A szerk.

Drága vudu - A gazdasági szabadságharc felára

A szerk.

Visszafizeti mindjárt a kormány a 2008-ban felmarkolt IMF-hitel kiálló részét, úgy 2,2 milliárd eurót, pedig az utolsó részlettel ráérne jövő májusig.

Ez minden emberi számítás szerint elég ráfizetéses üzletnek tetszik, ugyanis a kölcsönt kölcsönből fizetjük vissza. Vagyis az ország devizatartalékából, de a devizatartalék kölcsönpénzből - az év első felében abszolvált kötvénykibocsátásokból - lett felduzzasztva. Felvettük ezt a pénzt a szabad piacról mondjuk 5 százalékért, hogy visszafizessük vele a 2 és fél, 3 százalék kamatozású másik, nem szabad piacról felvett hitelt, és még maradjon is elég. Ezen a matematikán még az sem változtat, hogy a most visszafizetett 3 százalékos hitel cirka egyéves kamatterheitől valóban megszabadul az ország. Vagy azért nem, mert a devizatartalékokat (amiből most kifizetjük az IMF-et) ki kell pótolni újabb, piaci alapú, tehát 5 százalékos kamatozású kölcsönnel; ha pedig nem pótolják ki, mert minek annyi deviza, akkor mi a bánatnak vettek fel az év elején 5 százalékért egy rakás pénzt? Mikor a 3 százalékos ott kuncogott a kincstárban?

Így vagy úgy, de ez többmilliárdos bukó. És most tényleg higgyük el, hogy az IMF minden gazságra képes. Tényleg korlátozná a magyar kormány szuverenitását, mert megmondaná, hogy a hitelt mire költsük. Ezért nem veszünk fel tőle pénzt a jövőben, és ezért nem vettünk fel tőle pénzt különösen és hangsúlyosan és demonstratíve tavalyelőtt év vége óta, amikor Matolcsy akkor még gazdasági miniszter váratlanul bejelentette, hogy az IMF-től kérünk pénzeszközt.

Mi úgy szerettünk volna kapni, hogy tegye le az IMF a pár milliárd likviditást a küszöbre, oszt ne is lássuk egymást, a végén jöjjön vissza, megkapja. Az IMF viszont úgy adott volna, hogy megmondja, mire költhetjük, és negyedévenként át is nyálazta volna a számlákat, és a következő negyed évi részletet csak akkor utalta volna, ha minden számla stimmel, és a pénz pont arra lett volna kiadva, amire ő megmondta, hogy ki lehet adni. Korlátozta volna a szuverenitást! Ne korlátozza, mert hogy jön hozzá, és azért se, mert a magyar kormány jobban tudja, hogy mitől lesz itt kibontakozás. Légydöglés. Szárnyalás.

false

 

Nem vettünk fel hitelt. Helyes. Sőt. Az Orbán-kormány tényleg 3 százalék körülire vitte le a hiányt. Alá akár. Hogy hogyan, hogyan nem, milyen áron és milyenen nem - de alávitte. Idén is aláviszi. Tavaly meg idén ehhez már nyugdíjpénztárat se kellett lopni. Emiatt a magyar államkötvényeket alacsony hozammal lehet forgalmazni. Még így is többet fizetünk ugyan a pénzért, mint amit az IMF-nek fizetnénk, de ez a kis különbség megéri, hogy ne pofázzon bele itt a francia nő meg az ukrán nő, meg előttük a francia kurvapecér semmibe. Helyes.

De az ég szerelmére: itt nem arról van szó, hogy ne vegyünk fel újabb hitelt, hanem arról, hogy miért fizetjük vissza hamarabb a régit! Az IMF a magyar kormány gazdasági szuverenitását jelen pillanatban semmilyen módon nem képes korlátozni; mivel a magyar kormány nem akar tőle semmit, ő sem akarhat - a 2008-ban felvett pénzen kívül - a magyar kormánytól semmit. Csak ült, ücsörgött itt az IMF, várta, hogy szóljanak hozzá, de nem szóltak. Nem volt abban a helyzetben, hogy bármibe beleszólhatott volna. És nem is szólt ő sem.

Ez a lépés még Orbán saját mátrixában, a "gazdasági szabadságharc" kontextusában is tökéletesen értelmetlen. De az igazán furcsa az, hogy ezt meg lehet csinálni. A rezsim nem kis kiterjedésű sajtója, de tovább megyünk, az egyszeri kormánypárti - államtitkár, képviselő, önkormányzati képviselő, szimpatizáns, trafikos, futballhuligán - a szellemi leépülésnek és a tudatlanságnak azokon a távoli tájain tartózkodik, ahol a megértés, egyáltalán, a kérdésfeltevés már igényként sem merül fel. Az indulataitól amúgy sem könnyen szabadul meg az ember. Kitaláltak egy fantomot, részben ők maguk, és avval küzdenek, azt ruházzák fel egyre ördögibb tulajdonságokkal. Mint a bábuszurkálás. Kettő meg kettő az annyi, mint dögölj meg. Vagy értik, és azért csinálják - döntsük el, hogy melyik a rosszabb. Pedig még a végtörlesztés politikai haszna - a komcsizás, a bajnaigyurcsányozás, a bankározás - sem olyan magától értetődő a saját szűk táboron túl.

Fizetünk pár milliárdot a semmiért. Szerény számítások szerint is legalább tízet. Egy közepes futballstadion árát, lélegeztetőgépestül. Vagy annyit, amiből kompletten, az utolsó csecsemőig el lehetne temetni az országot szociálisan.

Tökéletesen hülyék vagyunk, annak is látszunk, kivéve saját magunk előtt. Elég nyugtalanító.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.