A második napon fellépő Way Out West (tudták, hogy ez egy régi Stan és Pan-film címe?) a tavaly már nálunk is szerepelt Nick Warrent és társát, bizonyos Jody Wisternoffot takarja. A Way Out West az utóbbi hat évben minimum két nagylemezt, számos maxit és vagy kéttucatnyi remixet produkált: a Nick Warren által kialakított hangzás egyformán táplálkozik house-, trance- és breakbeatgyökerekből, minden opus egyedi mestermű, és hogy mindez nem véletlen, arra bizonyság az inspirációkat és kedvenceket elővezető Back To Mine sorozat Warren által összeállított darabja. Idén a hírek szerint élőben lenyomják a vadonatúj kiadó (Distinctive Breaks) által gondozott legutóbbi lemezt (Intensify), ami már magában is nagyszerű, plusz Warren még pakolni is fog, ami már tavaly is nyerő volt, biztos most is jó lesz.
Afrika Islamról annyi tudható, hogy Afrika Bambaataa, az old skool electro-legenda fia, valamint együtt készítenek felvételeket Westbammal (Mr. X & Mr. Y néven), hogy kollaborált már Ice T-vel is (valaki emlékszik még rá?), no meg hogy három lemezjátszón nyomja 3-án, péntek este - akinek ennyi nem elég, az nem érdemli a jót.
Másnap CJ Bolland, aki már visszajár a Szigetre: tavaly is ugyanazon mikrofonos ember, bizonyos MC Screen kísérte idáig, idén is vele fog fellépni. CJ Bolland számos elektronikus klasszikus szülőapja, techno vagy breakbeat (Horsepower, Sugar Is Sweeter, dereng valami?), mindegy neki - reméljük, nekünk is.
Sven Vath, a vasárnapi díszvendég szintén nem először jön Budapestre: először tán a PeCsában játszott még vagy öt-hat éve, azóta ő is visszajár, mint az apró. Már vagy tizenöt éve van a pályán, de hát a legendáriumot mindenki ismeri: Frankfurt, Omen klub: előbb EBM, azután techno, számtalan maxi és nagylemez. Van, akinek örökké a Beauty And The Beast megy fejében, van, akinek a Fusion. Most vagy öt órát fog játszani - ebbe már úgyszólván minden belefér.
Fabio és Grooverider már 1987 elején együtt játszott a Phase One nevű kalózrádióban (akkoriban még hip-hopot és funkot), azután jöttek a nagy bulik, és ők mindig egy lépéssel a többiek előtt jártak: először játszottak európai technót, majd ´91-ben már homemade brit breakbeat dolgokat, azután jött a drum and bass, és abban is ők voltak a legnagyobb királyok. Grooverider szolóban Codename John (eredeti neve John Bingham) és Grooverider név alatt egyaránt készített felvételeket, előbb a Prototype-nál, azután a Higher Ground kiadónál, az utóbbinál kiadott egy zseniális nagylemezt is a meglehetősen árulkodó Misteries of Funk cím alatt, és akkor még nem is beszéltünk a szekérderéknyi remixről, amit az utóbbi években termelt. Grooverider tavaly a PeCsában már elkápráztatta rajongóit, most Fabióval párban nyomják a folyékony funkot avagy a gördülő istennyilát: az biztos, hogy a hétfő e helyen a dzsungel meg a darenbéz nagy napja lesz.
Lehet, hogy magyar tévénéző-zenehallgató csak annyit tud David Moralesről, az utolsó nap sztárvendégéről, hogy ő remixelte Madonnát, a U2-t meg Jamiroquai-t, esetleg emlékszik a Björk-féle Big Time Sensuality idióta klipjére, amely az ő mixe alapján készült, esetleg csak látta a művész legendás tetoválásait - végül is az sem kis dolog. Mindenesetre jó tudni, hogy David Morales az egyik legnagyobb nújork house-isten, és ha eddig még nem volt alkalmunk, hát most van négy kerek óránk bizonyosságot nyerni - azért fanatikus darenbézerek és goa-rajongók ne menjenek a sátor közelébe, hátha a dolog visszafelé sül el.
Minek
