címû ünnepi szent színjátéka, színpadi beavatási misztériuma (két lehetõség a Bühnenweihfestspiel fordítási lehetõségei közül) az életpálya összefoglaló remekmûve. A szerzõ szándéka szerint a szeretet megváltó hatalma által vallássá lett mûvészet megtestesülése. Az utóbbi idõben számos új értelmezési lehetõséget reveláltak nevezetessé vált elõadások (például Párizsban és Bayreuthban). A zürichi Opera 2007-ben felvett produkciója szolidan és tisztességesen egyensúlyoz hagyomány és újítás között. Több mint megnyugtató a muzikális színvonal, az operai pulpitusra öt év kihagyás után visszatért Bernard Haitink nemesen magasztos, de a túlcsordulást elkerülõ, fegyelmezett formálásra készteti zenekarát, a kórus egységes és tömör hangzása is kiváló. A kissé vegyes színvonalú énekesgárdából egyértelmûen és minden tekintetben kiemelkedik a még mindig makulátlan, kiegyenlített hangon éneklõ Matti Salminen (Budapesten is hallott) lelki vezetõként is egyszerûen emberi Gurnemanza. A címszerep jelenlegi number one énekese, Christopher Ventris több csalódást kelt, mint Bayreuthban élõben, a hang is, a jelenlét is sápadtabb annál, hogysem meggyõzzön az átszellemülés belsõ hitelérõl. Michael Volle méltósággal viseli Amfortas testi-lelki szenvedését, Yvonne Naef Kundryja viszont mind az erotikát, mind a szólam csúcshangjaihoz szükséges magasságot nélkülözi. Az összbenyomás mégis jó, amihez jelentõsen hozzájárul Hans Hollmann stilizált rendezése. Színekkel, geometrikus formákkal, világítással spiritualizált, csaknem üres színpad és fényoszlop mögött kitárt karral keresztet alkotó emberi alakok helyettesítik a direkt vallásos szimbólumokat. Gurnemanz iskolamesterként oktatja a lovagokat, akik közül a végén egy Parsifal-követõ tanítvány is akad, míg a többiek kört alkotva, egymás kezét fogva testvériesülnek, maguk közé fogadva a megváltva életben maradt Kundryt is.
Deutsche Grammophon/Universal, 2 DVD, 2008
****
