Drágán add az életed! - Frank Schirrmacher: A Matuzsálem-összeesküvés (könyv)

  • Bogár Zsolt
  • 2007. május 17.

Zene

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását.

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását. Bár a szerző a könyv megírása pillanatában lett 45 éves, nála aligha a személyes érintettség játszott szerepet. Inkább a probléma találta meg az emberét: kellően fenyegető és jelen idejű ahhoz, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója, Németország egyik legbefolyásosabb megmondóembere elmélkedjék róla. A felütés Bruce Willis-filmeket idéz: "Önök még nem tudják, de közéjük tartoznak. (...) A nagy mozgósítás elkezdődött. Önök is részesei a nemzedékek háborújának (...) A jövő horizontján már szerveződik az idősek ellen az egyik legelkeseredettebb hadsereg, amely valaha létezett." Bruce Schirrmachert nem a CIA riasztja, hanem a demográfiai statisztikák. A katasztrófa előre borítékolható, még azt sem lehet mondani, hogy ne figyelmeztettek volna rá időben.

Az alaphelyzettel nincs is mit tenni - eldőlt. Az európai jólétnek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az idősek egyre tovább élnek, másfelől egyre kevesebb gyerek születik. Az európaiak népességfogyását nem lehet megállítani: az aktív generációk renyhesége miatt a jövő nemzedékei már semmiképp sem lehetnek elég népesek ahhoz, hogy a társadalmat reprodukálni tudják. A szituációt Schirrmacher (Peter G. Peterson, Nixon egykori gazdasági miniszterének felvetésére támaszkodva) a huntingtoni clash of civilizationsszel rokonítja, miután a nyugati társadalom elöregedése nagyjából egy időben jelentkezik egyes ázsiai országokban élők korszerkezetének fiatalodásával. Azonkívül, hogy kijelenti, az öreg kontinens öregedésén érdemben a sokat kárhoztatott (főként muszlim) bevándorlók sem tudnak segíteni, a szerző a civilizációk harcával aztán nem sokat törődik.

Elemző tekintetét ehelyett a társadalmon belül lezajlódó folyamatokra irányítja. Schirrmacher a fő problémának nem egyszerűen a gazdaságból hiányzó munkaerőt vagy az üres tb-kasszát tartja, hanem azt, hogy a nyugati civilizáció még krízishelyzetében is önsorsrontó módon viselkedik. Az öregeket a tévéreklámok diszkriminálják vagy kicikizik, a munkahelyekről kiszórják, a családban pedig háttérbe szorítják őket. Schirrmacher lát némi önkorrekciós lehetőséget, hiszen a fogyasztói civilizáció emlőin nevelkedett generációk (köztük a legnépesebb, a "baby boom-nemzedék") készülnek nyugdíjba, amelyeknek az életesélye is jobb, és a gazdaság is igényt tart az euróikra. De ez önmagában kevés. Schirrmacher szerint gyökeres kultúraváltásra van szükség, "az öregséggel szembeni rasszizmus" (Altersrassismus) és a fiatalságot istenítő kultusz lerombolására. Az idősekkel szemben felálló hadsereget - véli Schirrmacher - aligha lehet feltartóztatni, ha az aktívak ráeszmélnek arra, hogy többen vannak az eltartottak, mint az eltartók, és az idősek társadalmi megítélése sem változik. A FAZ kiadója a kiutat az öregek tartós, élethossziglan tartó társadalmi integritásában, beszűkített életterük megnyitásában látja. Az időseket is hasznossá kellene tenni, illetve elérni azt, hogy magukat is hasznosnak érezzék; de úgy, hogy a mérce ne a teljesítmény legyen. Ám arról, hogy a társadalom átnevelése, az öregek identitásának és önbizalmának visszanyerése miként menjen végbe, nem sokat tudunk meg. Schirrmacher a helyzetet és a téziseit gyakorlatilag már az első harminc oldalon ismerteti, amit aztán újabb 170 oldalon át rág, balról-jobbról körbejár, példákkal illusztrál, és mindig ugyanoda lyukad ki. A szociálpszichológiai megközelítés ugyanakkor nem ad választ egyszerű közgazdasági felvetésekre (amiket maga is leír), például, hogy mi lesz a szociális ellátórendszerekkel. A kiadó mindent megtett, hogy megágyazzon Schirrmacher csapongó, terjengős fejtegetésének, amiről a több százezres eladott példányszám ellenére is csak azt lehet mondani, hogy "jó gondolatébresztő". Emiatt külön dicséret illeti a szerző eredeti szóösszetételeit is frappánsan visszaadó Orczy Zsuzsannát és az előszó szerzőjét, a magyar demográfiai helyzetet summázó Kapitány Balázst.

Scolar Kiadó, 2007, 208 oldal, 2495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.