Lemez

Volbeat: Seal The Deal & Let’s Boogie

  • - greff -
  • 2016. július 30.

Zene

Elvis Presley 1977 nyarán búcsút intett a bolygónak, de sokan azóta is őt keresik minden eldugott szegletben. Ez az áldatlan állapot azonban nemcsak a parókás imitátoroknak kedvez, hanem azoknak is, akik a nehezebb utat választva a mester zenei világát kísérlik meg újrateremteni más és más közegben. A kevés sikeres vállalkozás egyike nyilvánvalóan Glen Danzigé volt, aki a Misfits élén örökre beírta a nevét a popkultúra nagykönyvébe a setét punk-Elvis megteremtésével. A dán Volbeaté nem ennyire falrengető dobás, de azért nincs mit csodálkozni azon, hogy Presley-t Johnny Cash-sel, majd e keveréket a Metallica érett világának kimértebb témáival összeeresztő társaság az elmúlt évek során a második vonal tetejéig tudott emelkedni, és a legnagyobb fesztiválok afféle betonoszlopává vált – hiszen a Volbeat tényleg nagyon jól szól, és úgy újszerű, hogy közben minden másodpercében barátian otthonos.

false

A zenekar hatodik lemeze, mint a hatodik lemezek általában, már semmi újat nem hoz, mégis sokkal erőteljesebb, mint a megelőző kettő volt. A Seal The Deal egy rég beérkezett zenekartól meglepően ihletett munka, ami főleg Michael Poulsen gyakran szívhasító énekdallamain érezhető, meg mondjuk azon, hogy milyen tökéletes érzékkel választották ki most a fémesebb saját számok mellé a fesztelenebb feldolgozásokat, amelyek közül a csupán leheletfinoman a rockabilly felé tolt Battleship Chains (eredetileg a Geor­gia Satellites southern rockos slágere) a célfotó szerint orrhosszal veri az eredetit. Meg a Volbeat saját új dalait is – de ne legyünk ünnep­rontók.

Universal, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.