könyv - VÁRNAI LÁSZLÓ: LÁTOGATÁS A FÖLD NEVÛ BOLYGÓN

  • - legát -
  • 2008. december 18.

Zene

A szerző afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy időközi önkormányzati képviselőválasztáson szülőföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum.
A szerzõ afféle reneszánsz ember: fotóriporter, hírlapíró, grafikus, legutóbb egy civil szervezet jelöltjeként szerzett tizenvalahány százalékot egy idõközi önkormányzati képviselõválasztáson szülõföldjén, Zuglóban. Ezek után nem lennénk meglepve, ha Várnairól kiderülne, hogy zenekarával egy garázs mélyén próbál, de amit most jelentetett meg, szólóalbum. Méghozzá könyv, sok-sok színes képpel, bár a címe másodvonalbeli progresszív rockegyüttesek méltán elfelejtett lemezeit idézi: bombasztikus semmitmondás.

De ha túltesszük magunkat ezen a megrázkódtatáson, kellemes meglepetést okoz, hiszen épp a nagyzolás hiányzik belõle. Várnai az elmúlt tizenöt évben a világ minden tájára eljutott, gondosan dokumentálta útjait, most pedig elõállt ezzel a válogatással. Privát albuma voltaképpen egotrip, érdekes sztorik keverednek hétköznapi turistakalandokkal, közhelyes gondolatok érzékeny meglátásokkal. De mindez nem sokat érne a fényképek nélkül. Egyértelmû, hogy a szerzõ - bármennyire is sokoldalú - elsõsorban fotós, ráadásul azon ritka kivételek közé tartozik, aki nem hal bele a szépségbe, és nem is tör át árkon-bokron, hogy el ne szalassza a "nagy eseményt". Csupán utazó, aki lát ezt-azt, és megörökíti. Természetesen egészen máshogy, ahogy egy kattogtató turista.

Viszont épp attól lesz érdekes a dolog, hogy amit Várnai professzionálisan tálal, az valójában ugyanaz, mint amit a kedves olvasó is láthat, ha éppen azon a vidéken - mondjuk Burmában, Ugandában vagy éppen a XV. kerületben, a Patyolat utcában - akad dolga. Csakhogy a többség e "szokásoson" csupán átnéz, mert mással van elfoglalva. Ott élõként a maga bajával, turistaként kalandokra éhesen. Így hát a Látogatás... legnagyobb érdeme az, hogy élvezetessé, kívánatossá tudja tenni a mindennapokat. Bárhol a világon.

Szerzõi kiadás, 2008, 164 oldal, 5980 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.