A Lilo és Stich sikere után egy jó ideig még élőszereplős Disney-újrákat fogunk nézni

Mikrofilm

A régi animációk élőszereplős remake-elése elsőre hihetetlenül jövedelmezőnek bizonyult, de aztán egyre kevésbé voltak sikeresek. A legújabb Lilo és Stich azonban minden várakozásra rácáfolva hatalmasat megy a mozikban – és még a nagyobb botrányok is elkerülik.

Az, hogy a Disney saját korábbi termékeit próbálja újracsomagolva eladni nekünk, egyáltalán nem számít újdonságnak: az első ilyen élőszereplős remake Stephen Sommers Maugli, a dzsungel fia című kalandfilmje volt 1994-ben, amely az 1967-es A dzsungel könyve rajzfilmen alapult (amely pedig Rudyard Kipling 1894-es regényét vitte vászonra). Ezt követte az 1961-es, klasszikus 101 kiskutya Glenn Close főszereplésével készült filmváltozata 1996-ban, majd a folytatás 2000-ben. A biznisz igazán azonban csak tíz évvel később pörgött fel, amikor Tim Burton Johnny Depp főszereplésével újragondolta az Alice Csodaországbant: ez világszinten az egymilliárdos álombevételt átlépve eszelősen nagy sikert aratott, és beindította a Disney-animációk élőszereplős remake-hullámját. Ebben élünk immár 15 éve.

Azóta húsz ilyen remake készült már (nem számítva az olyan hibrid filmeket és legacy-folytatásokat, mint a Mary Poppins visszatér és az Elliott, a sárkány), melyek között akadt jobban és rosszabbul sikerült, óriási siker és hatalmas bukta, érdekes próbálkozás és teljesen lélektelen pénzlehúzás is. A legnagyobb bevételt a 2019-es Az oroszlánkirály érte el világszinten 1,6 milliárd dollárral (ez volt az a film, amely bár elvben egy élőszereplős remake, valójában egyetlen valódi felvételt tartalmazott – és azt se lehetett észrevenni); a kritikusok kedvence pedig a 2016-os újabb A dzsungel könyve volt – mindkettőt Jon Favreau rendezte.

Az elmúlt években azonban mintha köhögni kezdett volna az olajozott gépezet. Az első aggasztóbb jelek a Mulan remake-je körül mutatkoztak, amikor a cég kénytelen volt rájönni, hogy az 1998-as eredeti animáció óta megváltozott a világ. 2020-ban, amikor Kína már az Egyesült Államokkal vetélkedik a világ vezető hatalma címéért, egyáltalán nem olyan egyszerű és problémamentes egy Kínában játszódó, kínai karaktereket és kínai mitológiát felvonultató mozit készíteni – mindezt ebben a cikkünkben foglaltuk össze. Végül a koronavírus miatt a Mulan meg is bukott, meg nem is: mozi helyett a neten mutatták be, így a bevételével nem kellett elszámolni, hozzájárult viszont ahhoz a forradalomhoz, amelynek köszönhetően ma már gyakorlatilag elmosódtak a határok az online és offline bemutatók között.

A Disney azonban ezután sem tudott visszatalálni ahhoz a sikerhez, ami A szépség és a szörnyeteg vagy az Aladdin élőszereplős verzióját jellemezte. A 2021-es Szörnyellát és a 2022-es Pinokkiót is online mutatták be – előbbi kedvező kritikákat és egy Oscart is kapott a kosztümjeiért, utóbbi viszont jelenleg is a leggyengébb értékeléssel rendelkező remake, amelyet teljesen elmosott Guillermo del Toro ugyanabban az évben bemutatott, Oscar-díjas Pinokkiója. A 2023-as Pán Péter és Wendy ugyancsak a Disney+-ra érkezett, majd tűnt el a süllyesztőben; A kis hableány pedig szinte csak a woke-balhé miatt keltett feltűnést, miután sokan nem tudták megemészteni, hogy a főszereplőt az afroamerikai Halle Bailey alakította – a botrányt ebben a cikkünkben mutattuk be. A film végül a balhék és a gyenge kezdés ellenére nem teljesített rosszul, világszintű 569 milliós bevétele viszont épp feleakkora, mint amit a legsikeresebb újrázók elértek.

2024 decemberében aztán érkezett a legsikeresebb remake, Az oroszlánkirály folytatása, melyet ráadásul egy igazi nagyágyú, a Holdfény Oscar-díjas rendezője, Barry Jenkins készített. A Mufasa: Az oroszlánkirály 722 milliós összbevétele már tekintélyt parancsolónak számít – kivéve, ha összevetjük előzményével, a 2019-es Az oroszlánkirállyal, akkor ugyanis látszik, hogy majdnem egymilliárd dollárral kevesebbet hozott. A Deadline számítása szerint a film így is busásan megtérült, de mindenképpen jelzi, hogy csökkent a közönség érdeklődése a hasonló próbálkozások iránt, arról nem is beszélve, hogy a kritikusok tetszését sem nyerte el.

A legnagyobb bukás viszont csak ezután következett: a Hófehérke újráját még A kis hableánynál is nagyobb felháborodás övezte, főleg azért, mert főszereplőjét a latinó Rachel Zegler alakította, de kárhoztatták a projektet törpeábrázolása miatt is, nem beszélve a feszültségről, ami a gonosz mostohát alakító, izraeli Gal Gadot és a palesztinpárti Zegler között feszült. A film körüli botrányokat ebben a cikkünkben mutattuk be.

Az eredeti, 1938-es Hófehérke és a hét törpe nemcsak filmtörténetileg jelentős, mint az első egész estés amerikai animáció, de egy igazi klasszikus is – joggal várta tehát a Disney, hogy a remake-jét is zabálni fogják az emberek. De nem így lett: trollok húzták le a film értékelését az IMDb-oldalán az egészen gyalázatos 1,8 csillagra, de a kritikusok is inkább csak feleslegesnek tartották, az emberek nagy részét pedig egyszerűen hidegen hagyta. Világszinten épp csak elérte a 200 milliós bevételt, miközben gyártási költsége 250 millió körül alakult. A bukás mértékéről sokat elmond, hogy még az a Szörnyella is többet hozott a kasszáknál, amelyet a mozival egyszerre mutattak be a streamingen.

Mindezek után az egyszeri mozinéző joggal reménykedhetett abban, hogy ahogy lassan a szuperhősfilmeknek és a Marvel mozibirodalomnak is bealkonyodni látszik, úgy leáldozik az élőszereplős Disney-remake-ek csillaga is. A pár hete moziba kerülő Lilo és Stich azonban akkora sikert aratott, hogy az önmagában is elég ahhoz, hogy a Disney tovább folytassa a hasonló újrákat. Dean Fleischer Camp mozija a 2002-es Lilo és Stich – A csillagkutyán alapszik, amely alig 23 éves, azaz a legfrissebb olyan Disney-mese, amely remake-et kapott. A történet Hawaiin játszódik, ahol szülei halála után Lilót testvére, Nani neveli – amikor egyszer csak betoppan az életükbe egy kutyaszerű űrlény, Stich, aki megszökött a bolygójáról.

Mindössze két héttel a bemutatója után a film máris 610 millió dolláron áll világszinten, amivel az idei év második legsikeresebb amerikai mozijának számít az Egy Minecraft film mögött (a kínai Ne Zha 2 így is magasan vezet a gigantikus számaival, erről ebben a cikkünkben írtunk). Az eddigi eredmények alapján azonban szinte máris biztosra vehető, hogy a Lilo és Stich valahol egymilliárd dollár fölött fog zárni. A film máris megdöntötte a Top Gun: Maverick három évvel ezelőtti Emlékezet napi bevételi rekordját (Memorial Day, az Egyesült Államokban ez a nemzeti ünnep május utolsó hétvégéjére esik, azokra emlékeznek ekkor, akik a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítve vesztették életüket).

Az eredeti, 2002-es Lilo és Stich ugyan nem volt bukás, de közel sem aratott akkora sikert, mint a remake-je: 80 milliós büdzséjéhez képest 273 milliós összbevétellel zárt, később azonban videón vált hatalmas sikerré, főszereplő űrlényfigurája pedig hamar valódi közönségkedvenc lett. Habár a film valóban a stúdió aranykorának legjobbjait idézi, egyáltalán nem számít akkora klasszikusnak, mint mondjuk a Hófehérke.

A remake jó eredményei azt bizonyítják, hogy a szülők új generációi is nyitottak ezekre a filmekre – azok, akik a 2000-es években gyerekként látták az eredetit, most saját csemetéiket cipelik el megnézni az újat. Ezt emeli ki a Variety is elemzésében: hogy végre a szülők, és nem a nagyszülők egyik kedvence kapott remake-et. Ugyancsak hozzájárulhatott a sikerhez, hogy a Disney ezúttal nem akart erőszakosan belenyúlni a kánonba, megváltoztatni a főszereplők nemét vagy bőrszínét: csak arra törekedett, hogy az adaptáció hű legyen az eredetihez, a rajongók pedig pont ezt várták.

Kisebb botrány azért így is kerekedett, de ez az emberek többségéhez el sem jutott: egyrészt kritizálták a Disney-t, amiért Lilo nővérének szerepét az a Sydney Agudong kapta, aki ugyan részben hawaii származású, de világosabb bőrű, mint a mesében látott figura; másrészt sokaknak nem tetszett, hogy a film jobb színben tünteti fel az amerikai hatalmat képviselő CIA-tisztet – mert így elvész az eredeti animáció őslakos hawaiiakat képviselő, szabadságpárti üzenete. Az új Lilo és Stich mindezzel együtt is épp azért olyan sikeres, amiért felejthető: nem akar többet, mint az ismert, aranyos figurákat megidézni, és egy kellemes családi film szintjén szórakoztatni.

A film sikere azonban azt jelenti, hogy az elmúlt évek bukásai után új erőre kaphatnak a Disney remake-jei. A hírek szerint a Hófehérke bukása után ugyan a stúdió letett arról, hogy filmet készítsen minden idők legdrágább animációjából, az Aranyhajból, de több, korábban bejelentett projekt viszont gőzerővel halad tovább. Jövő nyáron érkezik a moziba az élőszereplős Moana Dwayne ’The Rock’ Johnsonnal a főszerepben. Az elsősorban zenészként ismert Questlove a 2021-es A lélek nyara című Oscar-díjas dokumentumfilmje után a Macskarisztokratákból forgathat filmet, míg Guy Ritchie az Aladdin után a Herkulesnek ugrik neki, de elvileg a Bambiból is lesz új verzió valamikor, csak még azt sem tudni, ki rendezi.

A Lilo és Stich után várhatóan további filmeket vesznek elő a közelmúltból, de a ScreenRant arra a tanulságra emlékezteti a stúdiót, hogy a méregdrága projektek helyett talán jobban teszik, ha alacsonyabban tartják a költségvetést: a Lilo mindössze 100 millióból készült, ami feleannyi, mint a többi hasonló projekt büdzséje. De a Trump győzelmével újra hatalomra kerülő jobbszélső hangok is erőt meríthetnek a sikerből – van olyan oldal, amely szerint a Hófehérke bukásával és a Lilo és Stich sikerével véget ért a Disney woke-korszaka.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.