Vitézy szerint „balkáni viszonyok” fogadják az utasokat Rákospalota-Újpesten, a MÁV a BKK járataival is biztosítottnak gondolja a közlekedést a Nyugatiig

Belpol

Kalandos ezen a nyáron Vác irányából eljutni a Nyugatiba (vagy onnan Vácra), két átszállásnál kevesebbel nem is nagyon lehet megúszni. A tájékoztatás meglehetősen ellentmondásos, miközben a Budapestre érkező külföldieknek is a sínek között botorkálva kell kitalálniuk, hogyan juthatnak el a belvárosba.

A Rákosrendezőn zajló vágányfelújítási munkálatok miatt június 21. óta az esztergomi, a szobi és a versegyházi vonalakon – utóbbi kettő egyben a váci vonal – módosított menetrenddel közlekednek a vonatok. A változások a nemzetközi szerelvényeket is érintik, a Nyugati pályaudvarra ugyanis egy ideig semmilyen vonattal nem lehet eljutni ebből az irányből. Logikus lenne, hogy a vágányzárral érintett szakaszon pótlóbuszok szállítsák az utasokat, a valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb, mivel a MÁV szerint a BKK járataival is biztosított a közlekedés.

A vágányzár várhatóan július 27-ig lesz érvényben. Ez idő alatt az S72-es és Z72-es vonatok csak Esztergom és Angyalföld között közlekednek, az indulási és érkezési idők a MÁV tájékoztató oldala szerint „a megszokott mentrendhez képest csak kissé változnak”. Esztergom felől még így is viszonylag könnyen el lehet jutni a Nyugatiig, hiszen Újpesten közvetlenül a vasútállomás mellett ott az M3-as metró (Újpest-Városkapu M), amivel nagyjából tíz perc alatt elérhető a pályaudvar. A Google Maps útvonaltervezője alapján így valóban csak néhány perc különbség van a megszokott menetidőhöz képest.

Sokkal cifrább viszont a helyzet a szobi és a veresegyházi vonalon. Szob és Budapest között az S70-es, a Z70-es és a G70-es vonatok a Nyugati pályaudvar helyett több mint egy hónapon át Rákospalota-Újpestre érkeznek és onnan is indulnak, csakúgy mint a Budapest–Veresegyház–Vác vonalon az S71-es és a G71-es járatok. (A két vonal bizonyos járatait érintő további változásokat a MÁV a honlapján részletezi.) Rákospalota-Újpest és a Nyugati között tehát valamilyen alternatív módon kell megoldani a közlekedést. Leggyorsabb opcióként a Google napközben a vonatpótló buszt ajánlja fel, mégsem ez a megoldás, az már ugyanis csak a MÁV internetes, vagy a vasútállomás több pontján kifüggesztett tájékoztatásából derül ki, hogy

a pótlóbuszok a külföldről érkező utasok számára vannak fenntartva, az indulási időpontok pedig a nemzetközi vonatokhoz igazodnak.

Rákospalota-Újpest vasútállomásról a MÁV ajánlása alapján a megnövelt kapacitású 12-es vagy a 14-es villamossal érdemes továbbutazni, amelyekről aztán Újpest-Központ megállóban lehet átszállni a belváros felé közlekedő M3-as metróra. A szobi és a veresegyházi vonalon így nem nagyon lehet két átszállásnál kevesebbel eljutni a Nyugatiba, hiszen hiába zötykölődnénk tovább a 14-es villamossal, azzal is legfeljebb a Lehel térig jutnánk el. Akkor sem lenne jobb a helyzet, ha vonat helyett Volán busszal próbálnánk eljutni a fővárosba, mivel Vácról, Dunakesziről és Veresegyházról a helyközi járatok csak Újpestig mennek, ahol aztán így is muszáj metróra szállni a Nyugati irányába.

Szobról a vágányzár ideje alatt majdnem másfél óra alatt lehet eljutni a Nyugatiba a megszokott szűk egyórás menetidő helyett, Veresegyházról valamivel több mint egy óra alatt az átlagos ötven perc helyett, míg Dunakesziről nagyjából harmincöt percre növekszik a menetidő a korábbi húsz percről, ha vonattal elmegyünk Rákospalota-Újpestig, és onnan villamossal, vagy metróval utazunk tovább.

Síneken és egy parkolón át

Rákospalota-Újpestre megérkezni nem a legkellemesebb élmény. Az emeletes KISS vonatok az állomásépülettől valamivel odébb, egy igen szűkös peronnál állnak meg, amely ráadásul még az alacsonypadlós járművekhez képest is annyira mélyen van, hogy a leszállás leginkább csak lemászásként abszolválható. Innen – az állomásépület és a biztonságos átjárók távolsága miatt – az utasok három pár sínen és egy köztes peronon átvágva juthatnak el egy kavicsos parkolóig, ahonnan aztán még nagyjából száz méter a 12-es és a 14-es villamos megállója.

Fotó: A szerző felvétele 
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.