A szerk.

E heti szerkesztőségi cikkünk nyomdába kerülése után Orbán és Csányi „kéz a kézben” nézték végig a magyar–cseh meccset. Ahogyan azt megjósoltuk.

A múlt héten a Debreceni Törvényszék Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány titokminiszterét kémkedésre felbujtásért két év tíz hónap végrehajtandó, Galambos Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt vezetőjét kémkedésért ugyancsak két év tíz hónap végrehajtandó, és Laborc Sándort, Galambos utódját bűnpártolásért egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Demján Sándor nagyvállalkozó, az egyik leggazdagabb magyar levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek, melyben nehezményezi a takarékszövetkezetek bedarálására szerkesztett törvény tartalmát és elkészítésének módját, mondván, sutyiban eszkábálták, mindenféle ilyenkor okkal elvárható egyeztetés teljes mellőzésével.

Ez van: az állam többségi tulajdont szerez a Takarékbank Zrt.-ben. Illetve ez nincs, ezt is ellopt... magukhoz vonták. Kicserélik valaminek a tulajdonosát! Magukra. Beleírhatták volna a lopást szentesítő törvénybe azt is, hogy a Takarékbank közgyűlésén a tagszervezetek, azaz a Takarékbank számos kisebbségi tulajdonosának képviselőit az ajtónál kétszer pofán fogják törölni, egyszer strandpapuccsal, másodszor pedig a hitelintézeti törvény bőrbe kötött kiadásával, és ha nem mondják azt, hogy juj, ez nagyon finom volt, köszönöm szépen, akkor azon nyomban ki vannak rúgva, és elveszik nemhogy az üzletrészüket meg a pénzintézeti engedélyüket, de az öntöltő tollukat meg a doboz gyufájukat is. De nem írták bele, és ez dicséretes önmérsékletről tanúskodik.

A történet egyenes vonalú, fordulatoktól mentes: Bajnai Gordon elment Erdélybe, találkozott ezzel-azzal, s kapott egy T-shirtöt Sorbán Attila Örstől, az Erdélyi Magyar Ifjak nevezetű egyesület elnökétől, azzal a felirattal, hogy "turista vagyok, nem magyar".

Visszafizeti mindjárt a kormány a 2008-ban felmarkolt IMF-hitel kiálló részét, úgy 2,2 milliárd eurót, pedig az utolsó részlettel ráérne jövő májusig.

Bár nagy a verseny, mégis kevés jobban elkúrt dolgot tudunk elképzelni hazánk közelmúltjának történetében, mint a magyar mezőgazdaság tulajdoni és egyéb viszonyainak szabályozását. Az új földtörvény, úgy, ahogy azt a múlt pénteken az Országgyűlés elfogadta (vagy nem fogadta el: erre még visszatérünk), mostani változata sem tetszik senkinek.

Az Országgyűlés végül elfogadta - kis fideszes módosítóval, kis jobbikos módosítóval - a szocialisták határozati javaslatát, amely felkéri a kormányt, hogy intézkedjék, a kerettanterv javasolja az iskoláknak Auschwitz-Birkenau, valamint a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont meglátogatását. Továbbá a Terror Háza megtekintését (Fidesz) és az egykori recski tábor felkeresését is (Jobbik).

A demokratikus sajtónak hála, újabb és újabb részletek jutnak napvilágra arról, hogy a trafikkoncessziók hogyan lettek mindenféle ismerősöknek, rokonoknak, politikai és egyéb lekötelezetteknek szétosztogatva.

A Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) két héttel ezelőtt felmentett két volt szerbiai politikust, Franko Simatovicot és Jovica Stanisicet. Slobodan Milosevic titkosszolgálatának vezetőiként ők ketten voltak megbízva azzal, hogy a Boszniában és Horvátországban harcoló szerb paramilitáris alakulatokat, azaz a szabadcsapatokat felállítsák, kiképezzék, felfegyverezzék, pénzeljék és irányítsák.

Az árvizet övező média- és közérdeklődés megmozgatta a politikai propagandisták kreatív fantáziáját is. Míg a múlt hét elején, az árvíz első napjaiban még csak a rendszerint korán ébredő Gyurcsány töltött homokzsákot, addig csütörtökre már Bajnai és Schiffer is lapátolt.

"Alfonzó látta a jövőt. Emlékeznek még a maestro Riadó a Pitypang szállóban című remekművére? Miről jutott mindez eszünkbe? Mindjárt elmondjuk."

Az tényleg szép, amikor Soltész Miklós államtitkár a minden sarokból előtörő kis lila Bajnai-anarchistákról delirál, mint tette azt a megzavartnak leírt kormányzati táncos párkereső rendezvény tárgyában is. Szép, szép, de csak a napi rutin, alkalmasint nincs többről szó, mint a fideszes alapukáz igyekvő teljesítéséről, mely szerint az összes baj okozója a démonian gonosz Bajnai, s aki ezt nem mondja el róla naponta százszor, az nem is jó fideszes, következésképp nem is tisztességes magyar (magyör) ember (embör).

A múlt hét politika alatti politikájának főhőse kétségkívül Szabó Bálint, az őszödi leleplező volt. A fiatalemberre a Vas megyei beléptetési botrány néven elhíresült eseménysorozat egyik főhőseként emlékezhet a politikai alvilág legalsó besorolású, ám színes egyéniségeit számon tartó közvélemény.