezett.

A szerző afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy időközi önkormányzati képviselőválasztáson szülőföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum.

című ünnepi szent színjátéka, színpadi beavatási misztériuma (két lehetőség a Bühnenweihfestspiel fordítási lehetőségei közül) az életpálya összefoglaló remekműve. A szerző szándéka szerint a szeretet megváltó hatalma által vallássá lett művészet megtestesülése.

Appianos "igyekezett leásni a polgárháborúk anyagi alapjaiig" - ezzel a klasszikus marxiánus meglátással ajánlja immáron hosszú évtizedek óta a reménybeli történészek és reményvesztett történelemtanárok figyelmébe az alexandriai születésű görög történetíró művét az elnyűhetetlen Ókori Történeti Chrestomathia. S most, több mint negyven évvel Hahn István alig nyolcszáz példányban megjelentetett becses, s éppenséggel a római polgárháborúk korát tárgyaló részfordítása után végre elkészült az egy-két apróbb töredéket leszámítva teljes magyar Appianos-kiadás.

A földönkívüliek vitathatatlanul tenyérbemászó népség: már egy kisebb bolygórongálás is kiveri náluk a biztosítékot, máris jönnek túlerőstül, óriásrobotostul elpusztítani az egész planétát. Azaz annak természetes erőforrás-szipolyozó, ózonlyuk-tágító, más fajokat kiirtó egyedeit: az emberiséget.

A darab premier előtti, zártkörű bemutatójával indult idén a Kortárs Drámafesztivál, ami oké, mert ezt érdemes mutogatni a nemzetközi zsűrinek. Nézzék csak, milyen az a végső giccs, a "pannon" szerelem, a "szittya" magány, a rongyos élet és a csipkés halál testekre festve.