„A szellemi élet hatalmi meghódítása” – Krausz Tamás a Veritas Intézetről

Belpol

Előző cikkünkben már olvashatták történészek véleményét a Veritas Intézet létrehozásáról. Kérdéseinket eljuttattuk Krausz Tamáshoz is, aki kizárólag válaszainak szerkesztetlen közléséhez járult hozzá.

magyarnarancs.hu: Ön szerint szükség volt-e ezekre az intézetekre így együtt, illetve külön-külön? Milyen hiányt pótolnak, tudnak-e olyan feladatokat ellátni, melyeket a humán tudományok létező intézményrendszere eddig nem tudott?

Krausz Tamás: Az igazi kérdés nem az, hogy milyen formában van szükség ezekre az intézetekre, hanem az, hogy miért hozzák ezeket létre. Ezeknek az intézeteknek az a szerepe, hogy a kiépülő új tekintélyuralmi rendszer ideológiai-legitimációs feladatait ellássák, a történelem értelmezésében és a társadalmi gondolkodásban egyáltalán uralomra juttassák a neohorthysta, azaz nacionalista, tekintélyelvű, államközpontú történelem- és világlátást, amely végső soron a fennálló hierarchikus és elnyomó rendszer igazolását nyújtja.

false

 

Fotó: MTI – Kovács Attila

magyarnarancs.hu: Az MTA intézetei és az egyetemek is pénzhiánnyal küzdenek. Ön szerint van meggyőző magyarázat arra, miért nem az eddigi munkájukkal már bizonyított műhelyek kapnak plusztámogatást?

KT: Erre van világos magyarázat. Az akadémiai intézetek és az egyetemek még rendelkeznek az autonómia, a hatalomtól független gondolkodás bizonyos elemeivel, hiszen ezekben az intézetekben és  egyetemi tanszékeken még sokszínű szellemiség létezik, még számos kutató nem hódolt be az új uralkodó, ún.  keresztény-nemzeti  népbutításnak. Az új intézetek mindaddig fontos szerepet játszanak majd a hatalom kezében, amíg be nem fejeződik az akadémiai intézetek és egyetemek hatalmi gleichschaltolása, „bedarálása”. A hatalom komoly fizetésekkel készen áll egy új, fiatal generáció megvásárlására is.

magyarnarancs.hu:  Szakály Sándor, a főigazgatói poszt egyik várományosa lapunknak úgy nyilatkozott, hogy „a rendszerváltás óta számos hasonló intézet alakult – például a Habsburg Történeti Intézet vagy a XX. Század Intézet –, és korábbról nem emlékszem ilyen felzúdulásra”. Ön lát lényegi újdonságot a jelenlegi kormány intézetalapítási politikájában?

KT: Ez mellébeszélés. Ez állami intézet lesz, közvetlenül kormányintézet, pártintézet, amelynek szellemiségére és funkciójára fentebb már kitértem.

magyarnarancs.hu:  Egyetért-e azokkal a kritikákkal, amelyek aggasztónak tartják, hogy egy történelmi kutatóközpont a Miniszterelnökség irányítása alatt áll majd?

KT: Az aggasztó jelekkel már a rendszerváltás óta újra meg újra találkozunk. Szerintem ma már többről van szó. Ismétlem, kiépül a szellemi szférában is az új tekintélyuralmi rendszer. Ezek az intézetek e rendszer szerves alkotóelemei. A rendszerről van szó, nem egy-két intézet érdekes itt önmagában.

magyarnarancs.hu:  Mit gondol a Veritas kormányrendeletben vázolt koncepciójáról, céljairól? Mennyire tekinthető elfogulatlan, szakmai célkitűzésnek a magyar közjogi hagyományok méltó bemutatása, az elmúlt másfél évszázad eseményeinek a nemzettudatot erősítő feldolgozása és a jól megalapozott nemzeti történelmi tudat kialakulásának támogatása? Egyáltalán, hogyan ítélhető meg, hogy adott kutatás támogatja-e a fenti célokat?

KT: A szellemi élet hatalmi meghódításának logikus lépése ez. A belső cenzúra hatalmi nyomás alatt gyorsan kialakul a magyar értelmiségiben, hiszen retteg attól, hogy nem felel meg az elvárásoknak, hogy nem tartozik valamely szekértáborhoz, és kiebrudalják az állásából, megalázzák, kirekesztik és kriminalizálják. Itt a politika fogja megrendelni a szellemi termék végeredményét, illúzióink ne legyenek.

magyarnarancs.hu:  Mennyire elégedett a történészszakma eddigi reakcióival? Ha elégedetlen, ön szerint mi lenne a megfelelő viselkedés, hozzáállás a szakma részéről?

KT: Sajnos, a kollégák jelentős része – még ha feszengve és viszolyogva tekint is a folyamatokra – lenyeli a békát, könnyebb útnak tetszik a hatalom kiszolgálása, mint a szembenállás, a tiltakozás. Ennek mély hagyománya van a magyar történelemben. Utalnék az értelmiség fejlődésének arra a vonására, amely más kelet-európai nemzetek esetében talán nem ilyen erős, a hatalomnak való alárendelődés szokása, tradíciója minden vonzásnál erősebb. Semmilyen komoly tiltakozás nem volt. Romsics úrék ölbe tett kézzel veszik tudomásul az eseményeket. Hallottam, az Akadémián és az egyetemeken egy-két kolléga majdnem tiltakozott, de azután ez is alábbhagyott, hamvába holt. Az értelmiség alapvető csoportjai már megkötötték az új rendszerrel a kompromisszumot, amely szimbolikusan kifejeződött a történész Romsics Ignác tézisében, miszerint a népirtó Horthy-rendszer hármas fölé osztályzatot érdemel. Berzsenyit parafrazeálva azt mondhatjuk: nem te valál vesztes, hanem a kor lelke: elnyomás.

Krausz Tamás az MSZP egykori politikusa, az MTA doktora, az ELTE BTK egyetemi tanára. Kutatási területe Kelet-Európa története az új- és jelenkorban. Gyáni Gábor, Földes György, Klaniczay Gábor és Gerő András válaszai itt olvashatók.

Neked ajánljuk