Egy fővárosi operarajongó igazságérzetét hosszú ideje zavarja, hogy a Magyar Állami Operaházban a harmadik emeletre jegyet váltva csak az oldalsó bejáratokon mehet be az előadásra. Pontosabban a főkapun még bemehet, de aztán rögtön közlik vele, hogy a főlépcső helyett irány az oldalsó lépcsőház. Nem használhatja a földszinti ruhatárat vagy a büfét, és arra sincs lehetősége, hogy megtekintse a Székely Bertalan termet és a Vörös szalont. „Évek óta elszenvedem a hátrányos megkülönböztetést, és idén is többször voltam előadáson, a gyakorlat töretlen” – mondta lapunknak.
A néző december 26-án levélben fordult az Operához, és azt tudakolta, tervezik-e a jövőben egybenyitni az oldalsó lépcsőházat a többi közösségi térrel. Négy nappal később választ kapott. Az értékesítési osztály munkatársa azt írta, az Operaház 1884-es megnyitása óta minden szint külön-külön látogatható, ezen ezután sem változtatnak, főleg azért, hogy „elkerüljék a feltorlódott tömeget” a folyosókon, a mosdóknál és a büféknél. Az Opera hangsúlyozta, hogy minden szolgáltatás elérhető az épület minden részlegében, beleértve a cukrászdát, ami a harmadik emeleten van.
Az Opera az indokok között említette azt is, hogy nem szeretnék, ha valaki máshova szóló jeggyel helyet foglalna a földszinten, ez főként akkor lehet kellemetlen, ha az illető más helyét foglalja el. A válaszlevélben végül a vezetett épületlátogatásokat ajánlották a panasztevő figyelmébe.
Az operalátogató ezután az Otello évek óta futó előadására vett jegyet, amit január 20-án tartottak a Magyar Állami Operaházban. Mivel sokallotta a földszintre és az első emeletre szóló jegyek tíz-húszezer forintos árát, a harmadik emeletre váltott belépőt, és csak állójegyet, amiért 1800 forintot fizetett. De megjegyzi, jóval borsosabb árú jegyek is vannak ugyanezen a szinten: 5200, illetve 9800 forintért. Az előadáson minden jól ment: Walter Fraccaro szépen énekelt, megőrült Desdemonáért, ahogy illik, Alexandru Agache is megszőtte fondorlatos cseleit Jago szerepében. De a néző a tavaly márciusban átadott, gyönyörű ház belső tereit ezúttal sem használhatta.
Nem hagyta annyiban
Az operarajongó ezután, január 24-én kérelemmel fordult az Alapvető Jogok Biztosához, azt állítva, hogy a Magyar Állami Operaház megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és arra kérte az ombudsmant, hogy tiltsa meg az intézménynek a jelenlegi gyakorlatot. Kérelmében arra is hivatkozott, hogy az Alaptörvény szerint minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez, aminek része a kulturális értékekhez való hozzáférés joga. Főbb érve persze az volt, hogy a megváltott jegy ellenében joga van az előadás színhelyén tartózkodni. Úgy vélte, a hátrány a vagyoni helyzetével összefüggésben érte.
És itt érdemes megállni egy szóra.
Luxus lett Operába járni
Talán nem is foglalkoznánk az üggyel, ha az utóbbi években, részben az infláció, részben a magyar társadalomban a vagyoni osztályok szétszakadása miatt nem lenne egyre nehezebb megfizetni az operajegyeket. A megfizethetőbb árakat kínáló Erkel Színház – a megkurtított állami támogatás és a vaskos rezsiszámlák miatt – az elmúlt év novemberében bezárt, az Eiffel Műhelyház repertoárja pedig partikuláris. Az Andrássy úti fő játszóhely jegyárai sokaknál kiverték a biztosítékot. Ahogy egy régi operanéző és szakmabeli fogalmazott:
„Sok évszázadon át csak a szűk elit számára volt elérhető az Opera, és hiába volt ebben egy demokratizálódási folyamat az elmúlt száz évben, most megint arra halad a világ, hogy Operába járni újra a gazdagok szórakozása lesz.”
Az Operaház földszintjére, az első nyolc sorba 28 900 forintért lehet jegyet venni. A kilencedik sortól már „csak” 21 300 forint, a 13. sortól pedig 16 100 forint egy ülőhely ára. Egy páholy bérlése a színpadhoz kedvezőbb szögben 77 ezer forintba kerül, de premieren akár 104 600 forint is lehet. De az olcsóbb páholyok is csak 5-10 ezer forinttal kedvezőbbek. Az Operaház műsorkalendáriuma szerint tehát a legpénztárcakímélőbb változat szerint is tíz-húsz ezer forintba kerül, ha az ember a főlépcsőn keresztül szeretne Operába járni. A Népszava napokban készült interjújában neki is szegezték a kérdést Ókovács Szilveszternek, az Operaház főigazgatójának, hogy miért ilyen drága a jegy. Ókovács karcos stílusban felelt: „De azt azért ugye, értik, hogy kell bevétel? Ha nincs bevétel, akkor az Opera nem tudja a büdzsé 30 százalékát beszedni a nézőktől, akkor borul a pénzügyi terv, és állambácsitól kellene beszedni még többet, ami pedig azt jelenti, hogy mindenki fizet, az is, aki nem jön el.”
Perben az ombudsmannal
Kozma Ákos ombudsman hivatalát nem hatották meg az operarajongó kérelmező panaszai, és nagyon gyorsan, öt napon belül érkező válaszukban nem találtak kifogásolnivalót az Operaház gyakorlatában. Március 1-én az operalátogató, akinek egyébként jogi végzettsége van, beperelte az Alapvető Jogok Biztosát, mert szerinte nem végzett megfelelő munkát, amikor figyelmen kívül hagyta az operalátogató vélt vagy valós védett tulajdonságra alapított hátrányos megkülönböztetését, és azzal utasította el azt, hogy nem ismeri a kérelmező vagyoni helyzetét. Fontos tehát megjegyezni: az operalátogató nem az Operaházzal, hanem az ombudsmannal áll perben.
Az operaigazgatónak nem kell a „prolizmus”
Az ügyben azért csak megkerestük az Operaházat. Azt szerettük volna tudni, hogy felülvizsgálja-e az intézmény a sérelmezett gyakorlatot, nem szeretnék-e máshogy megoldani, hogy a nézők ne foglalják el egymás helyét, és mit tesznek azért, hogy ne csak a felső vagyoni osztály, hanem többen megengedhessék maguknak az operát. Az Operától nem kaptunk visszajelzést, azonban megtaláltuk a már hivatkozott népszavás interjúban Ókovács Szilveszter szavait, aki arra a kérdésre, hogy miért nem léphet a főlépcsőre az, aki 2-3-5 ezer forintért vesz jegyet egy előadásra, így válaszolt:
„Ez 140 éves szabály. Sokszoros árért más szolgáltatás jár. Miért nem lehet leülni az első osztályú vasúti fülkébe másodosztályú jeggyel?”
A visszakérdező újságírónak pedig kifejtette: „Nem kell ez a prolizmus. Ybl Miklós és kora tiszteletet érdemel. Gondoljuk végig: ha mindenki hanyatt homlok lefut, akkor a mellékhelyiségekhez nem lehet hozzájutni, a büfé sorai tényleg végtelenül kanyarodnak, a teraszon még nagyobb tumultus lesz – eközben a harmadikon ugyanezen terek üresen állnak, a szabad levegőzést lehetővé tévő, most kinyitott szoborpárkány is. Ha a főlépcsőn egyszerre fotózkodik ezer ember, akkor megáll az élet, nem lehet visszaterelni a nézőket az előadásra, ráadásul újra jegyeket kell ellenőrizni, ettől megcsúszik az este, zenekar énekkar/balettkar/műszak túlórába szalad, elmennek buszok, nyúlik az előadás, mint a rétestészta, a harmadikra késve visszacaplatók egész sorokat állítanak fel, a páholyokba beszökdösött nézőket viták árán kell kiszedni onnan. Isten őrizz ettől a káosztól. Menjen el Milánóba vagy Bécsbe, ez sehol nem dívik.”
Megkérdeztük a perelő operarajongót mit szól Ókovács Szilveszter reakciójához, aki felhívta a figyelmet, hogy az ő tapasztalata szerint Bécsben más a gyakorlat, ott a „kakasülőre” szóló jeggyel is bejárható a Staatsoper.
Az Operaház élén hamarosan – valószínűleg még nyár előtt – igazgatóválasztás lesz. A pereskedő operanéző abban bízik, hogy az intézmény új vezetőjének fontos lesz, hogy mindenki egyenlőképpen részesülhessen az Ybl-palota nyújtotta kulturális örömökben.
December elején mi is írtunk arról, hogy Ókovács Szilveszter igazgatói pályázatát kevésnek találta a kulturális kormányzat, ebben a cikkben vontuk meg tizenkét éves regnálásának mérlegét. Néhány hete pedig az új pályázókról rajzoltunk körképet.