A szerk.

Drága vudu - A gazdasági szabadságharc felára

A szerk.

Visszafizeti mindjárt a kormány a 2008-ban felmarkolt IMF-hitel kiálló részét, úgy 2,2 milliárd eurót, pedig az utolsó részlettel ráérne jövő májusig.

Ez minden emberi számítás szerint elég ráfizetéses üzletnek tetszik, ugyanis a kölcsönt kölcsönből fizetjük vissza. Vagyis az ország devizatartalékából, de a devizatartalék kölcsönpénzből - az év első felében abszolvált kötvénykibocsátásokból - lett felduzzasztva. Felvettük ezt a pénzt a szabad piacról mondjuk 5 százalékért, hogy visszafizessük vele a 2 és fél, 3 százalék kamatozású másik, nem szabad piacról felvett hitelt, és még maradjon is elég. Ezen a matematikán még az sem változtat, hogy a most visszafizetett 3 százalékos hitel cirka egyéves kamatterheitől valóban megszabadul az ország. Vagy azért nem, mert a devizatartalékokat (amiből most kifizetjük az IMF-et) ki kell pótolni újabb, piaci alapú, tehát 5 százalékos kamatozású kölcsönnel; ha pedig nem pótolják ki, mert minek annyi deviza, akkor mi a bánatnak vettek fel az év elején 5 százalékért egy rakás pénzt? Mikor a 3 százalékos ott kuncogott a kincstárban?

Így vagy úgy, de ez többmilliárdos bukó. És most tényleg higgyük el, hogy az IMF minden gazságra képes. Tényleg korlátozná a magyar kormány szuverenitását, mert megmondaná, hogy a hitelt mire költsük. Ezért nem veszünk fel tőle pénzt a jövőben, és ezért nem vettünk fel tőle pénzt különösen és hangsúlyosan és demonstratíve tavalyelőtt év vége óta, amikor Matolcsy akkor még gazdasági miniszter váratlanul bejelentette, hogy az IMF-től kérünk pénzeszközt.

Mi úgy szerettünk volna kapni, hogy tegye le az IMF a pár milliárd likviditást a küszöbre, oszt ne is lássuk egymást, a végén jöjjön vissza, megkapja. Az IMF viszont úgy adott volna, hogy megmondja, mire költhetjük, és negyedévenként át is nyálazta volna a számlákat, és a következő negyed évi részletet csak akkor utalta volna, ha minden számla stimmel, és a pénz pont arra lett volna kiadva, amire ő megmondta, hogy ki lehet adni. Korlátozta volna a szuverenitást! Ne korlátozza, mert hogy jön hozzá, és azért se, mert a magyar kormány jobban tudja, hogy mitől lesz itt kibontakozás. Légydöglés. Szárnyalás.

false

 

Nem vettünk fel hitelt. Helyes. Sőt. Az Orbán-kormány tényleg 3 százalék körülire vitte le a hiányt. Alá akár. Hogy hogyan, hogyan nem, milyen áron és milyenen nem - de alávitte. Idén is aláviszi. Tavaly meg idén ehhez már nyugdíjpénztárat se kellett lopni. Emiatt a magyar államkötvényeket alacsony hozammal lehet forgalmazni. Még így is többet fizetünk ugyan a pénzért, mint amit az IMF-nek fizetnénk, de ez a kis különbség megéri, hogy ne pofázzon bele itt a francia nő meg az ukrán nő, meg előttük a francia kurvapecér semmibe. Helyes.

De az ég szerelmére: itt nem arról van szó, hogy ne vegyünk fel újabb hitelt, hanem arról, hogy miért fizetjük vissza hamarabb a régit! Az IMF a magyar kormány gazdasági szuverenitását jelen pillanatban semmilyen módon nem képes korlátozni; mivel a magyar kormány nem akar tőle semmit, ő sem akarhat - a 2008-ban felvett pénzen kívül - a magyar kormánytól semmit. Csak ült, ücsörgött itt az IMF, várta, hogy szóljanak hozzá, de nem szóltak. Nem volt abban a helyzetben, hogy bármibe beleszólhatott volna. És nem is szólt ő sem.

Ez a lépés még Orbán saját mátrixában, a "gazdasági szabadságharc" kontextusában is tökéletesen értelmetlen. De az igazán furcsa az, hogy ezt meg lehet csinálni. A rezsim nem kis kiterjedésű sajtója, de tovább megyünk, az egyszeri kormánypárti - államtitkár, képviselő, önkormányzati képviselő, szimpatizáns, trafikos, futballhuligán - a szellemi leépülésnek és a tudatlanságnak azokon a távoli tájain tartózkodik, ahol a megértés, egyáltalán, a kérdésfeltevés már igényként sem merül fel. Az indulataitól amúgy sem könnyen szabadul meg az ember. Kitaláltak egy fantomot, részben ők maguk, és avval küzdenek, azt ruházzák fel egyre ördögibb tulajdonságokkal. Mint a bábuszurkálás. Kettő meg kettő az annyi, mint dögölj meg. Vagy értik, és azért csinálják - döntsük el, hogy melyik a rosszabb. Pedig még a végtörlesztés politikai haszna - a komcsizás, a bajnaigyurcsányozás, a bankározás - sem olyan magától értetődő a saját szűk táboron túl.

Fizetünk pár milliárdot a semmiért. Szerény számítások szerint is legalább tízet. Egy közepes futballstadion árát, lélegeztetőgépestül. Vagy annyit, amiből kompletten, az utolsó csecsemőig el lehetne temetni az országot szociálisan.

Tökéletesen hülyék vagyunk, annak is látszunk, kivéve saját magunk előtt. Elég nyugtalanító.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.