Amikor január első napjaiban az Operaház jelenlegi igazgatója, Ókovács Szilveszter tizenkét éves regnálásáról írtunk, csak annyit lehetett tudni, hogy a Csák-féle minisztériumban novemberben eredménytelennek nyilvánították az igazgatói pályázatot. „Mert kevésnek találtam a két pályázót. Az Opera szimbolikus intézmény” – kommentálta Csák János. Az új pályázat kiírásakor úgy tűnhetett, senki nem akarja a nyakába az Operát, sőt olyan hírek is felröppentek, és az angol nyelvű kiírásból is erre lehetett következtetni, hogy külföldi szakembert várnak. Nagyon úgy tűnt, hogy az operaénekesből lett direktort nem szeretnék újabb öt évre – amúgy is rekorder lenne, ha újra kineveznék –, a házzal keserű emlékeket ápoló Győriványi Ráth György karmesterre pedig nem fogadna senki.
Zoboki Gábor, aki operarajongóként ismert, a Müpa tervezője, már az első körben visszavonta a pályázatát. Pedig egy január végi interjúban még eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne az intézmény élén: „Az Opera intendatúráját egy építész tökéletesen meg tudja csinálni. De majd jön, ha jönni akar. Most nincs itt ez a pillanat. (...) Ami szerintem ennek az országnak a működéséből hiányzik, az a mérnökök által – racionális, ok-okozati összefüggésből – levezetett jövőkép. Azért jó, ha egy bonyolult működésű közintézmény élén mérnök áll, mert objektív kritériumoknak kell megfelelnie. A szakmai kérdéseket majd eldönti egy szakmai grémium. Lehet, hogy engem dilisnek néznek a kockás zakómban, de a házaim működnek, az emberek szeretik.”
A pályázat beadási határideje március 28-án járt le, és most már bőven akad jelentkező.
Aznap a közösségi médiában Miklósa Erika bejelentette, hogy indult az Operaház főigazgatói tisztségéért. Posztjában néhány támpontot is adott, milyen elképzelésekkel indulna a feladatnak: „Jómagam még emlékszem Operaházunk aranykorára: azokra az évekre, évtizedekre, melyeket immár nosztalgiával és vágyakozva emlegetnek művészek, operai dolgozók és művészetrajongók egyaránt” – írta, és nem is olyan rejtve kritizálta az elmúlt évtizedet. – „A hazai operajátszás válságban van – szervezeti, művészeti és morális értelemben véve egyaránt. Ennek hatása immár pregnánsan érezhető a hazai művésztársadalomban, a nemzetközi megítélésben, a közönség soraiban és az utánpótlás-nevelés terén is.” Miklósa szerint az átlagos közönség nem teheti meg, hogy operába jár, mert arra csak a „jelenleg megfizethetetlen jegyárakkal működő Ybl-palotában” van lehetőség, az Erkel Színház bezárt, az Eiffel Műhelyház repertoárja „partikuláris”. „A vidéki operajátszás elsorvadása ma elitista zárványban tartja e műfajokat.” A szopránénekesnő Ókovács Szilveszter debreceni, pécsi, szegedi, győri és miskolci kollégáival vívott harcára utalhatott, amikor azt írta, „a legendás vidéki operaműhelyek fénye megkopott”. Az énekesnő Popova Aleszját kérte fel balettigazgatónak, Vajda Gergely karmester-zeneszerzőt főzeneigazgatónak, Fabio Ceresa olasz rendezőt művészeti igazgatónak, Bonecz Ervin kulturális menedzsert pedig igazgató-helyettesnek. Támogatói közé sorolja Peter Gelbet, a New York-i Metropolitan Opera vezérét, és Demeter Szilárdot, a PIM, valamint Batta Andrást, a Magyar Zene Háza igazgatóját.
Eddig kevesebbet közölt terveiről, de ugyancsak indul az igazgatói posztért Rost Andrea operaénekesnő, aki Káli Gábort kérte fel zeneigazgatónak, a Maladypé társulatát vezető Balázs Zoltánt pedig rendezőnek.
A Népszava úgy tudja, Molnár Levente is aspirál az Operaház vezetésére, aki az intézmény New York-i turnéján Bánk bánt énekelt. De indul a zenekart régóta rendszeresen vezénylő Kesselyák Gergely karmester is, aki korábban a miskolci Bartók Operafesztivált vezette; ő ifj. Harangozó Gyulát kérte fel koreográfusnak, Herczeg Tamást rendezőnek. A Co-Opera társulat vezetője, dr. Vadász Dániel szintén indul. A most már menedzserként, társulatvezetőként ismert, egykor énekesként induló Vadász gyakran dolgozik együtt Molnárral, Kesselyákkal, de Vidnyánszky Attilával is. Horváth Ádám operaénekes, producer, az Opera korábbi főigazgatója ugyancsak pályázik, ahogy Aczél András rendező is.
Sajtóértesülések szerint a pályázók között egy külföldi jelentkező is szerepel. Alpaslan Ertüngealp törökországi görög származású, valójában évtizedek óta Magyarországon élő karmester is az aspiránsok között van. A karmester korábban Claudio Abbado asszisztense volt és a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekart igazgatta. A közösségi médiában posztolt fotója szerint tonnás önéletrajzzal és referenciaanyaggal kívánja beszakítani az asztalt.
A szakma most leginkább azt várja, hogy lesz-e olyan igazgató, aki megbékél a vidéki operajátszó helyekkel – Ókovács ugyanis megnehezítette a fellépést az országos színpadokon az énekeseknek –, és fenntartható karrierpályát kínál a művészeknek.
Ókovács az előző ciklusok előtt nyilvánosságra hozta a pályázatát, most nem. Megbízatása február 14-én lejárt, jelenleg megbízott főigazgatóként dolgozik – egészen az új igazgató kinevezéséig vagy július 31-ig. Az elmúlt években színpadra lépett Napkirályként, és alig akad szakmabeli, akinek nem lépett volna a lábujjára. Ahogy az Operaház újranyitásakor, hírhedt köszöntőbeszédében fogalmazott: „Tizenkét év! Azután már tényleg mindenkinek mennie kellett.”
