Drágán add az életed! - Frank Schirrmacher: A Matuzsálem-összeesküvés (könyv)

  • Bogár Zsolt
  • 2007. május 17.

Zene

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását.

A kapuzárási pánik mindenkit utolér. A munkavállalásra kényszerülő öregdiák, a visszavonuló focista, a nősülő Don Juan mind személyes sorsa megváltozásában látja a világ romlását. Bár a szerző a könyv megírása pillanatában lett 45 éves, nála aligha a személyes érintettség játszott szerepet. Inkább a probléma találta meg az emberét: kellően fenyegető és jelen idejű ahhoz, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója, Németország egyik legbefolyásosabb megmondóembere elmélkedjék róla. A felütés Bruce Willis-filmeket idéz: "Önök még nem tudják, de közéjük tartoznak. (...) A nagy mozgósítás elkezdődött. Önök is részesei a nemzedékek háborújának (...) A jövő horizontján már szerveződik az idősek ellen az egyik legelkeseredettebb hadsereg, amely valaha létezett." Bruce Schirrmachert nem a CIA riasztja, hanem a demográfiai statisztikák. A katasztrófa előre borítékolható, még azt sem lehet mondani, hogy ne figyelmeztettek volna rá időben.

Az alaphelyzettel nincs is mit tenni - eldőlt. Az európai jólétnek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az idősek egyre tovább élnek, másfelől egyre kevesebb gyerek születik. Az európaiak népességfogyását nem lehet megállítani: az aktív generációk renyhesége miatt a jövő nemzedékei már semmiképp sem lehetnek elég népesek ahhoz, hogy a társadalmat reprodukálni tudják. A szituációt Schirrmacher (Peter G. Peterson, Nixon egykori gazdasági miniszterének felvetésére támaszkodva) a huntingtoni clash of civilizationsszel rokonítja, miután a nyugati társadalom elöregedése nagyjából egy időben jelentkezik egyes ázsiai országokban élők korszerkezetének fiatalodásával. Azonkívül, hogy kijelenti, az öreg kontinens öregedésén érdemben a sokat kárhoztatott (főként muszlim) bevándorlók sem tudnak segíteni, a szerző a civilizációk harcával aztán nem sokat törődik.

Elemző tekintetét ehelyett a társadalmon belül lezajlódó folyamatokra irányítja. Schirrmacher a fő problémának nem egyszerűen a gazdaságból hiányzó munkaerőt vagy az üres tb-kasszát tartja, hanem azt, hogy a nyugati civilizáció még krízishelyzetében is önsorsrontó módon viselkedik. Az öregeket a tévéreklámok diszkriminálják vagy kicikizik, a munkahelyekről kiszórják, a családban pedig háttérbe szorítják őket. Schirrmacher lát némi önkorrekciós lehetőséget, hiszen a fogyasztói civilizáció emlőin nevelkedett generációk (köztük a legnépesebb, a "baby boom-nemzedék") készülnek nyugdíjba, amelyeknek az életesélye is jobb, és a gazdaság is igényt tart az euróikra. De ez önmagában kevés. Schirrmacher szerint gyökeres kultúraváltásra van szükség, "az öregséggel szembeni rasszizmus" (Altersrassismus) és a fiatalságot istenítő kultusz lerombolására. Az idősekkel szemben felálló hadsereget - véli Schirrmacher - aligha lehet feltartóztatni, ha az aktívak ráeszmélnek arra, hogy többen vannak az eltartottak, mint az eltartók, és az idősek társadalmi megítélése sem változik. A FAZ kiadója a kiutat az öregek tartós, élethossziglan tartó társadalmi integritásában, beszűkített életterük megnyitásában látja. Az időseket is hasznossá kellene tenni, illetve elérni azt, hogy magukat is hasznosnak érezzék; de úgy, hogy a mérce ne a teljesítmény legyen. Ám arról, hogy a társadalom átnevelése, az öregek identitásának és önbizalmának visszanyerése miként menjen végbe, nem sokat tudunk meg. Schirrmacher a helyzetet és a téziseit gyakorlatilag már az első harminc oldalon ismerteti, amit aztán újabb 170 oldalon át rág, balról-jobbról körbejár, példákkal illusztrál, és mindig ugyanoda lyukad ki. A szociálpszichológiai megközelítés ugyanakkor nem ad választ egyszerű közgazdasági felvetésekre (amiket maga is leír), például, hogy mi lesz a szociális ellátórendszerekkel. A kiadó mindent megtett, hogy megágyazzon Schirrmacher csapongó, terjengős fejtegetésének, amiről a több százezres eladott példányszám ellenére is csak azt lehet mondani, hogy "jó gondolatébresztő". Emiatt külön dicséret illeti a szerző eredeti szóösszetételeit is frappánsan visszaadó Orczy Zsuzsannát és az előszó szerzőjét, a magyar demográfiai helyzetet summázó Kapitány Balázst.

Scolar Kiadó, 2007, 208 oldal, 2495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.