7 kérdés – Péterfy Bori

  • - kg -
  • 2012. március 26.

Zene

A Nemzeti Színház tagja az elmúlt öt évben az egyik legérdekesebb és legsikeresebb magyar popénekesnővé vált. Hét válaszából megtudhatjuk, hogy egyúttal ő a hiányzó láncszem a Camper cipők, a Magritte-képek és a Macskanő között.
  1. Kitől kérnél autogramot?

Senkitől. Sosem értettem ezt a szokást. Egy aláírástól még nem kerülsz közelebb a csodált személyhez.

2. Mi a luxuskiadásod?

A bioélelmiszer, főleg mióta megszületett a kisfiam. Neki, amíg lehet, nem szeretnék mást adni. És a Camper cipő.

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Lehet, hogy hihetetlen, de én olvastam a Háború és békét, és nagyon szerettem. Sajnos rég volt olyan időszak az életemben, amikor volt időm igazi nagy regényeket olvasni, pedig kevés csodálatosabb érzés van annál, mint mikor teljesen beszippant egy könyv, és szinte már másra se tudsz gondolni, csak arra, hogy hazaérj, és folytasd az olvasást.


Fotó: Sió



4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

A Macskanőről.

5. Mit tennél, ha férfi lehetnél egy napra?

A szexet mindenféleképpen kipróbálnám. El lennének ájulva tőlem a csajok, annyira tudnám, mi kell nekik. Meg elvegyülnék az igazi férfiak között, és megnézném, hogy viselkednek, ha tényleg csak maguk vannak, nők nélkül.

6. Mit töltöttél le utoljára?

John Waters korai filmjeit. Hát, elképesztőek, az biztos. A kedvenceim most azok, amikben Divine a főszereplő, zseniálisan játszik.

7. Kultúrafogyasztóként miről gondoltad legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Pár éve voltam Brüsszelben, René Magritte házában. Magritte bármelyik képéről el lehet mondani, hogy a legjobb dolgok között van a világon, de az otthonát látni hihetetlen élmény volt. Egy kicsi ház első emeletén lakott a feleségével, szerény körülmények között, és ezek az elképesztő festmények az alig 4 négyzetméteres konyhában születtek. A képek fő motívumai meg ott voltak a lakásban. A kandalló, a lépcső, a fogas a kalappal, az ablak. Sehol a megszokott rendetlen műterem a szétdobált ecsetekkel, az óriási vásznakkal. Pedáns rend mindenütt, és egy zseni, akinek az agyában és a szívében volt minden.

Péterfy Bori és zenekara, a Love Band április 27-én és 28-án lép fel az A38 hajón.  A művésznővel készült legutóbbi nagyinterjúnk itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.