Snoblesse
"Cigány, zsidó, magyar egy követ fúj" - Frenk zenész
Interjú Frenkkel, aki a Brék Fesztivál keretében lép fel az Akváriumban.
(2013-06-13)
Interjú Frenkkel, aki a Brék Fesztivál keretében lép fel az Akváriumban.
Nincs ország a földön, ahol a kampányfinanszírozás rendben lenne: a jelölt a pénz után, a jogalkotó a jelölt után fut. Már ha fut: az elmúlt húsz év során Magyarországon azt láttuk, hogy az egymással szemben álló felek a pártfinanszírozás átláthatóvá tételét közösen szabotálják el. Ennél csak egy rosszabb - a demokrácia szempontjából rosszabb - megoldás lehetséges: ha a szabályok újraírása az egyik felet hozza helyzetbe.
Szomorú olvasmány Magyarország lakóinak az OECD 2013-as "Jobb élet" indexe. A fejlett világ polgárainak életkörülményeire - jövedelmi, lakhatási, oktatási stb. viszonyaira - rákérdező és boldogságérzetét szondázó felmérés tanulsága szerint nekünk, magyaroknak a legalacsonyabb az elégedettségünk az élettel.
A mai magyar kormány képviselőinek egészen más fogalmai vannak a piaci verseny értelméről, mint amit a standard közgazdaságtan sugall, mely szerint a gazdasági verseny növeli a társadalmi jólétet.
A Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) két héttel ezelőtt felmentett két volt szerbiai politikust, Franko Simatovicot és Jovica Stanisicet. Slobodan Milosevic titkosszolgálatának vezetőiként ők ketten voltak megbízva azzal, hogy a Boszniában és Horvátországban harcoló szerb paramilitáris alakulatokat, azaz a szabadcsapatokat felállítsák, kiképezzék, felfegyverezzék, pénzeljék és irányítsák.
Az árvizet övező média- és közérdeklődés megmozgatta a politikai propagandisták kreatív fantáziáját is. Míg a múlt hét elején, az árvíz első napjaiban még csak a rendszerint korán ébredő Gyurcsány töltött homokzsákot, addig csütörtökre már Bajnai és Schiffer is lapátolt.
Legnagyobb, korábban teljesen zabolázatlan folyamunkat bő másfél évszázada próbáljuk kordában tartani, de az elmúlt hét fejleményei azt mutatták, hogy legfeljebb részleges sikerrel.
Csökken a bizonytalanok száma, ebből azonban nem csupán az ellenzék profitál. Érdekesség továbbá, hogy a Fidesz-szavazók fele - az újabb kormányátalakítás érdekében - "megengedhetőnek" gondol egy esetleges Fidesz-Jobbik-koalíciót. A Medián első emberével a kutatócég legfrissebb felmérését elemeztük.
Intenzív együttműködés bontakozott ki két dél-pesti szomszéd kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre és Csepel között. A 18. és a 21. kerület városgazda cégei közti személyi átfedések a rokoni munkavállalók keresztbefoglalkoztatását éppen úgy lehetővé teszik, mint rokoni tulajdonú cégek egyenes és keresztmegbízásait. Mindkét kerületben feltűnnek a városgazda-vezetők egykori céges érdekeltségei is.
Nagy publicitást egyelőre nem kapott, de a választások közeledtével ez nyilván változik: Balog Zoltán miniszter javaslatára Antiszegregációs Kerekasztal alakult. A hivatalos romapolitikával szemben kritikus civilek komolyan veszik a felkérést, de csak akkor látják értelmét a kerekasztalnak, ha az az integráció érdemi előrelépését szolgálja.
A tervekkel ellentétben hétfőn mégsem szavaztak a föld tulajdonjogát szabályozó törvényről, hanem a tervezetet ismét visszavonták további egyeztetésekre. Utolsó információink szerint június 21-én dönt az Országgyűlés. A jogszabály amúgy a családi gazdálkodókat és a kistermelőket preferálná - de hát a földalappályázatoknál is ez volt a cél eredetileg, aztán lett, ami lett.
Június 5-én kora este Párizs egyik forgalmas sétálóutcájában tragédiába torkollott skinheadek és baloldali fiatalok összetűzése. Az antifasiszta aktivitásáról ismert egyetemista, a 18 éves Clément Méric csütörtök délutánra belehalt itt szerzett sérüléseibe.
Mégpedig "sztárújságíró" - az 1979-ben született, jelenleg New Yorkban élő Egin a török után most inkább a nemzetközi sajtóban keresi a helyét, közben pedig a Columbián képezi tovább magát. Twitteren (https://twitter.com/orayegin) több mint kétszázezer követője van.
Két héttel az első kaposvári Kortárs Felolvasó-színházi Fesztivál után, Pécsen, a POSZT idején huszonkilencedik alkalommal rendezett Nyílt Fórum néven felolvasó-színházi sorozatot a Színházi Dramaturgok Céhe. Mindkét helyen telt házak. De miért?
Jeles András szombathelyi Félkegyelműje bekerült a pécsi találkozó versenyprogramjába, és ez a tény - noha semmilyen módon nem ellensúlyozza a válogatás hiányosságait és szakmaiságának hanyatlását - akkor is üdvözlendő, ha fogadtatása nem egyértelmű. Jeles színháza ugyanis - aki emlékszik a réges-régi produkcióira, az tudja - mind keletkezésében, mind végeredményében elüt a fősodortól, ezért befogadása nyitottságot, empátiát és kíváncsiságot igényel, ezek pedig mostanában a kőszínházi szférában, valamint a hatalom által preferált viszonyulási módozatok között nem trendik.
"Akkor a boltban itt-ott beleolvastam, és éreztem valami szédületet. Gyorsan fizettem, pánikszerűen menekültem ki a boltból. Aztán a frissen zsákmányolt könyvet olvastam a villamoson, a buszon, a folyosón. A vásárlástól számított néhány óra alatt, ha jól emlékszem, el is olvastam, mohón és türelmetlenül. Aztán még többször." Így számol be a Kaddissal való találkozásáról nagyszerű esszéjében Borbély Szilárd, és én sem tudnék mást mondani arról a kísérteties tapasztalatról, amikor először szippantanak be ezek az örvénylő mondatok.
"Mikor, milyen módon és hova jutunk, ha távozunk a Földről, és mi van az Élet után... Titkok... rejtélyek... találgatások..." - a műsorlap szövege a végső titkok feszegetését ígérte a Ghost egészen friss, 2011-es musicalváltozatának hazai bemutatója előtt, ám aligha tévedünk nagyot, ha megkockáztatjuk: nem ez garantálja a londoni West Enden számottevő, míg a Broadway-n mérsékelt sikert aratott musical hosszú budapesti szériáját.
A Milánóban született moldáv művész több mint tíz éve él Budapesten - e három tényből nem nehéz arra következtetni, hogy Tinei munkái az identitás kérdéseivel foglalkoznak. Bár ez első pillantásra ijesztőnek tűnhet, sok és sikeres egyéni kiállítása - például Párizsban, New Yorkban vagy Athénban -, illetve gyűjtőinek száma arra utal, hogy a művész alkotásai ennél többről "szólnak".
A Bassár el-Asszad szíriai elnök rezsimje ellen 2011 márciusában kirobbant fegyveres felkelés óta uralkodó káoszban nagy erőkkel zajlik a kulturális örökség fosztogatása. A nemzetközi műkereskedelem komoly felvevőpiacot biztosít a római, bizánci, omajjád és ottomán régiségeknek, de a történelmi épületek is veszélyben vannak: április végén a harcok következtében leomlott az ezeréves aleppói Omajjad mecset minaretje.
A Műcsarnok volt dísztermében (ahol korábban a könyvesbolt működött) új projektgaléria nyílt, M0 néven. Mindenképpen fejlődés, hogy a külföldiek számára kiejthetetlen Mélycsarnok után az új gyermeket végre normális névre keresztelték - de szinte ez az egyetlen, aminek örülni lehet.
"Wrap Art - folytatás". Egy gusztusos kis csomagocska felirata irányít a kastély emelete felé, na de hol az eleje? Az őr valami változással-költözéssel magyarázza a - szerinte immár fölösleges - felirat létét. Utólag aztán kiderül, hogy mégiscsak van kezdete a kiállításnak, igenis lent, a hatalmas barokk kőszobrok között, ahová a csomagolástervezők új nemzedékének a munkáit helyezték el - szóval valaki nagyon félreértett valamit, az viszont biztosan én vagyok, aki ily módon lemaradt a kortárs csomagolásművészet bemutatójának élvezetéből. Igaz, pótolni bőven van idő.
Megszelídített hiénák, albínók, AIDS-ben elhunytak, meztelenül pózoló öreg testek, bírák és a nigériai filmipar különlegességei érkeztek a Ludwig Múzeumba. Meg persze még ezernyi más dolog, amit egy Fokvárosban született és azóta is ott élő fotós lát Afrikából.
Klinikás tévésorozatokból és szappanoperákból felokosodván tudjuk, hogy a kórházi osztály felirata (intenzív) nem csupán a fertőtlenítőszagban zajló egészségügyi ellátás jellegét, hanem az ott dolgozó személyzet lelkében dúló érzelmi viharokat is találóan írja le.
Habár valószínűleg még a leghátul álldogálók sem gondolhatták úgy, hogy a Club 202 tere vasárnap este alkalmas lett volna egy költségvetési tárgyalás eredményes abszolválására, a világ egyik leghangosabbjaként számon tartott zenekar budapesti koncertje annyira azért nem volt hangos.
Hogy a Föld sorsa, de legalábbis az amerikai blockbusteriparé valamilyen fura kölcsönhatásban áll Will Smithszel, az már eddig is nyilvánvaló volt. Csakhogy A Föld után még úgy sem tartogat meglepetést, hogy ezúttal a bolygón már nincs kit vagy mit megmenteni.
A szellemjárta ház olyan, mint a pályaudvar vagy az autóvezetés: ha kimetszenénk a filmtörténet testéből, áldozatunk hamar vérét veszítené kontár kezünk között. De ha kétségkívül fejfájdító feladat volna is egybegereblyézni, hogy ki mindenki fordult meg az évtizedek során e különös házak embervérrel mázolt falai között, azért még mindig nem tűnik teljesen lehetetlen vállalásnak érdekfeszítő hangfekvésben elővezetni ugyanazt a mesét a nyikorgó hajópadlók penészszagú világáról - még ha az utóbbi időben ez a bűvésztrükk az Ördöggerinc és az Árvaház rendezőit leszámítva senkinek sem sikerült úgy igazán.
Többéves egészségügyi kényszerszünet után tavaly tért vissza a filmezéshez. Immár a pesti mozikban is futó - Niccolò Ammaniti azonos című regényéből leforgatott - Én és te egy kamaszpár egymásra találásának a történetét meséli el. A 73 éves alkotóval Rotterdamban beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché újra gyerekek lettek, nem csodálkoztak, de választási lehetőségük sem nagyon adódott. A legnagyobb baj a bizonytalanság volt, hogy nem tudták pontosan, meddig is tart majd ez a nyugodtan mondhatjuk, rendkívüli állapot. Egy hétig? Kettőig? Többre nem számítottak, hisz ismerték a dörgést. A választási lehetőség hiányát innen - az idő és a földrajz távolából - úgy kell elképzelnünk, mint amikor mi voltunk gyerekek. Sem Sztupa, sem Troché nem jelentkeztek, hogy jaj, én most gyerek akarok lenni, mert ha gyerek leszek, akkor fagyit eszek, beolvasok a tanáraimnak, s már hétéves koromban ráhajtok a szomszédék Évikéjére, mert műkorcsolya-bajnoknő lesz belőle esztendők múltával.
"Lohengrin - Mr. R. Wagner zenés darabot csinált belőle. Fiatal házaspár nászéjszakáján hajba kap, mert az újdonsült menyecske mindenáron tudni akarja, hogy a férje megbízható keresztény családból származik-e. Ezen megsértődve férj még a vonatot sem várja be, elcsolnakázik a legközelebbi hattyúval."
Sacha Winkler egykor a zürichi elektronikus szcénából indulva jutott el a diszkrét nemzetközi elismertségig. 2007-es, Rumpelzirkus című albumát joggal ünnepelte a kritika, elvégre a renegát minimalista rendkívül sikeresen ötvözte a click-house kattogását a dalszerű formákkal, s a vendégzenészek és énekesek karán kívül bevetette saját, jellegzetesen dünnyögő hangját is.
Karriert rombolni csak nemtörődöm egoizmussal érdemes, ahogy Dave Mustaine is teszi. Az ön- és répafejű antiénekes, aki süvölvénykorában még heroinfüggő Hókuszpókként köpködte a világra a paranoid thrash metalt, manapság már csak blőd, összeesküvés-mániás nyilatkozataival sokkol.
Kurta, de annál tartalmasabb előszavában a karmester, Fischer Iván hangsúlyozza, hogy noha Wagner szinte emberfeletti gigászként élt és alkotott, mégsem hiányzott belőle a humorérzék, a líra, egyáltalán az emberi megszólalás képessége.
Egyik alapító tagja volt az Ando Dromnak, abból kinőtt zenekara, a Romano Drom pedig lassan tizenöt éves. A cigány zene meghatározó alakjával gyökerekről, nemzetközi visszhangokról, nyelvi korlátokról és a megújulás lehetőségeiről beszélgettünk.
A végzetes német nacionalizmus és a "harsogó idegengyűlölet" emblematikus operája, illetve Richard Wagner leginkább szerethető műve - alighanem ez a két, egymással olykor összekapcsolódó-összeérő nézet alkotja A nürnbergi mesterdalnokokról megfogalmazott vélemények két szélső pontját.
Nicole Krauss bizonyára választhatott volna magának kevésbé keresett motívumot is a vándorló íróasztalnál, de a fiatal amerikai írónő igen finom kézzel dolgozik a bútor metaforikáján.
A Hay Fesztiválra érkezett Budapestre A szerelem története és a Nagy Palota című regény szerzője. Az amerikai írónővel a magyar gyökerekről és a brooklyni mikroklímáról, a Talmudról és az e-könyvekről, Woody Allenről és Philip Rothról is szót váltottunk.
Nincsen könnyű helyzetben a nyomtatott dráma. Könyvkiadói fórumokon gyakran hallható vélekedés, hogy a kortárs versnél csak a kortárs színdarabot nehezebb eladni, ezért csak viszonylag kevés szerző juthat önálló drámakötethez, és a megjelenők is általában kis példányszámban látnak napvilágot, terjesztésük pedig gyakran csak egy szűk kört ér el.
Titokban azt gondolta, hogy bármi legyen, olyan emberekre mindig szükség lesz, akik közszolgálati rádióműsort tudnak készíteni. Két év agónia után vette át a felmondólevelét a Magyar Rádiónál. Nem adhatta magát könnyen, mivel egyedül neveli egyetemista, vak fiát.
Egy áradásnak viszonylag kevés pozitívuma szokott lenni, mindenesetre nem járnak rosszul azok, akik szeretteikért aggódva, a naprakész tájékozottság jegyében, esetleg katasztrófarádiózóként, ad absurdum homokzsákpakolás közben az Árvízvédelmi Rádióra (népszerűbb nevén: Árvíz FM-re) tekernek.
Főzelékmániám szűnni nem akar. Kétségtelenül ez az egyik kedvenc magyar fogásom, heteket simán végigcsinálnék úgy, hogy csak főzeléket főzöm és eszem. De nem ám a csirizes, menzai változatokat, hanem az újfajta, korszerűbb, zöldségközpontú, fűszerekkel és zöldekkel tarkított, pikáns verziókat.
Józsefvárosban, a Práter utca-Szigony utca találkozásánál álló panelblokkban 547 lakás van, nehéz úgy végigjárni az emeleteket, hogy ne találjunk szemetet. Kábítószer-használatból eredő hulladék is akad bőséggel: eldobált fecskendők, kanalak, melegítésre használatos segédeszközök. A lakók félnek, a közös képviselő tehetetlen, a rendőrség leterhelt.
"A femme fatale helyett a jóságos nagymama jut az eszünkbe." Az Ételhordó munkatársa a hiányzó medvehagyma nyomában.