Cirkusz: Fel-feldobott nő (A Les Arts Sauts a Felvonulási téren)

  • - sissova -
  • 2001. július 26.

Zene

is elemelkedett a földtől. Tizenegy trapézművész, egy opera-énekesnő és néhány zenész szárnyai nőttek ki a szemünk láttára a Felvonulási téren felállított óriás igluban. A francia légierő, vagyis a Les Arts Sauts társulat előadásai után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ekkora cirkusz és ilyen magnéziumeső itt még nem volt.
Az előadó-művészet a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedett a földtől. Tizenegy trapézművész, egy opera-énekesnő és néhány zenész szárnyai nőttek ki a szemünk láttára a Felvonulási téren felállított óriás igluban. A francia légierő, vagyis a Les Arts Sauts társulat előadásai után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ekkora cirkusz és ilyen magnéziumeső itt még nem volt.Anémet építész, Hans Walter Müller tervezte sátor belsejében húsz méter magas, Eiffel-toronyra emlékeztető mobil díszletek között látványlégtornáztak a világ legjobb iskoláiban tanult előadók. A Luftwaffét is megcsúfoló lendülettel repültek-estek, komplett harmóniában az építmény nyújtotta lehetőségekkel és a társművészekkel.

A francia színház már jó ideje tudatosan törekszik arra, hogy a cirkuszművészetnek visszaadja a szórakoztatásban elfoglalt méltó helyét, sőt ezen túlmutatva, kiszabadítsa megszokott közegéből. Az 1993-ban alakult, és azóta az egész világot bejárt társulatnak úgy sikerült újraéleszteni a trapézművészet szellemét, hogy anakronisztikus jövődíszletek nélkül is galaktikussá változtatta a levegő színházát. Sorrendben a második, az utazások során szerzett élményeiket is feldolgozó előadásukat, a Kayassine címűt nézve az az érzésünk, mintha cirkusz által mindig kerek lett volna a világ. A gravitációt legyőzni képes testek, a Kodályt és Meredith Monkot idéző, biztos alapokon nyugvó improvizatív zene, Pascale Valenta mindent tudó énekhangja, valamint a magnéziumködön átderengő modern világítástechnika úgy tölti be és alakítja át a teret percről percre, mintha a szépség iróniával teli univerzumát szőné körénk az a néhány légiforgalmista. Vagy legalábbis egy repülőjegyet váltottunk volna a paradicsom újrafelfedezése fejezetre. Az álom a fogadó és a repülő emberek biztos kezei között, testről testre, a szaltótól a szabadesésig, a trapéztól a védőhálóig, a kenderkötelektől a fémhuzalokig, az érzelmektől a vágyakig szövődik tovább. Azt a kollektív tudattalanunkban élő mesét látjuk itt valósággá válni, amely szerint el szeretnénk rugaszkodni a földtől, aztán szállni, újra és újra, még magasabbra, lélegzetvétel nélkül.

A fejtámlás nyugágyakban fekve bámuló, túlsúlyos közönség is elhiszi végül, hogy ez lehetséges, és az élmény olyan erős, hogy ébredéskor is képes legyőzni a beteljesületlen mesék szomorúságát. Nem számít, hogy a művészek, akikről azt hittük, hogy nyurga, repülő félistenek, a földön csak feleakkorák, mi pedig két olyan dongalábbal állunk a kövezeten, hogy a víziló is balerina hozzánk képest. Az egy- órás közös éjszakai repülést már nem lehet törölni, azt pedig szentül hisszük, hogy ezek a szentjánosbogarak és Pán Péterek a sátrukkal együtt repültek tovább, turnézni a világ más tájaira.

Elrugaszkodás előtt persze azért továbbra is nézzünk magunk alá.

- sissova -

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.