könyv - VÁRNAI LÁSZLÓ: LÁTOGATÁS A FÖLD NEVÛ BOLYGÓN

  • - legát -
  • 2008. december 18.

Zene

A szerző afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy időközi önkormányzati képviselőválasztáson szülőföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum.
A szerzõ afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy idõközi önkormányzati képviselõválasztáson szülõföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum. Méghozzá könyv, sok-sok színes képpel, bár a címe másodvonalbeli progresszív rockegyüttesek méltán elfelejtett lemezeit idézi: bombasztikus semmitmondás.

De ha túltesszük magunkat ezen a megrázkódtatáson, kellemes meglepetést okoz, hiszen épp a nagyzolás hiányzik belõle. Várnai az elmúlt tizenöt évben a világ minden tájára eljutott, gondosan dokumentálta útjait, most pedig elõállt ezzel a válogatással. Privát albuma voltaképpen egotrip, érdekes sztorik keverednek hétköznapi turistakalandokkal, közhelyes gondolatok érzékeny meglátásokkal. De mindez nem sokat érne a fényképek nélkül. Egyértelmû, hogy a szerzõ - bármennyire is sokoldalú - elsõsorban fotós, ráadásul azon ritka kivételek közé tartozik, aki nem hal bele a szépségbe, és nem is tör át árkon-bokron, hogy el ne szalassza a "nagy eseményt". Csupán utazó, aki lát ezt-azt, és megörökíti. Természetesen egészen máshogy, ahogy egy kattogtató turista.

Viszont épp attól lesz érdekes a dolog, hogy amit Várnai professzionálisan tálal, az valójában ugyanaz, mint amit a kedves olvasó is láthat, ha éppen azon a vidéken - mondjuk Burmában, Ugandában vagy éppen a XV. kerületben, a Patyolat utcában - akad dolga. Csakhogy a többség e "szokásoson" csupán átnéz, mert mással van elfoglalva. Ott élõként a maga bajával, turistaként kalandokra éhesen. Így hát a Látogatás... legnagyobb érdeme az, hogy élvezetessé, kívánatossá tudja tenni a mindennapokat. Bárhol a világon.

Szerzõi kiadás, 2008, 164 oldal, 5980 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.