Cirkusz: Fel-feldobott nő (A Les Arts Sauts a Felvonulási téren)

  • - sissova -
  • 2001. július 26.

Zene

is elemelkedett a földtől. Tizenegy trapézművész, egy opera-énekesnő és néhány zenész szárnyai nőttek ki a szemünk láttára a Felvonulási téren felállított óriás igluban. A francia légierő, vagyis a Les Arts Sauts társulat előadásai után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ekkora cirkusz és ilyen magnéziumeső itt még nem volt.
Az előadó-művészet a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedett a földtől. Tizenegy trapézművész, egy opera-énekesnő és néhány zenész szárnyai nőttek ki a szemünk láttára a Felvonulási téren felállított óriás igluban. A francia légierő, vagyis a Les Arts Sauts társulat előadásai után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ekkora cirkusz és ilyen magnéziumeső itt még nem volt.Anémet építész, Hans Walter Müller tervezte sátor belsejében húsz méter magas, Eiffel-toronyra emlékeztető mobil díszletek között látványlégtornáztak a világ legjobb iskoláiban tanult előadók. A Luftwaffét is megcsúfoló lendülettel repültek-estek, komplett harmóniában az építmény nyújtotta lehetőségekkel és a társművészekkel.

A francia színház már jó ideje tudatosan törekszik arra, hogy a cirkuszművészetnek visszaadja a szórakoztatásban elfoglalt méltó helyét, sőt ezen túlmutatva, kiszabadítsa megszokott közegéből. Az 1993-ban alakult, és azóta az egész világot bejárt társulatnak úgy sikerült újraéleszteni a trapézművészet szellemét, hogy anakronisztikus jövődíszletek nélkül is galaktikussá változtatta a levegő színházát. Sorrendben a második, az utazások során szerzett élményeiket is feldolgozó előadásukat, a Kayassine címűt nézve az az érzésünk, mintha cirkusz által mindig kerek lett volna a világ. A gravitációt legyőzni képes testek, a Kodályt és Meredith Monkot idéző, biztos alapokon nyugvó improvizatív zene, Pascale Valenta mindent tudó énekhangja, valamint a magnéziumködön átderengő modern világítástechnika úgy tölti be és alakítja át a teret percről percre, mintha a szépség iróniával teli univerzumát szőné körénk az a néhány légiforgalmista. Vagy legalábbis egy repülőjegyet váltottunk volna a paradicsom újrafelfedezése fejezetre. Az álom a fogadó és a repülő emberek biztos kezei között, testről testre, a szaltótól a szabadesésig, a trapéztól a védőhálóig, a kenderkötelektől a fémhuzalokig, az érzelmektől a vágyakig szövődik tovább. Azt a kollektív tudattalanunkban élő mesét látjuk itt valósággá válni, amely szerint el szeretnénk rugaszkodni a földtől, aztán szállni, újra és újra, még magasabbra, lélegzetvétel nélkül.

A fejtámlás nyugágyakban fekve bámuló, túlsúlyos közönség is elhiszi végül, hogy ez lehetséges, és az élmény olyan erős, hogy ébredéskor is képes legyőzni a beteljesületlen mesék szomorúságát. Nem számít, hogy a művészek, akikről azt hittük, hogy nyurga, repülő félistenek, a földön csak feleakkorák, mi pedig két olyan dongalábbal állunk a kövezeten, hogy a víziló is balerina hozzánk képest. Az egy- órás közös éjszakai repülést már nem lehet törölni, azt pedig szentül hisszük, hogy ezek a szentjánosbogarak és Pán Péterek a sátrukkal együtt repültek tovább, turnézni a világ más tájaira.

Elrugaszkodás előtt persze azért továbbra is nézzünk magunk alá.

- sissova -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.