Drágán add az életed! - Frank Schirrmacher: A Matuzsálem-összeesküvés (könyv)

  • Bogár Zsolt
  • 2007. május 17.

Zene

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását.

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását. Bár a szerző a könyv megírása pillanatában lett 45 éves, nála aligha a személyes érintettség játszott szerepet. Inkább a probléma találta meg az emberét: kellően fenyegető és jelen idejű ahhoz, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója, Németország egyik legbefolyásosabb megmondóembere elmélkedjék róla. A felütés Bruce Willis-filmeket idéz: "Önök még nem tudják, de közéjük tartoznak. (...) A nagy mozgósítás elkezdődött. Önök is részesei a nemzedékek háborújának (...) A jövő horizontján már szerveződik az idősek ellen az egyik legelkeseredettebb hadsereg, amely valaha létezett." Bruce Schirrmachert nem a CIA riasztja, hanem a demográfiai statisztikák. A katasztrófa előre borítékolható, még azt sem lehet mondani, hogy ne figyelmeztettek volna rá időben.

Az alaphelyzettel nincs is mit tenni - eldőlt. Az európai jólétnek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az idősek egyre tovább élnek, másfelől egyre kevesebb gyerek születik. Az európaiak népességfogyását nem lehet megállítani: az aktív generációk renyhesége miatt a jövő nemzedékei már semmiképp sem lehetnek elég népesek ahhoz, hogy a társadalmat reprodukálni tudják. A szituációt Schirrmacher (Peter G. Peterson, Nixon egykori gazdasági miniszterének felvetésére támaszkodva) a huntingtoni clash of civilizationsszel rokonítja, miután a nyugati társadalom elöregedése nagyjából egy időben jelentkezik egyes ázsiai országokban élők korszerkezetének fiatalodásával. Azonkívül, hogy kijelenti, az öreg kontinens öregedésén érdemben a sokat kárhoztatott (főként muszlim) bevándorlók sem tudnak segíteni, a szerző a civilizációk harcával aztán nem sokat törődik.

Elemző tekintetét ehelyett a társadalmon belül lezajlódó folyamatokra irányítja. Schirrmacher a fő problémának nem egyszerűen a gazdaságból hiányzó munkaerőt vagy az üres tb-kasszát tartja, hanem azt, hogy a nyugati civilizáció még krízishelyzetében is önsorsrontó módon viselkedik. Az öregeket a tévéreklámok diszkriminálják vagy kicikizik, a munkahelyekről kiszórják, a családban pedig háttérbe szorítják őket. Schirrmacher lát némi önkorrekciós lehetőséget, hiszen a fogyasztói civilizáció emlőin nevelkedett generációk (köztük a legnépesebb, a "baby boom-nemzedék") készülnek nyugdíjba, amelyeknek az életesélye is jobb, és a gazdaság is igényt tart az euróikra. De ez önmagában kevés. Schirrmacher szerint gyökeres kultúraváltásra van szükség, "az öregséggel szembeni rasszizmus" (Altersrassismus) és a fiatalságot istenítő kultusz lerombolására. Az idősekkel szemben felálló hadsereget - véli Schirrmacher - aligha lehet feltartóztatni, ha az aktívak ráeszmélnek arra, hogy többen vannak az eltartottak, mint az eltartók, és az idősek társadalmi megítélése sem változik. A FAZ kiadója a kiutat az öregek tartós, élethossziglan tartó társadalmi integritásában, beszűkített életterük megnyitásában látja. Az időseket is hasznossá kellene tenni, illetve elérni azt, hogy magukat is hasznosnak érezzék; de úgy, hogy a mérce ne a teljesítmény legyen. Ám arról, hogy a társadalom átnevelése, az öregek identitásának és önbizalmának visszanyerése miként menjen végbe, nem sokat tudunk meg. Schirrmacher a helyzetet és a téziseit gyakorlatilag már az első harminc oldalon ismerteti, amit aztán újabb 170 oldalon át rág, balról-jobbról körbejár, példákkal illusztrál, és mindig ugyanoda lyukad ki. A szociálpszichológiai megközelítés ugyanakkor nem ad választ egyszerű közgazdasági felvetésekre (amiket maga is leír), például, hogy mi lesz a szociális ellátórendszerekkel. A kiadó mindent megtett, hogy megágyazzon Schirrmacher csapongó, terjengős fejtegetésének, amiről a több százezres eladott példányszám ellenére is csak azt lehet mondani, hogy "jó gondolatébresztő". Emiatt külön dicséret illeti a szerző eredeti szóösszetételeit is frappánsan visszaadó Orczy Zsuzsannát és az előszó szerzőjét, a magyar demográfiai helyzetet summázó Kapitány Balázst.

Scolar Kiadó, 2007, 208 oldal, 2495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.