Zene

Élt a huszadik század elején egy német sinológus, aki vallás- és kultúrtörténeti munkái mellett összegyűjtötte és magyarázatokkal együtt kiadta az ázsiai hunokra vonatkozó kínai forrásokat. Mivel az ókori kínai történetírás éppolyan gazdag, mint az antik görög vagy a római, az eseményekkel egyidejű évkönyvek és a későbbi összefoglaló munkák lapjain részletesen feltárul a kínai-hun kapcsolatok színtere és természete.

"Az autóbusz éjfél után két óráig jár. Csodálatos, nem?" - lelkesedik még az amúgy inkább fanyalgásra hajlamos Márai is 1933-ban. Ignotust negyed századdal korábban az nyűgözi le Berlinben, hogy "...ebben a világban a kultúra nem valami sznobizmus dolga, nem csakis divatos és kötelező játék és külsőség, nem szellő, melyben megmárthatják homlokukat, hanem, legalábbis a művelteknél, lélegző levegő lett, vagy mondjuk leszokhatatlan testi szükség, mint az angolszászoknál a fürdő". A magyar írók berlini novelláit összegyűjtő kötetben (Egy berlini lány, Noran, 2002) ahány írás, annyi részbenyomás a két világháború között csaknem négymilliósra duzzadó metropolisról.

Aki botránykönyvet vár, csalódik. Freud kitagadott "lieblingje" nem cibálja le trónjáról szellemi mesterét, a pszichoanalízis "atyját", de a bűnbánó tékozló fiú szerepét sem játssza el, miközben a freudizmus népszerűsítőjéből a szemünk előtt válik a bécsi orvos föltalálta tudományos irányzat megvesztegethetetlen kritikusává. Terápiás tapasztalatai alapján gondolta tovább mindazt, amit Freudtól tanult, s miután fölfedező-kutató kedve újabb és újabb határátlépésekre sarkallta, végül is önnön szellemi fejlődése tükrében magyarázta, szemléltette, védte, majd bírálta a lelki zavarok forrását a szexuális elfojtásokra visszavezető mester tanait.

Nyolc kis kritika

Egy időben jelent meg új lemeze két zenekarnak, mindkettő a kardozós-partraszállós műfaj képviselője - mind az egyik, mind a másik a 90-es évek első felében indult és vált roppant sikeressé, hogy az ezredforduló táján aztán elhallgasson egy időre. Peter Steele és bandája, valamint Rob Flynn modernmetál-prófétái most új hanganyagokkal rukkoltak elő, és (újabb párhuzam) talán jobbak, mint valaha.

Meg lehet-e maradni gyereknek? Meddig őrizhető meg az a különös, ösztönös álomvilág, a gondolkodás szabadsága, amikor a fantázia által kreált valóság igaziságához nem fér kétség?

A rendező-koreográfus, Horváth Csaba Frank Wedekind legendás expresszionista drámáját választotta feldolgozásra, az álszent, polgári környezetben élő, megcsúszott kamaszok tragikus történetét.

Félidejéhez érkezett a Bipolar elnevezésű német-magyar kulturális csereprogram. A Halbzeit! remekül sikerült berlini demonstrációján ott voltak lapunk munkatársai. Most két, Budapesten megvalósult projektről számolunk be.

"Ezt az Erdély-dolgot szeretném megírni" - nyilatkozta tavaly a sugárzóan fiatal írónő, s frissen megjelent, immáron harmadik önálló kötetét elolvasva alighanem kijelenthetjük: Tisza Kata szavának állt.

A kaliforniai Amy Tan 17 éve megjelent bestsellerének magyar kiadása jó eséllyel indulhatna a legrondább fedelű könyvek versenyén - ennél csiricsárébb és kuszább külsőt nehezen lehetett volna kitalálni. Nem az a fő baja, hogy ízléstelen, hanem az, hogy a könyv tartalmát illetően nem segít eligazodni. Aki ránéz, valószínűleg valamiféle távol-keleti úti beszámolóra számít, mely - a borító alsó felén látható utcai neonreklám sugalmazása miatt - egy mai kínai nagyváros életét mutatja be.

Nyolc kis kritika

Nem is emlékszünk rá, volt-e már ilyen: egy fiatal magyar rockzenekar másfél hónapig turnézott Amerikában. Élményeiről a The Moog háromötöde (a dobos, a bőgős és az énekes) számolt be a Narancsnak.

Remek egy sztori Huey Longé, csoda, hogy csak kétszer filmesítették meg mindeddig. A Dél demagógja és még kismillió becsületsértő névvel illetett, népjóléti intézkedéseiről és diktátori hajlamairól egyaránt híres louisianai politikus üstökösszerű felemelkedéséről, hivatalban töltött éveiről és golyó általi haláláról először (1949-ben) Robert Rossen készített filmet, a kor divatja szerint baljós hangulatú erkölcsdrámát.

Történetünk 1960-ban kezdődik vagy a múlt szombaton; világos: igyekszünk némileg túltekinteni a jelölt műalkotáson - kényszerből persze. Ugyanakkor az 1960 bizonyára túlzás, végtére is Michael Winner filmje, a Chato földje 1972-ben készült; hatvanban a Hét mesterlövész: mondjuk nekünk ez a Chatót is alakító Charles Bronson első fellépése - így utólag legalább, arra ugyanis nem esküdnék meg, hogy a Chato földjét nem véletlenül előbb mutatták-e be Magyaroszágon, mint A hét mesterlövészt.