Drágán add az életed! - Frank Schirrmacher: A Matuzsálem-összeesküvés (könyv)

  • Bogár Zsolt
  • 2007. május 17.

Zene

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását.

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását. Bár a szerző a könyv megírása pillanatában lett 45 éves, nála aligha a személyes érintettség játszott szerepet. Inkább a probléma találta meg az emberét: kellően fenyegető és jelen idejű ahhoz, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója, Németország egyik legbefolyásosabb megmondóembere elmélkedjék róla. A felütés Bruce Willis-filmeket idéz: "Önök még nem tudják, de közéjük tartoznak. (...) A nagy mozgósítás elkezdődött. Önök is részesei a nemzedékek háborújának (...) A jövő horizontján már szerveződik az idősek ellen az egyik legelkeseredettebb hadsereg, amely valaha létezett." Bruce Schirrmachert nem a CIA riasztja, hanem a demográfiai statisztikák. A katasztrófa előre borítékolható, még azt sem lehet mondani, hogy ne figyelmeztettek volna rá időben.

Az alaphelyzettel nincs is mit tenni - eldőlt. Az európai jólétnek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az idősek egyre tovább élnek, másfelől egyre kevesebb gyerek születik. Az európaiak népességfogyását nem lehet megállítani: az aktív generációk renyhesége miatt a jövő nemzedékei már semmiképp sem lehetnek elég népesek ahhoz, hogy a társadalmat reprodukálni tudják. A szituációt Schirrmacher (Peter G. Peterson, Nixon egykori gazdasági miniszterének felvetésére támaszkodva) a huntingtoni clash of civilizationsszel rokonítja, miután a nyugati társadalom elöregedése nagyjából egy időben jelentkezik egyes ázsiai országokban élők korszerkezetének fiatalodásával. Azonkívül, hogy kijelenti, az öreg kontinens öregedésén érdemben a sokat kárhoztatott (főként muszlim) bevándorlók sem tudnak segíteni, a szerző a civilizációk harcával aztán nem sokat törődik.

Elemző tekintetét ehelyett a társadalmon belül lezajlódó folyamatokra irányítja. Schirrmacher a fő problémának nem egyszerűen a gazdaságból hiányzó munkaerőt vagy az üres tb-kasszát tartja, hanem azt, hogy a nyugati civilizáció még krízishelyzetében is önsorsrontó módon viselkedik. Az öregeket a tévéreklámok diszkriminálják vagy kicikizik, a munkahelyekről kiszórják, a családban pedig háttérbe szorítják őket. Schirrmacher lát némi önkorrekciós lehetőséget, hiszen a fogyasztói civilizáció emlőin nevelkedett generációk (köztük a legnépesebb, a "baby boom-nemzedék") készülnek nyugdíjba, amelyeknek az életesélye is jobb, és a gazdaság is igényt tart az euróikra. De ez önmagában kevés. Schirrmacher szerint gyökeres kultúraváltásra van szükség, "az öregséggel szembeni rasszizmus" (Altersrassismus) és a fiatalságot istenítő kultusz lerombolására. Az idősekkel szemben felálló hadsereget - véli Schirrmacher - aligha lehet feltartóztatni, ha az aktívak ráeszmélnek arra, hogy többen vannak az eltartottak, mint az eltartók, és az idősek társadalmi megítélése sem változik. A FAZ kiadója a kiutat az öregek tartós, élethossziglan tartó társadalmi integritásában, beszűkített életterük megnyitásában látja. Az időseket is hasznossá kellene tenni, illetve elérni azt, hogy magukat is hasznosnak érezzék; de úgy, hogy a mérce ne a teljesítmény legyen. Ám arról, hogy a társadalom átnevelése, az öregek identitásának és önbizalmának visszanyerése miként menjen végbe, nem sokat tudunk meg. Schirrmacher a helyzetet és a téziseit gyakorlatilag már az első harminc oldalon ismerteti, amit aztán újabb 170 oldalon át rág, balról-jobbról körbejár, példákkal illusztrál, és mindig ugyanoda lyukad ki. A szociálpszichológiai megközelítés ugyanakkor nem ad választ egyszerű közgazdasági felvetésekre (amiket maga is leír), például, hogy mi lesz a szociális ellátórendszerekkel. A kiadó mindent megtett, hogy megágyazzon Schirrmacher csapongó, terjengős fejtegetésének, amiről a több százezres eladott példányszám ellenére is csak azt lehet mondani, hogy "jó gondolatébresztő". Emiatt külön dicséret illeti a szerző eredeti szóösszetételeit is frappánsan visszaadó Orczy Zsuzsannát és az előszó szerzőjét, a magyar demográfiai helyzetet summázó Kapitány Balázst.

Scolar Kiadó, 2007, 208 oldal, 2495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”