Hangadó melléklet - rés a présen

Magzatkorom óta ebben élek

Mező Péter hegedűművész, koncertmester

  • rés a présen
  • 2015. június 14.

Zene

rés a présen: Mint koncertmester hogyan látja az Óbudai Danubia Zenekar belső életét?

Mező Péter: A zenekar történelmében csak másfél éves ifjú vagyok, előtte főképp kamarazenészként és pedagógusként tevékenykedtem. Nagyon szeretem az együttest, melyet kiváló képességű és nagy tapasztalattal rendelkező művészek alkotnak. A szakmámban számomra a legfontosabb dolgok a rugalmasság és a folyamatos igény a fejlődésre, más kifejezéssel: az érdeklődő figyelem. Hitem szerint ez teszi lehetővé a nagy dolgok születését – nem pedig a megszokások ismétlése. Ennyi kolléga között akarva-akaratlan kialakulnak feszültebb helyzetek, de ide mégis mindig jó megérkezni, öröm zenélni. Az ÓDZ csupa erő, s nemcsak fiatal, de fiatalos is! Szokták mondani, hogy a zenészség nem munka, hanem hivatás: hát ez egy nagyszerű hivatáshely! Hámori Máté művészeti vezetését fontosnak tartom kiemelni, hisz az nem merül ki „pusztán” karmesteri tevékenységben, hanem tudatos, évekre előre tervezéssel társul, melynek része például az együttes kamarazenei sorozata is. Emellett az iroda is nagyszerű munkát végez. Ilyesmik a pódiumon nem derülnek ki, hanem egyszer csak arra lesz figyelmes a zenekar és a közönség is, hogy a bérletes koncertjeink majdnem mindig telt házasak: ez hitet, erőt és kitartást ad.

rap: A június 6-ai koncerten Mendelssohn Oktettjének egyik előadója lesz.

MP: 16 évesen írta ezt a darabot – rövid élete miatt ő gyakorlatilag mindent fiatalon komponált. Az Oktett magával ragad szikrázó-lüktető belső mechanikájával, melankolikus lassú tételével, igazi „szent­ivánéji” scherzójával, mindent elsöprő fináléjával, melyekben eltúlzott dinamikát és zenekari hangzást kér az előadóktól. Felix minden zenei pillanata elképesztő zsenialitást sugároz, mely nem terhes, hanem pimaszmód könnyed, de sosem olcsó. Valami olyasmi, mintha állandóan szerelmes lenne a lélek, és még a fájdalom is mosollyal múlik. Ez az egyik kedvenc kamaraművem, s benne a prím szólam komoly kihívás a hegedűs számára, hiszen az versenymű-nehézségű. Most fogom először ezt a stimmét játszani, és nyolcadmagammal nagyon várom a koncertet.

rap: A kettős vonósnégyesre komponált mű kamarazenészként foglalkoztatja majd önt, aki korántsem mellesleg az Accord Quartet egyik alapítója. Vonósnégyese a nyáron Ravenna felé veszi az irányt.

MP: Alapvetően minden zene kamarazenészként foglalkoztat. Magzatkorom óta ebben élek: édesapám, Mező László a Bartók Vonósnégyes csellistája; nem volt kérdés, hogy vonós hangszeren szeretnék játszani, s a vonósnégyes lesz a fő szakmai motiváció. Jövőre már 15 éve leszünk együtt az Accord Quartettel, melynek rengeteg csodát köszönhetek. Megtanultuk a koncentrált, kitartó munkát, és ami nélkül nem lehet működőképes egyetlen együttes sem: elsajátítottuk a megfelelő konfliktuskezelést. A Ravennai Fesztiválon Bartók Béla vonósnégyeseit játsszuk végig a Kelemen Quartettel, majd Mendelssohn imént taglalt Oktettjével zárjuk az eseményt. Ha ma kevesebb is a vonósnégyeskoncert, az mindenképp jó jel, hogy egyre több fesztivál érdeklődik az Accord Quartet iránt. 2012 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kamarazene-tanára is vagyok, ennek is köszönhetően egyre több külföldi kurzust tarthatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.