Bár a felszámolás alatt lévő Kapuvári Hús Zrt.-ben szeptember óta nem vágtak élő állatot, a gyár jól bejáratott mintaboltja két hónapos zárva tartás után novembertől ismét nyitva áll. Mivel a városvezetés "úgy érzékelte, hogy komoly hiány keletkezett a húsellátás terén", a közkedvelt húsáruházat immár az önkormányzat saját cége üzemelteti. A legnagyobb beszállító az új felállásban az a cég lett, amelynek ügyvezetője Szárföld polgármestere, aki egyben fideszes képviselő, másik tulajdonosa a szintén fideszes Kóczán Zoltán, aki a kapuvári képviselő-testület gazdasági bizottságának az elnöke. A helyi szocialisták levelet írtak ez ügyben Hámori György fideszes polgármesternek, aki a Kisalföldben megküldött válaszában ezt politikai hangulatkeltésként értékelte. Hozzátette, a kapuvári húsgyár újbóli beindításáról sem a városvezetés, sem a kormányzat nem tett le, és a gyár mélyrepülése a szocialista kormányzat alatt kezdődött és vált visszafordíthatatlanná: jelenleg ennek a szomorú végjátéka zajlik.
A hatalmas területen fekvő kapuvári húskombinát - amelynek csak a vágóhídja nagyobb egy futballpályánál - adta az ezredfordulóig Magyarország húsexportjának jelentős részét. Az 1924-ben alapított húsgyár a második világháborút követő időszakban is szállított bacon félsertést Angliába, de a Kádár-rendszer alatt Nyugat-Európától Amerikáig exportáltak bacont, dobozolt és fóliás sonkaféléket. A 90-es évek közepétől Ringa márkanéven heti kétszáz tonnás készítményexport ment a gyárból Oroszország nagyvárosaiba, főleg májas és füstölt-főtt termékek formájában. Csak szeletelt baconből három műszakban napi húsz tonnát állítottak elő: ez több volt, mint az ország összes húsüzemének termelése együttvéve.
Leisztinger bevásárol
1997-ben az ország legnagyobb húsipari üzeme, a szegedi Pick a Herz Szalámigyár után megvásárolta a Ringát is. Akkor úgy tűnt, a tőzsdén lévő, komoly likviditású húsipari holding menedzsmentje alkalmas arra, hogy a magyar húsipart a 2004-es EU-csatlakozásra felkészítse. Mivel tudható volt, hogy az unióba lépésig kapott húsipari exporttámogatás, amely csak a Ringánál évi 800 millió-egymilliárd forint volt, a csatlakozással megszűnik, a Pick vezetése világos koncepciót dolgozott ki a fejlesztésekről, saját bolthálózat kiépítéséről és a további integrációról.
2000-ben Leisztinger Tamás, a szocialistaközeliként ismert nagyvállalkozó (pályaképe: I., A kis gömböc, Magyar Narancs, 2004. aug. 19. és II., A láthatatlan ember, aug. 26.) különféle pénzügyi technikákkal bevásárolta magát a Pickbe. Bár bizonyíték nincs rá, valószínűsíthető, hogy az akkori fideszes polgármester, Bartha László vezette szegedi önkormányzat a háttérben eladta neki a Pickben birtokolt 12 százalékát. A Bihari Vilmos irányította, húsipari szakemberekből álló menedzsment így háttérbe szorult, és kivezették a tőzsdéről a Pick-részvényeket. Leisztinger Tamás a Ringa győri központjának vezetőit is saját embereire cserélte. Az új vezetés először leépítette Kapuváron a készítménygyártást, a gépeket átvitte Szegedre és a Ringa márkanevet eladta a Picknek.
Orbán Imre, aki 1999-ig volt a gyár üzemvezetője, úgy fogalmaz: "Amikor Leisztinger-tulajdonba került, megkezdődött a folyamat, amely kimondottan a kirablásra volt kihegyezve." A tulajdonos 2002-2003-ban 17 milliárdot vett ki a Pickből, amelynek saját tőkéje a 2001. évi 31,4 milliárdról 2004 végére 8,82 milliárd forintra csökkent. A vagyonvesztés fő oka az eredménytartalék terhére kifizetett osztalék, ami törvényes ugyan, de az EU-csatlakozás előtt a húsipar korábbi eredménye így nagyrészt kikerült az ágazatból. A Ringa Rt. pedig, amely piacvezető volt a bacon- és a sonkaféleségek piacán, amint Leisztinger érdekeltségébe került, nagyon gyorsan veszteséges lett: 2002-ben még 450 millió forintos üzemi eredményt ért el, egy évvel később már másfél milliárdos veszteséget halmozott fel.
Egybe vagy szeletbe?
Fotó: Krizsán Csaba / MTI
Kapuváron először 2003-ban állt le a gyár. Az emberekben még ma is élénken él az emléke, hiszen akkor közel ezer dolgozó került utcára. A kapuvári üzemben megszűnt a bacon- és sonkagyártás, csak a sertésvágás és darabolás maradt, ami már csak 400 embernek adott munkát. Orbán Imre azt mondja, többen is megpróbálták megakadályozni a gyár széthordását, de persze "nem feküdtek keresztbe a küszöbön".
Eközben a Leisztinger-féle Pick belefogott a ceglédi húsüzem feltámasztásába. A Medgyessy-kormány idején a cég több mint 800 milliós SAPARD-hitelhez jutott. A Kapuváron megmaradt gépeket a tulajdonos kiszereltette, és Ceglédre szállíttatta. Orbán Imre így emlékszik a gépek elszállítására: "A termelőüzemben álló derékmagasságú darálók le voltak csavarozva. Amikor a gépeket elvitték, nem csavarták ki a csavart, hanem levágták a lábát. Máig egy méter magas lábak állnak ki a padozatból. Senkit nem engednek be. A füstölő szekrényeket flexszel szétvagdalták, ma is ott vannak darabokban. Az eloxált rozsdamentes falat leborították sósavval, hogy lemarja a felületet, nem értem, miért. Annyi gépünk volt, hogy nem fért be a ceglédi üzembe, ezért a maradékot elvitték valahova Hajdú-Biharba, ahol egy nyitott raktárban szórták le. A ceglédi üzem is bezárt azóta ötmilliárdos veszteséggel. Ki tudja, mi lett a sorsa a drága német és dán gépeinknek, amelyeket takarításkor még a vízcsepptől is óvtunk."
A ma már nyugdíjas üzemvezető szerint a gépek széthordásával megpecsételődött a kapuvári húsgyár sorsa. Az elmúlt kilenc év csak a reménytelen vergődésről szólt, hiszen egy húsipari vállalkozás csak kompletten, a vágástól a készítménygyártásig működhet eredményesen. Ehhez jött a soproni gyáregység ledózerolása, annak ellenére, hogy 2002 környékén Sopronban kb. 400 millió forintot költöttek arra, hogy az ottani marhavágóhidat az uniós higiéniai színvonalra emeljék: rá egy évre lebontották, most Lidl áll a helyén.
A magyar húsipar egyik zászlóshajójaként számon tartott húsholding meglehetősen zilált állapotba jutott az EU-csatlakozás idejére. A tulajdonos Leisztinger Tamás sürgősen túl is adott rajta. Az addigra már veszteségessé vált Pick Szeged és a Herz Szalámigyár először egy német húsipari céghez, majd hosszú kanyarok után az OTP-vezér Csányi Sándorhoz került. A kiürített kapuvári Ringát a hazai húsipar egyik meghatározó szereplője, Román Gyula, a Debreceni Hús Rt. tulajdonosa bérelte majd vette meg. A Román Gyula tulajdonában lévő, több húsipari üzemet magában foglaló R-Ko-N cégcsoport az ezredforduló környékén a magyar húspiac 35-40 százalékát birtokolta. 2008-ban a csoport nagy részét eladta a szlovák Pentának, amely aztán Kósa Lajos polgármester tiltakozása ellenére 2011-ben bezárta a debreceni üzemét, 400 embert elbocsátva.
Kapuváron a 2003-as leépítések után csak a vágás és a darabolás maradt. 2005-ben az új vezetés rászánta magát, hogy visszahozza a késztermékgyártást, de tőke és megfelelő technológia hiányában évekig húzódott a beruházás.
Szeptemberi emlék
2012. augusztus másodikán jött a hír, hogy Román Gyula eladta a Kapuvári Hús Zrt.-ben 73 százalékig tulajdonos R-Ko-N Kft.-t. A részvénytársaságban többséget szerzett vevő, Zsobrák Péter, a Tomaji Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltje a sajtónak elismerte, hogy ő csak képviseli a befektetőket - a valódi vevők nevét azóta is homály fedi. A tárgyalásokon az ügyvédbojtár állítólag többször utalt arra, hogy kormánypárti kapcsolatai segítik a cég működését biztosító hitelek megszerzésében. Román Gyula is elismerte, hogy a vevő nincs egyedül, komoly befektetők állnak mögötte, de ő sem árulta el, kinek állt érdekében megvásárolni az addigra 7,5 milliárdos tartozást felhalmozó céget.
Ám tavaly szeptemberben a még állományban lévő dolgozókat egyre kevesebbszer hívták be munkára, majd a folytonos hitegetés ellenére a hónap végén szinte teljesen leállt a gyár.Szeptember 14-én az üzem négyszáz dolgozója a gyár előtt tüntetett, azt követelve, hogy a tulajdonos tegye egyértelművé, működtetni kívánja-e a gyárat. Orbán Imre szerint csak idő kérdése volt, mikor áll le végleg az üzem. "Ott, ahol hetente 1600-1700 disznót lehet levágni, nem lehet heti 300 disznóval eredményesen működni. Az egységnyi mennyiségre eső rezsiköltség óriási volt, mert nem tudtak teljes kapacitással dolgozni" - mondja az egykori üzemvezető, aki a maga 0,006 ezrelékével egyike a gyár öt kisrészvényesének. Amikor 2012-ben a gyár mérlegeredménye az évek óta tartó mélyrepülés után először több száz milliós nyereséget mutatott, arra gondolt, a titokzatos új vevők mégiscsak megmentik a gyárat. Eközben Zsobrák Péter is bejelentette, hogy emberei a fél évig tartó vizsgálat után nagyon jó állapotúnak találták az üzemet. "Azt mondta, invesztíció kell, és hogy ő majd szerez pénzt. Nem tudjuk, mi történt valójában, elfedték előtte a tényleges állapotot, vagy valami más oka volt, mindenesetre nagyon megdöbbentünk, amikor Zsobrák az adásvétel utáni első közgyűlésen Kertész Zsuzsanna, a R-Ko-N Kft. ügyvezetője útján bejelentette, hogy a több száz milliós nyereséget tartalmazó mérlegeredményt szeretnék megváltoztatni több száz milliós veszteségre. Megkérdeztem a könyvvizsgálót, aki fenntartás nélkül hagyta jóvá az előző évi pozitív mérleget, hogy történhetett ez, de ő azt mondta, számszaki hiba történt, ezért kell javítani a mérleget."
A húsgyár egyik legnagyobb beszállítója, aki közel 200 millió forinttal "ragadt benn", név nélkül nyilatkozott a Narancsnak. Azt mondja, Zsobrák megjelenése után a beszállítók fellélegeztek, hiszen azt állította, rendben vannak a pénzügyek, és hoz tőkét. A gyár vezetősége, Bedecs Pál vezérigazgató és Foltányi Árpád gazdasági igazgató is állította: lesz pénz, hiszen a cég nyereséges. "Mindjárt megnőtt a bizalom, és boldogan szállítottunk. Egyébként nekem fizettek is harmincnapos határidővel, igaz, én akkor is hoztam nekik a sertést, amikor más nem hozta. Augusztus 22-én rendeltek tőlem öt kamion élő sertést, de közben máshonnan hallottam, hogy a nyereséges eredmény veszteségbe fordult. Felhívtam a gazdasági igazgatót, azt mondta, jöhet az áru, minden rendben, csak civakodások vannak. Az adásvétel aláírása után azonban elkezdték a felszámolást. Én küldtem az árut, de már nem tudtam visszafordítani a kamionokat. Mindenem odalett, a vagyonom, az életem. Utána már hiába mentünk, hogy fizessetek, késő volt. Van száz beszállító, aki követeli a pénzét. Ha az állam átvenné az üzemet, átvenné a hatalmas adósságot is. Itt most arról van szó, hogy tudják ezt lenullázni. A felszámoló jelezte: 99 százalék, hogy nem jutunk a pénzünkhöz, a tartozás ugyanis ötször annyi, mint amennyit a gyár ér" - magyarázza a sertéstenyésztő.
Elmondása szerint sem a felszámoló, sem az igazgatóság nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumot kötni. Állítja, hogy a vezetőségnek tudnia kellett a felszámolás pontos dátumát, mégis rendeltek tőlük árut, és ezzel félrevezették a beszállítókat, akik közül többen emiatt büntetőeljárás indítását fontolgatják. Attól tartanak, hogy a felszámolási eljárással a gyár jogutód nélkül megszűnik, és mivel kétmilliárddal tartozik az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banknak, a beszállítók kifizetésére akkor sem lesz pénz, ha netán egy "másik befektető" újra kinyitná a gyárat. Valószínű, hogy nem kapja meg a végkielégítést az a 150 ember sem, akik évtizedeket húztak le a kapuvári húsüzemben, és akiknek milliókkal tartozik a cég. A dolgozók dühösek, többen is azt mondták, megvezették őket, mert "ahhoz, hogy a gyár idáig jusson, az is kellett, hogy a benti vezetőség is ebbe az irányba vigye a dolgokat".
A kormány szeptember elején nemzetstratégiai szempontból kiemelt jelentőségű vállalattá nyilvánította a húskombinátban érintett mindkét céget, a Kapuvári Hús Zrt.-t és a Kapuvári Bacon Húsipari Kft.-t. De ez sem változtatott azon, hogy december elején az összes dolgozót elküldték. A bírósági döntés értelmében a csoportos leépítést január 30-áig kell befejezni.
Trükközések
A Győri Törvényszék mindeközben egy 50 millió forintos áfacsalás gyanúja miatt zár alá helyezte a gyár vagyonának egy részét. A cég gazdasági igazgatója, Foltányi Árpád ellen áfacsalás gyanújával nyomozást folytat az adóhatóság. Ezt megelőzően a cég gazdasági ügyeit intéző, 25 százaléknyi részesedést magáénak tudó Foltányi augusztus óta nem tudott bejutni a munkahelyére, biztonsági őrökkel tartották távol az irodájától, azóta csak a közgyűléseken vehetett részt. Az üggyel kapcsolatban tudni kell, hogy a tőkehiány és a takarmányárak drasztikus emelkedése, valamint a húsra rárakódó, az unióban egyedülállóan magas, 27 százalékos áfa miatt a magyar húsipar - állattenyésztő és feldolgozó egyaránt - hosszú ideje küzd a fennmaradásért. A 2008-ban kezdődött hitelválságból kinőtt világgazdasági krízis nagy pusztítást végzett az ágazatban. A kapuvári vállalat eladósodottsága az utóbbi években a duplájára nőtt. Mivel a földalapú támogatással a gazdák a takarmánytermesztésből nagyobb hasznot húznak, mint az állattenyésztésből, a hazai sertésállomány jelentősen csökkent. A húsfeldolgozó cégek sertésimportra kényszerülnek: a Németországból, Hollandiából, Lengyelországból és Szlovákiából érkező sertések utóbbin keresztül jutnak az országba, és nem egy húsimportőrről derült ki az elmúlt években, hogy "elmulasztotta" befizetni a vevőjétől megkapott áfát.
Foltányi Árpád szerint azért szorult ki a kapuvári húsgyár az egyik nagy áruházláncból, mert nem tudott versenyezni a konkurens kereskedőcég ily módon "csökkentett" árával. Azóta az illető cég ellen másfél milliárdos áfacsalás vádja miatt indult eljárás. "A hatóságok több, valószínűsíthetően áfacsaló céget elkaptak, ugyanakkor minket is meggyanúsítottak. Pedig mi vétlenek voltunk az ügyben. Állítólag a termelőtől közvetlenül hozzánk szállított hús magyarországi importőre nem tett eleget áfafizetési kötelezettségének, ellenben mi bizonyítottuk, hogy kifizettük a valós teljesítések után az áfát is tartalmazó összeget, amit a saját bevallásunkban természetesen levontunk. Ennek ellenére a kamatokkal és a büntetéssel együtt 800 milliós áfatartozást állapított meg első fokon az adóhatóság - magyarázza Foltányi, aki az új tulajdonoshoz fűződő viszonyáról azt mondja: akkor fordult szembe Zsobrák Péter tulajdonossal, amikor kiderült számára, hogy az ügyvédjelölt nem megmenteni jött a gyárat. - Azt hittem, ilyen magas kapcsolatokkal rendelkező ügyvéd nem engedheti meg magának a botrányt, ennek ellenére bezárt a gyár." Foltányi állítja, hogy egész intézkedéscsomagot állított össze a gyár megmentésére. "Még 2011-ben csináltunk egy tervet, hogyan lehetne a hiteleinket összevonni és hosszú lejáratúvá tenni. Ez a kereskedelmi bankok hezitálása miatt nem sikerült. 2012-ben a lejáró hiteleinket az MFB által nyújtandó hitelből kívántuk törleszteni, de a hitel elbírálása hónapokig húzódott, majd már a tulajdonosváltás után értesültünk, hogy a hitelt nem kapjuk meg. Személyesen kerestem fel az MFB vezetőit, akik arra hivatkoztak, hogy nem látják a cég mögött a hosszú távú működésben elkötelezett tulajdonost. Ráadásul Zsobrák a Kapuvári Hús pénzügyi finanszírozásában és az értékesítési szerkezet átalakításában olyan döntéseket hozott, amelyek heteken belül csődhelyzetet okoztak volna. Ekkor kértem a polgármestert, hogy hívja össze a felügyelőbizottságot, és ott szóvá tettem a fenti aggodalmaimat. A következő igazgatósági ülésen kértem, hogy Zsobrák tegyen nyilatkozatot arról, hogy nem kívánja felszámolásba vinni a céget, és nyilatkozzon a valós tulajdonosok személyéről. Ellenkező esetben adja el nekem a céget egy forintért, s én továbbadom egy sertésbeszállítói és dolgozói tulajdonú konzorciumnak. Kész terveink voltak, hogy egy kvázi csődeljárás keretében, bérvágásra alapozva hogyan lehetne megmenteni Kapuvárt, mivel egy felszámolás a beszállítók számára a pénzük teljes elvesztésével járna. Másnap reggel házkutatást tartottak a lakásomon, majd bevittek a rendőrségre kihallgatásra" - meséli a leváltott gazdasági igazgató, aki kormányközeli kapcsolataira hivatkozva azt állítja: amikor a kormány elkezdett foglalkozni a magyar húsipar megmentésével, akkor még a megmentendő cégek között volt nemcsak Pápa, Kaposvár és Gyula, hanem a Kapuvári Hús Zrt. is. "Aztán valami fordulat történt, és mégis elkezdődött a felszámolás" - mondja.
Kapuváron számtalan pletyka, találgatás kering. Felmerült az is, hogy a Zsobrák Péter mögött álló, vélhetően Fidesz-közeli tulajdonosoknak azért állt érdekében a gyár bedöntése, mert valójában nem is a kapuvári húsgyárat, hanem a cég tulajdonában lévő szekszárdi vágóhídi ingatlant óhajtották megvásárolni, amelyen állítólag EU-s támogatással egymillió sertés feldolgozására alkalmas megahúskombinát épülne. Ez nagyobb lenne a már évtizedek óta olasz tulajdonban lévő kiskunfélegyházi vágóhídnál is. Ily módon jelentős részben állami kézbe kerülne a húsfeldolgozás, hiszen a majdani feldolgozókat, a pápai, a gyulai és a kaposvári húsgyárat az állam 5,5 milliárdos mentőcsomaggal segíti meg, ily módon bevásárolva magát ezekbe a gyárakba. Hogy Kapuvár miért maradt ki a csomagból, azt egyelőre senki sem tudja.
Kapuvárról az utolsó hír, hogy szombat reggel halva találták H. S.-nét a várossal szomszédos Veszkény határában. Feltehetően mérget ivott. A kapuvári húsüzemből korábban elbocsátott H. S.-né az ismerőseinek többször is panaszkodott ellehetetlenült anyagi helyzetükre, és arra, hogy ha nem talál munkát, nem tudja fizetni a hiteleit. A Kapuvári Rendőrkapitányság tájékoztatása szerinteltűnés miatt folytattak eljárást, de miután az asszonyt megtalálták, az eljárás immár rendkívüli haláleset miatt zajlik.
