Magyar Narancs: A Túlélők még 95-ben jött ki, utána nagyon sokáig nem működött a zenekar. 2005-ben aztán nyomtatok egy elég sikeres koncertet a Kultiplexben. Kinek az ötlete volt?
Fidó: Volt a Süss Fel Napban egy Ratos De Porão-koncert, ott futottam össze Síkkal és Kiskováccsal, és akkor került szóba először. Előtte nem sokkal találkoztam Lörkével, aki akkor már gyógyultnak volt tekinthető, és azt is felvetettem, hogy akkor nyomjuk két gitárral, mert nélküle nem akartam egyáltalán. Sík és Kiskovács szkeptikus volt vele kapcsolatban, de amikor leültünk, ők is látták, hogy Lörke jobb állapotban van, mint előtte húsz éven keresztül. Kiskovács hozta Csiszit, az előző énekesünket - megcsináltuk a Kultiplexben a koncertet, de semmilyen terv nem volt, hogy mi lesz utána, csak leültünk zenélni, és elkezdtünk számokat írni. Úgy öt év alatt össze is raktuk ezt a lemezt.
Lörke: A többieknek megmondtam, hogy csak úgy akarom folytatni az AMD-t, ha írunk új számokat. Megcsináltuk ezt a bulit, kurva jól éreztem magam, de hogy elmenjünk, és éveken keresztül ugyanazt a nosztalgiaműsort játsszuk, ahhoz nem volt kedvem, főleg úgy, hogy voltak még ötleteim. Csak valóban nehézkes volt. Két-három havonta feljöttem egy hétre próbálni, és mindig azzal szembesültem, hogy a többiek közben teljesen elfelejtették azt, amit az előző próbán összeraktunk. Mondhatni évente csináltunk egy számot. Onnantól kezdve indult be jobban, amikor visszaköltöztem.
MN: Azt, hogy gyógyultnak voltál tekinthető, értsük úgy, hogy lejöttél a kábítószerekről, vagy más bajod is volt?
F: Nagyon komoly baja volt. Nagyon hosszú utazáson vett részt Lörke.
L: Megértem, hogy szkeptikusak voltak velem kapcsolatban a többiek, mert az utolsó eltűnésem előtt már teljesen hülye voltam.
F: Kezelhetetlen hülye volt, az az igazság.
L: Ez tényleg így van, főleg azért, mert a zenélés egy ideig egyben tartott, de 97-98 körül, mikor vége lett az AMD-nek, akkor teljesen bekattantam. Összejött egy csomó minden, és addigra már sikerült annyira mélyen belemásznom a drogokba, hogy nem érdekelt semmi más.
Lörke, Fidó
Fotó: Sióréti Gábor
MN: Gyakorlatilag átkábítószereztél éveket?
F: Huszonkettőt. Azért ez nem semmi, lássuk be. Az, hogy Lörke visszajött huszonkét év után, az nagyon komoly dolog. Kurva sok haver esett el útközben, még úgy is, hogy megpróbáltak belőle kiugrani, és nem jött össze.
L: Azért azt fontos hozzátenni, hogy ehhez el kellett mennem egy rehabra. Kábé egy évet beáldoztam arra, hogy megtanuljak drogok nélkül élni. Ez egy "normálember" számára viccesnek tűnhet, de az én problémamegoldó eszközöm a fecskendő volt, és egy idő után persze nem működött. Most meg, tisztán, úgy járkálok a világban, mint egy gyerek, csak nézek, mennyi mindent nem vettem észre idáig belőle. Néha ijesztő, de egyébként élvezem.
MN: Szerintetek miért van, hogy a ti korosztályotok ennyire komolyan rácsúszott a drogokra?
L: Ezen már én is gondolkodtam egy csomót. Amikor elkezdtem, még javában ment a komcsi rendszer, és a patikákból nagyon könnyű volt hozzájutni, nagyon tiszta cuccok voltak, csak azt nem gondoltam volna, hogy rajta maradok. Miután észbe kaptak, hogy a rengeteg gyógyszer nem a betegekhez megy, hanem a punk szubkultúra tagjai zabálják, egyre nehezebb volt hozzájutni. Onnantól kezdve durvult el a helyzet, amikor bejött a heroin, hiszen amíg tizenkét forintból egy hétre való cuccod megvolt, addig az emberek nem húzkodták le egymást, de onnantól kezdve, amikor napi tizenkétezret kellett ráköltened, és elő kellett teremteni a rávalót, nem nagyon számított a barátság. Lejönni róla meg kurva nehéz.
MN: Nem féltél, hogy úgy végzed, mint Sotár?
F: Sotár nem túlnyomta magát.
L: Én azt gondolom egyébként, hogy öngyilkos lett.
F: Van, aki meg mást gondol.
L: Ez kideríthetetlen. Előtte együtt laktunk egy ideig, és láttam, hogy minden összejött neki: nőügyek, belefolyt az árusításba, meg ilyenek. Nem lehet kibogozni, hogy mi történt, de én sem hiszem, hogy véletlenül nyomta túl magát.
MN: A Mindenen kívült már egy új énekes énekelte fel, méghozzá az a Seza nevű arc, aki korábban az elég gyenge 6test nevű formációban énekelt.
L: Énekest kerestünk, és már nem tudom, hány embert hallgattunk meg előtte. Sokan mondták, hogy eljönnek felénekelni a lemezt, de nekünk ez nem volt elég. Írt egy levelet, hogy megpróbálná, küldött egy dalt ettől a zenekartól, és hát fogtam a fejem. Amikor viszont eljött próbára, akkor jó volt.
F: Az első próbára még készült.
L: Nehéz dolga volt egyébként, hiszen mi ezer éve együtt zenélünk, félszavakból értjük egymást, ő meg megjött, és egyből mentünk stúdióba, eléraktunk egy komplett zeneanyagot, kész szövegekkel, hogy: "na, itt van, ezt kell felénekelni". Ez azért nem könnyű.
MN: Csiszivel mi történt?
L: Az elválás nem volt egyszerű, mert ott álltunk egy félig kész lemezzel, és akkor derült ki, hogy egyrészt bizonyos dolgokat másképp énekelne, mint ahogy mi gondoljuk, és nem volt kompromisszumképes. De rá se ért igazából. Ami egyébként kár, mert amikor először lejött próbára, gyakorlatilag tökéletes volt.
F: Nála az volt igazából a gond, hogy ami elé volt rakva, tehát amit a Sotár már felénekelt, azokat tökéletesen nyomta, de amikor meg kellett volna fejteni valamit, egy új dalt, akkor ott már nem működött úgy.
MN: Az új sráccal működik?
L: Az most fog kiderülni, de mindenképp okultunk annyit a dologból, hogy jóval többet próbálunk.
F: Lehet, hogy hülyén hangzik, de Sotár mind a habitusával, mind a kiállásával olyan szintet képviselt a nyolcvanas évek végén, amit nagyon nehéz hozni. Egy igazi góré volt, vitte a tömeget, vitte a zenekart, és beleállni ugyanebbe a dologba valakinek, pláne húsz évvel később, az nem egyszerű.
MN: Sokat játszottatok külföldön. Vannak súlyos emlékeitek?
F: Lörke aludt el a színpadon. Talán a Cukros bácsi alatt.
L: Ez egyszer fordult elő.
F: Egyszer, de akkor is elaludt. Aznap több cucc fogyott a kelleténél. Elkezdte a számot, majd szépen lelassult, megrogytak a térdek, és vége volt.
L: De rám szóltak, és onnantól kezdve nem volt baj!
F: Volt olyan turné, amit nem az M1-esen tett meg a zenekar Hegyeshalomig, hanem a régi 1-es úton. Útközben voltak patikák, ahonnan ezt-azt be lehetett szerezni, így a kétórás autóút tartott majd' egy napig. Mindenhol meg kellett állni valami apróságért.
L: Turnésztoriban a Kiskovács meg a Sík jók, nekem némelyik azért homályba vész. Ami leginkább megmaradt, hogy például Franciaországban megérkeztünk egy városba, és ott várt minket egy csomó ember, és mindegyiken AMD-póló volt. Volt egy Esteban nevű arc, aki szervezte nekünk a koncerteket, és egyszer azzal fogadott minket, hogy elvisz minket egy csákóhoz, aki nagyon szeretne velünk találkozni, mert imádja a zenekart. Kiderült, hogy a Treponem Pal gitárosáról van szó, és azt a bandát én kurvára szerettem, nála pedig egy hatalmas AMD-plakát lógott a falon.
MN: Bejártátok Európát. Ma már nincsenek meg ezek a lehetőségek?
L: Kint is átalakult már a helyzet. Javarészt foglalt házas turnékon jártunk, és arról speciel fogalmam nincs, hogy azok megvannak-e még, és működik-e így a rendszer, de akkoriban működött. De az az igazság, hogy mivel mindenkinek lett közben családja, mégiscsak a prioritás az, hogy meg kell élni valamiből.
MN: Annak idején kerestetek?
L: Nekem mindig volt mellette munkám, de annak idején például egy koncertért egy este kétszáztól ezer márkáig terjedő összeget kaptunk, ami akkoriban nagyon szép pénznek számított. Ráadásul, ha elindultunk turnéra, az azt jelentette, hogy egy-másfél hónapig mindennap játszottunk.
MN: A régi lemezeket nem tervezitek újra kiadni?
L: Nem, hacsak valaki nem tesz bele nagyon sok pénzt. Újravenni meg nem akarjuk a régi számokat, mert minek, ha tudunk újakat is csinálni.
MN: Pedig az új lemezen van pár régi szám, újra felvéve.
F: Azért tettük fel őket, mert akkoriban hallgathatatlan minőségben rögzültek azok a dalok.
L: Az én személyes kedvencem a Véred, ami a Ne vonulj be kazettán jelent meg. Az ugyan fenn van a honlapunkon, de olyan verzióban, hogy egy hanggal el van tolódva, annyira megnyúlt a szalag. Az például egy kurva jó szám, és sehol sincs meg jó minőségben. Talán a Tiltott zóna meg a Terror az a két dal, amit még újra lehetne venni. Most is felvetettem egyébként, hogy legyen rajta a lemezen. De leszavaztak.
MN: Lesz következő lemez?
L: Amennyiben azt látjuk, hogy van rá igény, lesz. Az biztos, hogy dalokat még tudok írni.
Az AMD április 28-án tartja a lemezbemutató koncertjét az R33-ban.
