Cirkusz: Fel-feldobott nő (A Les Arts Sauts a Felvonulási téren)

szerző
- sissova -
publikálva
2001/30. (07. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

is elemelkedett a földtől. Tizenegy trapézművész, egy opera-énekesnő és néhány zenész szárnyai nőttek ki a szemünk láttára a Felvonulási téren felállított óriás igluban. A francia légierő, vagyis a Les Arts Sauts társulat előadásai után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ekkora cirkusz és ilyen magnéziumeső itt még nem volt.

Az előadó-művészet a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedett a földtől. Tizenegy trapézművész, egy opera-énekesnő és néhány zenész szárnyai nőttek ki a szemünk láttára a Felvonulási téren felállított óriás igluban. A francia légierő, vagyis a Les Arts Sauts társulat előadásai után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ekkora cirkusz és ilyen magnéziumeső itt még nem volt.Anémet építész, Hans Walter Müller tervezte sátor belsejében húsz méter magas, Eiffel-toronyra emlékeztető mobil díszletek között látványlégtornáztak a világ legjobb iskoláiban tanult előadók. A Luftwaffét is megcsúfoló lendülettel repültek-estek, komplett harmóniában az építmény nyújtotta lehetőségekkel és a társművészekkel.

A francia színház már jó ideje tudatosan törekszik arra, hogy a cirkuszművészetnek visszaadja a szórakoztatásban elfoglalt méltó helyét, sőt ezen túlmutatva, kiszabadítsa megszokott közegéből. Az 1993-ban alakult, és azóta az egész világot bejárt társulatnak úgy sikerült újraéleszteni a trapézművészet szellemét, hogy anakronisztikus jövődíszletek nélkül is galaktikussá változtatta a levegő színházát. Sorrendben a második, az utazások során szerzett élményeiket is feldolgozó előadásukat, a Kayassine címűt nézve az az érzésünk, mintha cirkusz által mindig kerek lett volna a világ. A gravitációt legyőzni képes testek, a Kodályt és Meredith Monkot idéző, biztos alapokon nyugvó improvizatív zene, Pascale Valenta mindent tudó énekhangja, valamint a magnéziumködön átderengő modern világítástechnika úgy tölti be és alakítja át a teret percről percre, mintha a szépség iróniával teli univerzumát szőné körénk az a néhány légiforgalmista. Vagy legalábbis egy repülőjegyet váltottunk volna a paradicsom újrafelfedezése fejezetre. Az álom a fogadó és a repülő emberek biztos kezei között, testről testre, a szaltótól a szabadesésig, a trapéztól a védőhálóig, a kenderkötelektől a fémhuzalokig, az érzelmektől a vágyakig szövődik tovább. Azt a kollektív tudattalanunkban élő mesét látjuk itt valósággá válni, amely szerint el szeretnénk rugaszkodni a földtől, aztán szállni, újra és újra, még magasabbra, lélegzetvétel nélkül.

A fejtámlás nyugágyakban fekve bámuló, túlsúlyos közönség is elhiszi végül, hogy ez lehetséges, és az élmény olyan erős, hogy ébredéskor is képes legyőzni a beteljesületlen mesék szomorúságát. Nem számít, hogy a művészek, akikről azt hittük, hogy nyurga, repülő félistenek, a földön csak feleakkorák, mi pedig két olyan dongalábbal állunk a kövezeten, hogy a víziló is balerina hozzánk képest. Az egy- órás közös éjszakai repülést már nem lehet törölni, azt pedig szentül hisszük, hogy ezek a szentjánosbogarak és Pán Péterek a sátrukkal együtt repültek tovább, turnézni a világ más tájaira.

Elrugaszkodás előtt persze azért továbbra is nézzünk magunk alá.

- sissova -

szerző
- sissova -
publikálva
2001/30. (07. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...