Zene

Nyolc kis kritika

Manapság egy új NIN-lemeznél a kérdés már nem is annyira az, hogy tud-e még újat mutatni Trent Reznor, az 1965-ös születésű multiinstrumentalista stúdiófenomén, hanem inkább, hogy lázba tudunk-e még jönni a jövőre huszadik születésnapját ünneplő zenekartól.

Csihar Attilának sűrű az idei éve. Április végén jelent meg a Mayhem új lemeze, és nyáron intenzív turnézás veszi kezdetét Amerikában, amit ősszel európai körút követ. De addig sem unatkozik, most éppen a Sunn O))) csapatával van úton, az ausztriai Donau Fesztiválon a Current 93 vendégeként is fellépett, majd Ausztrália és Japán felé vette az irányt. Indulás előtt, külföldi telefoninterjúk szünetében faggattuk.

Románia igazán nincs messze, kortárs filmművészetéről ennek ellenére meglehetős információhiányban szenvedünk.

Mit gondolhatunk egy szőnyegen elterülő testről és a csuklóból folydogáló vékony vérfolyamról?

A világ valamely sarkalatos üzemének itt-ott adódó zavarai mindig is piacképesnek számítottak a moziban - ám ezt vagy megerősítik befogadói tapasztalataik, vagy elhiszik nekünk becsszóra, mert a műtörténeti áttekintést szívesen elhagynánk.

Anton Prinner (1902-1983) művészete - mint azt nagy, monografikus kiállításának "tényei", vagyis festményei, grafikái, szobrai, kerámiái, valamint a falakon és a katalógusban tőle származó, de túlságosan is szemérmes válogatásban és kis terjedelemben közölt idézetei igazolják - látszólag szertefutó vágyak, szándékok, akaratok szövedéke, melynek mégis azonos a száliránya.

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását.

"de vannak olyan fajta költők, akiknél nem számít az elemi érdek, sőt inkább minden józan megfontolás ellenére írnak. ugyanis az élet értelmét keresik. alább nem adják. ilyen költő ennek a könyvnek a szerzője" - olvasható a kötet egészéhez hűen végig kisbetűvel szedve Kemény István méltányolhatóan elfogódott értékelése a szerzőről, k.kabai lóránt legújabb verseskötetének fülszövegében.

Nyolc kis kritika

Azok az amerikai zenekarok, amelyek a 90-es években a noise-rock durvább verzióját játszották, az ezredforduló magasságában szinte mind beadták a kulcsot. A New York-i Unsane pár éve visszatért - néhány hete megjelent hatodik lemeze, a Visqueen minőségével a hőskort idézi, minden okunk megvolt hát, hogy a gitáros-énekes Chris Spencert kifaggassuk kicsit telefonon.

Már az elképesztő, hogy 2006-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon a szerző mind a huszonkét színpadi művét műsorra tűzték. De hogy az év végére cakompakk kijöjjön a teljes Mozart 22 DVD, az összes előadás felvételével, bónuszokkal, ismertetőkkel, riportokkal, az fenomenális.

A jövő héten lesz negyvennégy éves, kémnőknél ez a legszebb kor, tudja azt mindenki - kérdezzék meg Mata Harit. Nyilván a születésnapi készülődésnek köszönhetjük (1963. május 13-án jelent meg először a londoni Evening Standard hasábjain Peter O'Donnell Modesty Blaise című képregénye - felteszem, péntek lehetett), hogy a művésznő kalandjainak e 2002-es filmes feldolgozása épp most látott nálunk napvilágot - egyéb okot el sem bírunk képzelni.

Elég rossz a szaldója a színházban bemutatott 56-os daraboknak; az ötvenedik évforduló megünneplése itt sem sikerült jobban, mint máshol. Mindazonáltal nagy szerencse, hogy a színházban nem a szaldó számít, így aztán az örökkévalóságnak a két jót tesszük el: a Katona-beli Kazamatákat és a kaposvári 56/06-ot.