Románia igazán nincs messze, kortárs filmművészetéről ennek ellenére meglehetős információhiányban szenvedünk. Tavaly szeptemberben aztán az egyik budapesti mozi elmerészkedett egy román filmhétig. Azóta a honi forgalmazók is mintha jobban figyelnének egy-egy ifjú titán - alkalomadtán Cannes-ban is futó - próbálkozására. A mondott héten vetítették először a Volt vagy sem című, később Forradalmárokra keresztelt vitriolos szatírát, ami piszkosul tetszett a nemzetközi sajtónak és a hazai nézőknek (ebben az időrendi sorrendben). S máris itt a friss román termék! Melyben mindenképpen dicsérendő Radu Muntean rendező azon igyekezete, hogy a legkülönfélébb műfaji korlátok közé szorítva ugyan, de mégis idővel szembesülni próbáljon a rohamosan távolodó, éppen ezért (ember)közelivé varázsolható nyolcvankilences karácsony ominózus történéseivel. A főszereplő bizonyos Costi, a fagyos bukaresti decemberi éjszaka hazafiasságtól fűtött dezertőr milicistája, aki a tévészékháznál zajló életveszélyes csetepatéhoz igyekszik. Ám ehelyett hamarosan egy dohos pincében megkötözve találja magát - őrzője kovászos uborkát majszolgat, még a kazán is működik -, s roma fegyvertársával egyetemben rögtön arab spionnak nézik ("hol tanultál meg ilyen jól románul?!"). Muntean filmjéből nem a tévékamerák és betelefonálók össztüze, hanem a fejetlenség közepette manipulált átlagemberek kényszeredett tudatlanságából adódó butaság ömlik felénk. Hanem hőseinek mély humánuma meg bátor élni akarása... - már amikor épp hagyják nekik.
Forgalmazza a Cirko Film-Másképp Alapítvány
