A földönkívüliek vitathatatlanul tenyérbemászó népség: már egy kisebb bolygórongálás is kiveri náluk a biztosítékot, máris jönnek túlerõstül, óriásrobotostul elpusztítani az egész planétát. Azaz annak természetes erõforrás-szipolyozó, ózonlyuk-tágító, más fajokat kiirtó egyedeit: az emberiséget. Minden elõzetes bejelentés nélkül. Ha legalább ideszóltak volna, hogy "hé, helló, ne szemeteljetek, emberek, mert jön az intergalaktikus tasli", akkor persze rendben lenne a dolog. De így! És egyáltalán, mi közük az egészhez? Elvégre ez a mi bolygónk, nemde? Az USA elnökét - ergo az egész emberiséget? - képviselõ Kathy Bates szerint legalábbis így van. Az elpusztításunkra kihelyezett Keanu Reeves szerint viszont nem. Van bõr e nyársat nyelt ûrlénynek a képén, ha ember lenne, azt hinnénk, nincsenek arcizmai, ha meg színész, azt, hogy nem tud játszani. Tiszta szerencse, hogy nem az. Apropó: hatalmas mák, hogy a pókerarcú E.T. irtás közben összefut egy vonzó nõvel és elbûvölõen kiállhatatlan kisfiával, akik ráébresztik: az ember mégsem olyan rossz, mint amilyennek sokmillió fényévnyi távolságból tûnik. Értékelhetõ tulajdonságai közé tartozik például õsei tisztelete. Talán ez az õszinte respektus, talán más az oka, hogy Hollywoodban szeretik a mai elvárásokhoz és lehetõségekhez igazodva újraforgatni letûnt korok filmjeit. Mondjuk az Amikor megállt a Föld esetében az 1951-es, bájosan esetlen eredeti felturbósítása lényegében kimerül azzal, hogy nem madzagon, hanem digitálisan lóbálják a csészealjakat. De azt profin.
Forgalmazza az InterCom
* és fél
