„Új Magyar Gárda, vigyázz! Szózatnak tisztelegj!” – a Jobbik tegnapi rendezvényén jobbára csak ehhez hasonló paramilitáris bekiabálásokat lehetett hallani, a csekély számú nézőközönség rezignáltan állta végig a Gyöngyösön ünneplő pártelnököt nélkülözni kénytelen műsort. A cukiságkampány körüli diskurzusra a 20-30 egyenruhás jelenléte mellett csupán Szávay István utalt, amikor leszögezte: a párt ideológiai alapvetéseiből jottányit sem enged, de célul tűzi ki, hogy minden emberhez eljusson. Az „ország Pistája” volt az, aki beszédével valamelyest fel tudta tüzelni közönségét: felhozta az Orbánt ért ügynökvádat, kommunista rendőrgyilkosnak nevezte Ságvári Endrét, beszélt az USA és Izrael világhatalmi érdekeiről. Egyedül neki volt bátorsága kijelenteni, hogy a Jobbik 2018-ban – vagy még korábban! – átveheti az ország vezetését.
| ||
A Szávayt megelőző szónokok ellenben aktuálpolitikai kérdések helyett március 15-ről beszéltek, és értelemszerűen elbuktak, amikor a forradalom liberális követeléseit a Jobbik előképeként igyekeztek bemutatni. Jó, hogy Táncsics Mihályt elő nem szedték! Janiczak Dávid ózdi polgármester általános iskolai ünnepséghez illő hanghordozással buzdított arra, hogy „újra megszülessen szívünkben a forradalom lángja”. „A kokárdának nevezett nemzetiszín bokrétába vetett hit benne van a szívemben” – idézte egyúttal saját irodalmi munkásságát is a Jobbik új hőse, akiről a tömegben többen is megjegyezték, mennyire ügyes fiatalember volt.
Apáti István alelnök azt hangsúlyozta, hogy míg a reformkori politikusok életüket adták a hazáért, a mai miniszterelnök „2006-ban a gumilövedékek elől is BMW-vel menekült”. Ezek után kissé furcsán vette ki magát, hogy egyetlen konkrét követelése arra vonatkozott, hogyan ne küldjék háborúba a magyarokat se az Iszlám Állam ellen, se Ukrajnába. Az orosz–ukrán konfliktus kerülgetése kétségkívül akkor vált legkínosabbá, amikor Marian Kowalsky, a lengyel Nemzeti Mozgalom államfőjelöltje biztosította támogatásáról magyar testvéreit. Kowalsky utalt valamiféle véleménykülönbségre magyarok és lengyelek között, de szerinte ezt a tengerentúli nagyhatalmak gerjesztik. Azt azonban vélhetően ők sem akadályozhatják meg, hogy együtt szálljunk szembe az ördöggel, és építsük újjá a közép-európai civilizációt.
| ||
Mert hát hazafiak vagyunk mindannyian. És ha elég sokan ismételjük, akkor a nemzethez tartozás puszta kinyilvánítása bármiféle politikai teljesítmény nélkül is értékesnek mutat majd minket. Ezt üzenték a Jobbik szónokai a kokárdákat hiányoló Pörzse Sándortól a „magyar Magyarország” megteremtését vizionáló Szávay Istvánig.
De volt egy másik üzenet is, amelyet a színpad mögött feszülő „Az igazság szabaddá tesz!” feliratból lehetett dekódolni. A mondat által sugallt cinkos összekacsintás vagy öblös egymásra röhögés jól jelzi, hogy eszméinek terjesztése közben a Jobbik további beláthatatlan kárt is okoz a magyar társadalomnak. Azt a politikai kultúrát építi tovább, melyben valós nézeteink nyilvános eltitkolása, a polkorrekt libernyákok kicselezése, mindközönségesen a hazugság nemzeti erényként mutatható fel.
