könyv - VÁRNAI LÁSZLÓ: LÁTOGATÁS A FÖLD NEVÛ BOLYGÓN

  • - legát -
  • 2008. december 18.

Zene

A szerző afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy időközi önkormányzati képviselőválasztáson szülőföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum.
A szerzõ afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy idõközi önkormányzati képviselõválasztáson szülõföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum. Méghozzá könyv, sok-sok színes képpel, bár a címe másodvonalbeli progresszív rockegyüttesek méltán elfelejtett lemezeit idézi: bombasztikus semmitmondás.

De ha túltesszük magunkat ezen a megrázkódtatáson, kellemes meglepetést okoz, hiszen épp a nagyzolás hiányzik belõle. Várnai az elmúlt tizenöt évben a világ minden tájára eljutott, gondosan dokumentálta útjait, most pedig elõállt ezzel a válogatással. Privát albuma voltaképpen egotrip, érdekes sztorik keverednek hétköznapi turistakalandokkal, közhelyes gondolatok érzékeny meglátásokkal. De mindez nem sokat érne a fényképek nélkül. Egyértelmû, hogy a szerzõ - bármennyire is sokoldalú - elsõsorban fotós, ráadásul azon ritka kivételek közé tartozik, aki nem hal bele a szépségbe, és nem is tör át árkon-bokron, hogy el ne szalassza a "nagy eseményt". Csupán utazó, aki lát ezt-azt, és megörökíti. Természetesen egészen máshogy, ahogy egy kattogtató turista.

Viszont épp attól lesz érdekes a dolog, hogy amit Várnai professzionálisan tálal, az valójában ugyanaz, mint amit a kedves olvasó is láthat, ha éppen azon a vidéken - mondjuk Burmában, Ugandában vagy éppen a XV. kerületben, a Patyolat utcában - akad dolga. Csakhogy a többség e "szokásoson" csupán átnéz, mert mással van elfoglalva. Ott élõként a maga bajával, turistaként kalandokra éhesen. Így hát a Látogatás... legnagyobb érdeme az, hogy élvezetessé, kívánatossá tudja tenni a mindennapokat. Bárhol a világon.

Szerzõi kiadás, 2008, 164 oldal, 5980 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.