Drágán add az életed! - Frank Schirrmacher: A Matuzsálem-összeesküvés (könyv)

  • Bogár Zsolt
  • 2007. május 17.

Zene

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását.

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását. Bár a szerző a könyv megírása pillanatában lett 45 éves, nála aligha a személyes érintettség játszott szerepet. Inkább a probléma találta meg az emberét: kellően fenyegető és jelen idejű ahhoz, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója, Németország egyik legbefolyásosabb megmondóembere elmélkedjék róla. A felütés Bruce Willis-filmeket idéz: "Önök még nem tudják, de közéjük tartoznak. (...) A nagy mozgósítás elkezdődött. Önök is részesei a nemzedékek háborújának (...) A jövő horizontján már szerveződik az idősek ellen az egyik legelkeseredettebb hadsereg, amely valaha létezett." Bruce Schirrmachert nem a CIA riasztja, hanem a demográfiai statisztikák. A katasztrófa előre borítékolható, még azt sem lehet mondani, hogy ne figyelmeztettek volna rá időben.

Az alaphelyzettel nincs is mit tenni - eldőlt. Az európai jólétnek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az idősek egyre tovább élnek, másfelől egyre kevesebb gyerek születik. Az európaiak népességfogyását nem lehet megállítani: az aktív generációk renyhesége miatt a jövő nemzedékei már semmiképp sem lehetnek elég népesek ahhoz, hogy a társadalmat reprodukálni tudják. A szituációt Schirrmacher (Peter G. Peterson, Nixon egykori gazdasági miniszterének felvetésére támaszkodva) a huntingtoni clash of civilizationsszel rokonítja, miután a nyugati társadalom elöregedése nagyjából egy időben jelentkezik egyes ázsiai országokban élők korszerkezetének fiatalodásával. Azonkívül, hogy kijelenti, az öreg kontinens öregedésén érdemben a sokat kárhoztatott (főként muszlim) bevándorlók sem tudnak segíteni, a szerző a civilizációk harcával aztán nem sokat törődik.

Elemző tekintetét ehelyett a társadalmon belül lezajlódó folyamatokra irányítja. Schirrmacher a fő problémának nem egyszerűen a gazdaságból hiányzó munkaerőt vagy az üres tb-kasszát tartja, hanem azt, hogy a nyugati civilizáció még krízishelyzetében is önsorsrontó módon viselkedik. Az öregeket a tévéreklámok diszkriminálják vagy kicikizik, a munkahelyekről kiszórják, a családban pedig háttérbe szorítják őket. Schirrmacher lát némi önkorrekciós lehetőséget, hiszen a fogyasztói civilizáció emlőin nevelkedett generációk (köztük a legnépesebb, a "baby boom-nemzedék") készülnek nyugdíjba, amelyeknek az életesélye is jobb, és a gazdaság is igényt tart az euróikra. De ez önmagában kevés. Schirrmacher szerint gyökeres kultúraváltásra van szükség, "az öregséggel szembeni rasszizmus" (Altersrassismus) és a fiatalságot istenítő kultusz lerombolására. Az idősekkel szemben felálló hadsereget - véli Schirrmacher - aligha lehet feltartóztatni, ha az aktívak ráeszmélnek arra, hogy többen vannak az eltartottak, mint az eltartók, és az idősek társadalmi megítélése sem változik. A FAZ kiadója a kiutat az öregek tartós, élethossziglan tartó társadalmi integritásában, beszűkített életterük megnyitásában látja. Az időseket is hasznossá kellene tenni, illetve elérni azt, hogy magukat is hasznosnak érezzék; de úgy, hogy a mérce ne a teljesítmény legyen. Ám arról, hogy a társadalom átnevelése, az öregek identitásának és önbizalmának visszanyerése miként menjen végbe, nem sokat tudunk meg. Schirrmacher a helyzetet és a téziseit gyakorlatilag már az első harminc oldalon ismerteti, amit aztán újabb 170 oldalon át rág, balról-jobbról körbejár, példákkal illusztrál, és mindig ugyanoda lyukad ki. A szociálpszichológiai megközelítés ugyanakkor nem ad választ egyszerű közgazdasági felvetésekre (amiket maga is leír), például, hogy mi lesz a szociális ellátórendszerekkel. A kiadó mindent megtett, hogy megágyazzon Schirrmacher csapongó, terjengős fejtegetésének, amiről a több százezres eladott példányszám ellenére is csak azt lehet mondani, hogy "jó gondolatébresztő". Emiatt külön dicséret illeti a szerző eredeti szóösszetételeit is frappánsan visszaadó Orczy Zsuzsannát és az előszó szerzőjét, a magyar demográfiai helyzetet summázó Kapitány Balázst.

Scolar Kiadó, 2007, 208 oldal, 2495 Ft

Figyelmébe ajánljuk