A kormányátalakítás és a koalíciós pártok: Szabad kézzel

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2003/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A múlt heti kormányátalakítás nem hagyott különösebb kétséget afelől, hogy Medgyessy Péter a kormánykoalíciót alkotó pártok legfeljebb utólagos bólintásával rendezte át kabinetjét. A személyi változások és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) feldarabolása új erőviszonyokat jeleznek a kormányon belül. A következőkben annak próbálunk utánajárni, hogy az elmúlt két évben, Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltté választása óta miként alakult a kormányfő és a két koalíciós párt viszonya.

A múlt heti kormányátalakítás nem hagyott különösebb kétséget afelől, hogy Medgyessy Péter a kormánykoalíciót alkotó pártok legfeljebb utólagos bólintásával rendezte át kabinetjét. A személyi változások és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) feldarabolása új erőviszonyokat jeleznek a kormányon belül. A következőkben annak próbálunk utánajárni, hogy az elmúlt két évben, Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltté választása óta miként alakult a kormányfő és a két koalíciós párt viszonya.Az MSZP és az SZDSZ vezetéséhez, illetve a miniszterelnök környezetéhez tartozó forrásaink többsége szerint Medgyessy Péter egyszemélyes döntést hozott a kormány múlt heti átalakításakor. Bár a nyilvánosság előtt sem a két pártvezetés, sem a frakciók nem kritizálták döntését (sőt: a testületek tulajdonképpen érdemi kommentár nélkül hagyták a lépéseket), mindkét pártnak volt mit lenyelnie, hiszen a kormányfő környezetéből származó és MSZP-s kormánytagok által is megerősített értesülésünk szerint egyik koalíciós partner formális vezetése sem tudott előzetesen a kormányfő konkrét terveiről. "Medgyessy Péter a saját maga által kitűzött határidőt betartva értékelte kormánya munkáját, és néhány személyes konzultáció után egymaga döntött a személycserékről" - értékelte az eseményeket a Narancs érdeklődésére egy szocialista kormánytag. A döntések konkrét körülményeiről ellentmondásos információink vannak: Horn Gábor, a MEH koalíciós kapcsolattartásért felelős szabaddemokrata politikai államtitkára szerint a döntést "alapos formális és informális egyeztetés előzte meg"; a jelöltek felmentéséről a kormányfő egy személyben döntött, ám az SZDSZ-es Kóródi Mária utódát a liberális párt vezetése választotta ki. A miniszterelnökhöz közel álló forrásból viszont úgy tudjuk: az új kormánytagok kivétel nélkül Medgyessy Péter jelöltjei, személyük és a változások ténye a bejelentést megelőző vasárnap estig még a távozó kormánytagok előtt is titok volt, arról csak "egy igen szűk", közelebbről nem behatárolt kör tudott.

Cserepadról az élre

Informátoraink egybehangzóan a rendszerváltás utáni időszak legerősebb kormányfőjének tartják Medgyessy Pétert, aki két évvel ezelőtt Kovács László MSZP-elnök és az utolsó rendszerváltás előtti kormányfő, Németh Miklós küzdelmét lezárva kompromisszumos jelöltként lett a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Lapunk annak idején részletesen beszámolt Németh két teljes éven át tartó hazatérésének részleteiről (lásd: Evés közben jön meg, MaNcs 1999/33.; Vigyázat, jövök!, MaNcs 2000/25.; Taccs, Magyar Narancs, 2001/5.). A hazai közéletbe 1999 nyarán különböző szocialista potentátokkal elköltött, lapunk akkori becslése szerint öt nap alatt abszolvált két tucat nagyobb szabású étkezéssel visszatérő Némethnek másfél évre volt szüksége ahhoz, hogy nem mindennapi erőfeszítések árán valamennyi reggeli-, ebéd- és vacsorapartnerével sikerüljön megutáltatnia magát; ám az állóháború az 1998 őszén Horn Gyula pártelnöki tisztét átvevő Kovács László tekintélyét is megtépázta. 2001 márciusában aztán Medgyessy Péter interjút adott a népszavás Gál J. Zoltánnak, melyben jelezte: a szocialisták felkérése esetén vállalná a kormányfőjelöltséget. Váratlanul felgyorsultak az események: az MSZP kongresszusa június elején Kovács László visszalépése után ellenjelölt nélkül választotta a párt miniszterelnök-jelöltjévé Medgyessyt (lásd: Kocog és kidob, Magyar Narancs, 2001/14.; Vissza a főáramba, Magyar Narancs, 2001/21.; Nyugvóponton, Magyar Narancs, 2001/22.). A Némethtel másfél évig harcoló Kovács visszavonulását egy Narancsnak nyilatkozó szocialista kormánytag azzal magyarázta, hogy míg Németh Miklós 2000 júniusától Kovács László kihívójaként lépett fel, addig Medgyessy együttműködést ajánlott a pártelnöknek. "Németh 2000-2001 fordulóján azzal ásta alá végleg saját esélyeit, hogy elvetette az újraválasztott pártelnökkel való együttműködés minden formáját. Medgyessy viszont hajlandó volt tandembe menni a meggyengült, de a pártapparátust kézben tartó Kovács Lászlóval."

Az MSZP Medgyessyhez fűződő várakozásai jórészt teljesültek: évekig tartó töketlenkedés után a szocialisták egységes és kormányképes pártként léptek a választók elé, kampányuk egyaránt felhasználta a hagyományos szocialista szavazótábort mozgósító, Fidesz-döngölésre állított Horn Gyulát, a jobboldaltól idegenkedő értelmiségi és hivatalnokréteg megszólítására alkalmasnak tartott Kovács Lászlót és a "nemzeti közép" jelszavával a két nagy szavazótábor között ingadozók megnyerését ambicionáló Medgyessy Pétert. Nem tudni, hogy utóbbi pártonkívülisége mennyiben járult hozzá a "középen" álló szavazók megnyeréséhez, ám nem kizárt, hogy a két választási forduló közötti Fidesz-kampánynak sikerült ellene fordítania párton kívüli mivoltát: a hadjárat egyik legtöbbször ismételt állítása az volt, hogy a pártháttér nélküli Medgyessyt trójai falóként használja és az első adandó alkalommal eltávolítja a szocialista nagy- és pénztőke. A százezerszámra osztogatott szórólapok annyi igazságot mindenképpen tartalmaztak, hogy Medgyessy egy kényszerű kompromisszum eredményeként lett az MSZP kormányfőjelöltje; később kormányzását is újabb alkusorozattal kezdte, melynek során a kormány nem szabaddemokrata miniszterei Medgyessy és Kovács viszonylag fiatal híveiből kerültek ki, míg a MEH politikai államtitkári pozícióit a Horn-korszak szocialista prominensei foglalták el.

Kiegyezés és átrendeződés

A felfutóban lévő jobboldali tömegmozgalom és a D-209-es botrány árnyékában induló kormányzás első hetei alapján aligha lehetett a kormányfő helyzetének megerősödésére következtetni. A száznapos közérzetjavítás és a polgári körök népszínművé fajuló tevékenysége azonban megtette hatását; nyár végére egyre valószínűbbé vált, hogy az Orbán és a jobboldal által a tavaszi első forduló után indított éles politikai küzdelmet Medgyessy és a szocialisták nyerik meg. Az önkormányzati választás eredménye, majd a Fidesz EU-ügyben folytatott defenzív kommunikációja tovább növelte a kormány támogatottságát, illetve a miniszterelnök kormánypártokon belüli befolyását. Több szocialista forrásunk szerint ennek következményeként sem az SZDSZ februári küldöttgyűlése, sem az MSZP márciusi kongresszusa nem vállalkozott a kormány, illetve az egyes pártok által delegált miniszterek működésének a minősítésére; ezzel Medgyessy gyakorlatilag szabad kezet kapott a kabinet saját belátása szerinti átalakítására. A szabaddemokraták energiáit az utóbbi hónapokban lekötötték a pártvezetésen belüli, ideológiainak és politikainak álcázott személyi ellentétek, a szocialisták pedig megelégedtek szervezeti megújulásuk 2004 őszére halasztásával. A kormányzati munkáról alkotott önálló MSZP-s vélemény hiányát szocialista kormánytagok azzal magyarázták, hogy a kabinet és az MSZP kedvező közvélemény-kutatási eredményei miatt a szocialista vezetők nem látták szükségét egy ilyen természetű vita elindításának. "A magyar politikai élet általános jelenségéről és nem sajátos szocialista betegségről van szó" - vélekedett kérdésünkre Nagy Sándor, a MEH-ből az EU-ügyekért felelős tárca nélküli miniszter felügyelete alá került területfejlesztési államtitkárság vezetője, aki úgy látja: "A magyar közéletben nem szokás jó időben kritizálni, a politikai elit ezzel meg szokta várni az esetleges választási vereséget."

A kormányfő környezetéhez tartozó forrásunk viszont úgy véli, hogy az MSZP-kongresszus eseménytelensége nem magyarázható puszta passzivitással: Medgyessy Péter kongresszusi beszédének fogadtatása és az ellenjelölt nélkül újraválasztott Kovács László pártelnök kormányfőt támogató zárszava annak egyértelmű kinyilvánítása volt, hogy a nagyobbik kormánypárt elfogadja a miniszterelnök kormányon belüli dominanciáját. Nem maradt más hátra, mint a kormányfő hónapok óta meglévő erőfölényének gyakorlati érvényesítése.

Megolvadt struktúrák

A kormányátalakítás legfeltűnőbb következménye a MEH radikális karcsúsítása lett. "Orbán Viktorhoz hasonlóan Medgyessy Péter is látványos, konfliktusmentes és gördülékeny kormányzásra törekszik, melyben a konkrét döntések felelőssége a miniszterelnöktől távolabb kerül" - fogalmazott kérdésünkre egy szocialista kormánytag, aki szerint a Kiss Elemér-ügy (lásd: Kikényszerített előjáték című keretes írásunkat) tanulsága Medgyessy számára az lehetett, hogy a kormányfői poszthoz köthető MEH-ből célszerű "kitelepíteni" a döntési kockázattal járó ügyeket az egyes szaktárcákhoz, hogy a hivatalok működésének esetleges hibáiért viselt felelősség ne közvetlenül a kormányfőn, hanem az adott tárca vezetőjén csattanjon. Ezzel egy időben a korábban az aktuális miniszterelnök "első számú bizalmasára", előbb Stumpf Istvánra, majd Kiss Elemérre méretezett MEH (és ezzel vezetőjének mozgástere) leszűkül.

Az átalakítás során a Nagy Sándor vezette területfejlesztési államtitkárság és a Baráth Etele irányította, a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásáért felelős hivatal Juhász Endre EU-ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, a kormányzat civil kapcsolataiért és a szolgáltató állam fedőnevű projekt koordinálásáért felelős Baja Ferenc, valamint a roma kisebbség ügyeivel megbízott Teleki László hivatala az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, Lévai Katalin felügyelete alá kerül (az új hivatalról lásd Esélyegyenlítők című keretes anyagunkat); a MEH turisztikai államtitkársága a gazdasági minisztérium keretei között működik tovább. A MEH feldarabolását a kormányfő környezetéhez tartozó forrásunk a tavalyi kormányalakításkor a szocialista pártelit és Medgyessy Péter között létrejött megállapodás felmondásaként értékelte, aminek következtében "az MSZP befolyásos politikusai által irányított hivatalok oda kerültek, ahová működési területük alapján tartoznak".

Medgyessy helyzetének megerősödését jelzi, hogy bár az általunk megkérdezett szocialista politikusok közül többen megkérdőjelezték a változások indokoltságát - Nagy Sándor például sajnálatát fejezte ki Jánosi György távozása miatt, Kuncze Gábor pedig vasárnap elégedetten nyilatkozott Kóródi Mária tevékenységéről -, a miniszterelnök döntését mindkét párt különösebb tiltakozás nélkül tudomásul vette, holott Jánosit, az MSZP formális hierarchiájának harmadik emberét Medgyessy egyik legközvetlenebb munkatársa, Kóródit, a rendszerváltás óta az SZDSZ első vonalához tartozó politikust pedig az eddig politikai szerepet nem játszó Persányi Miklós váltja fel.

Horn Gábor nem ért egyet az SZDSZ pozícióinak gyengüléséről szóló feltételezésünkkel. Mint kifejtette, bár pártja vezetése nem tartotta szükségesnek Kóródi felmentését, mivel a miniszter "nagy és jó munkát végzett" a 2002-ben "romokban heverő" tárcánál, Persányi Miklóst a kisebbik koalíciós partner jelölte a környezetvédelmi minisztérium élére, aki a fővárosi állatkert igazgatójaként a budapesti szabaddemokrata városvezetéssel alakított ki "kitűnő kapcsolatot". Horn SZDSZ-sikernek tartja az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszteri poszt létrehozását, illetve a párt 1994-es és 1998-as választási programjának kidolgozásában részt vevő Lévai Katalin kinevezését, és "természetes folyamatnak" nevezte a kormány "depolitizálódását", a miniszterek szakmai alapú kiválasztását. Ami a kormányzati struktúra SZDSZ-es minisztériumokat érintő átszervezését illeti, Horn szerint pártja erősödését jelzi, hogy a kormányzati informatika és a turisztikai államtitkárság egy-egy SZDSZ-irányítású tárca alá került. A mostantól egy-egy MSZP-s és SZDSZ-es politikai államtitkárral működő gazdasági minisztérium jövőbeni irányítását firtató kérdésünkre kijelentette: a tárca általános, minisztert helyettesítő politikai államtitkára továbbra is Szalay Gábor marad. Összességében Horn mind a kabinet működése, mind az SZDSZ mozgástere szempontjából szerencsésnek minősítette a kormány átalakítását. Úgy tudjuk egyébként, hogy a kormányfő és az SZDSZ egyes vezetői részéről fölmerült Kuncze Gábor kormányba lépésének a lehetősége, ám a szabaddemokrata pártelnök elhárította a felkérést.

Az MSZP-frakcióból származó értesüléseink szerint Medgyessy pozíciójának erősödését mutatja az is, hogy egyes szocialista parlamenti képviselők támadásai ellenére a helyén maradt László Csaba pénzügyminiszter, akiről a Malév vezetőinek felmentése óta többen tudni vélték, hogy "rezeg alatta a léc". "Medgyessy Kiss Elemér után egyetlen bizalmasát sem hajlandó feláldozni" - minősítette az esetet egy általunk megkérdezett szocialista kormánytag, aki szerint az erőviszonyok változása miatt "az MSZP vezető testületeinek kevés befolyásuk volt az eseményekre, de a közvélemény-kutatások meggyőző adatai miatt szó nélkül tudomásul vették Medgyessy döntését". Más, a kormányfő köreihez közel álló forrásunk úgy véli: a párton kívüli miniszterelnök és a kabinet MSZP-vel szembeni dominanciája addig biztosított, amíg Medgyessy és hívei a lakosság támogatottságára hivatkozhatnak.

A "nemzeti közép" és a koalíciós pártok

Az MSZP legutóbbi kongresszusán úgy tűnt, hogy a párton belül ideológiai téren is a miniszterelnök környezete vette át a kezdeményezést. Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy az MSZP történetének első, nyilvánosság előtt zajló ideológiai vitáját a pártba csak 1998-ban belépő, 2002-től Medgyessy Péter mellett stratégiai tanácsadói szerepet betöltő, a mostani kormányátalakítással a sporttárca élére került Gyurcsány Ferenc indította el. Gyurcsány tavaly szeptemberben a Népszabadságban publikálta az "új szociáldemokráciáról" szóló fejtegetését, amelyet idén márciusban a "polgári balközépről" szóló írásával egészített ki (lásd: Népszabadság, 2002. szeptember 23.; 2003. február 5.). Az MSZP márciusi kongresszusán Gyurcsány megkülönböztette egymástól az általa új szociáldemokráciának nevezett, a modernizáció veszteseit sújtó szegregáció enyhítésére, a nemzeti érdekek határozott képviseletére, valamint a határon túli magyarokért viselt felelősség vállalására épülő nemzetpolitikán, az állam és a piac partnerségén alapuló harmadik utas gazdaságpolitikán, az átlátható közösségi újraelosztás és az egyéni felelősség egyensúlyára épülő, szintén harmadik utasnak tekinthető jóléti politikán alapuló nézetrendszert, valamint a polgári balközépnek, illetve "nemzeti középnek" nevezett, szociáldemokrata, liberális és konzervatív elemeket ötvöző kormányzati politikát; előbbit az MSZP, utóbbit a kormány figyelmébe ajánlva.

A "nemzeti közép" politikájának szükségességét Gyurcsány a hagyományos jobb- és baloldali politizálás bázisát jelentő, osztálytagolódású társadalom nehezen leírható, kis közösségekre épülő "majdnem modern" társadalommá alakulásával indokolta, amelyben szerinte az a politikai erő érhet el hosszabb távon sikert, mely a hagyományos jobb- és baloldal fogalmán túllépve képes a fenti, egymással összekuszálódott kis közösségek érdekeit néhány össztársadalmi kérdésben egyeztetni. Ilyen kérdésnek tekinti a nemzeti identitás megőrzésével véghezvitt európai integrációt, valamint a modernizációból kirekedt társadalmi csoportok újbóli integrálását (megelőlegezve az EU-ügyekkel és az esélyegyenlőséggel foglalkozó tárca nélküli miniszteri poszt létrehozását). Gyurcsány megállapította továbbá, hogy a kormány nem a megalakítására szövetkezett pártok, hanem a nemzet kormánya, melynek a jobboldali pártok ellenfelei, a jobboldalt támogató választók azonban nem.

A hagyományos bal- és jobboldali felfogáshoz képest "középutas", az erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező középosztály és az annál alacsonyabb státusú többségi társadalom számára egyaránt kielégítő társadalompolitikát, az egyházakkal fenntartott viszony átértékelését, valamint a két világháború közötti és az 1990 előtti időszak iránti nosztalgia egyidejű elvetését hirdető írás legérdekesebb része a kormánypártoknak szóló figyelmeztetés: "A hagyományos szociáldemokrata és liberális politika megújulása nélkül a kormány és a mögötte álló pártok közötti távolság áthidalhatatlanná válik, a kormány légüres térbe kerül és előbb-utóbb megbukik."

Az MSZP-n belül a párt márciusi kongresszusa után indult el a kilencvenes években többször is elhalt ideológiai vita. Áprilisban a Politikatörténeti Intézet Egyenlítő című folyóiratában az MSZP egykori választmányi elnöke, Földes György, továbbá Andor László közgazdász és Knausz Imre oktatáspolitikus Tradíció és újítás a baloldalon címmel vitairatot tett közzé, melyben - mint érdeklődésünkre Földes elmondta, részben Gyurcsány szociáldemokrácia-felfogásával és a "nemzeti közép" stratégiájával vitatkozva - megfogalmazták a magyar szociáldemokráciáról alkotott felfogásukat. E szerint az MSZP az 1994 és 1998 közötti kormányzati ciklusban a gazdasági válság elhárításával, a gazdasági rendszerváltás befejezésével, az ország NATO-tagságának előkészítésével bizonyította a demokrácia és a nemzet iránti elkötelezettségét, így, bár az MSZP megújulására szükség van, a párt múltjából adódó komplexusokat levetkőzve ideje lenne hozzálátni ideológiai alapú önmeghatározása megfogalmazásához. A szerzők (Gyurcsánnyal szemben) a száznapos program irányvonalának folytatását, a jobboldali középosztály orientált társadalompolitikával való határozott szakítást, "a szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi viszonyok korrekcióját" sürgetik.

Lapunknak Földes György úgy fogalmazott: a baloldali dominanciájú kormány elsődleges céljának nem a jobboldali pártok szavazóinak a megnyerését, hanem az MSZP saját szavazóbázisának a kielégítését tekinti. Földes szerint a bázis növelése szempontjából helyes lehet a nemzeti közép politikája, de hiba lenne, ha azt az MSZP baloldali identitásának feladása kísérné. "Lehet, hogy vitapartnereink megfelelő érveket találnak a kormány centrumpolitikája mellett, de az MSZP-nek ideológiailag balra kell állnia a nemzeti középtől" - jelentette ki az MSZP választmányának egykori elnöke. Az a tény, hogy a hírek szerint az MSZP választmánya az iratról két és fél órás vitát tartott, azt mutatja: a kényszeredettnek, eseménytelennek és laposnak tűnő kongresszus után a szocialisták 1989 óta első ízben kezdtek el gondolkodni önmagukról. A pártvezetés és a párton kívüli miniszterelnök között az elmúlt egy évben kialakult erőviszonyokat jelzi ugyanakkor, hogy a kezdeményezés e téren is a kormányfő környezetéhez tartozó, az MSZP-n belül a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen politikustól érkezett.

Gavra Gábor

Kikényszerített előjáték

A miniszterelnöknek a múlt heti kormányátalakítás során mutatott határozottsága különösen figyelemre méltó a február végén végrehajtott kényszerű átrendezéshez viszonyítva. Az akkor menesztett Kiss Elemért forrásaink egybehangzóan Medgyessy bizalmasának nevezték, akinek a botránya a kormányfő vereségét jelentette.

A kiváló szervező hírében álló (és határozottságáért elődje, Stumpf István elismerését is besöprő), a szocialisták régi gárdájához sorolt, ám az előző hónapokat a MEH-en kívül töltő Kiss Péter és a pártpolitikától távol tevékenykedő, minden parlamenti erő által elfogadott Juhász Endre kinevezésével a miniszterelnök egyszerre üzent a Kiss Elemér megbuktatásában esetleg érintett összes érdekcsoportnak: a menesztett kancelláriaminiszter helyére nem egy addig a MEH-ben dolgozó, Kiss bukásától esetleg saját előléptetését remélő politikus került; a Kovács László külügyminiszteri feladatkörébe gázoló és az SZDSZ-szel nem egyeztetett EU-miniszteri poszt létrehozásával pedig "sikerült rendre inteni a Kiss Péter előléptetésétől pozíciója erősítését váró szocialista vezérkart és felmosni a padlót az SZDSZ-szel". Bár a februári minisztercserékben Medgyessy Péter még nem játszott kezdeményező szerepet, a gyorsan és a rivális kormányzati tényezőkre tekintet nélkül véghezvitt átrendezéssel jelezte partnereinek: nem engedi ki a kezéből a kabinet irányítását.

Kormány a kirakatban

Az MSZP március végi kongresszusán mind Medgyessy Péter, mind Kovács László kijelentette: a nagyobbik kormánypárt egyik legfontosabb feladatának a kormány támogatottságának és részben utánpótlásának biztosítását, illetve a politikai vitákban a kabinet "tehermentesítését" tekintik. A mostani kormányátalakítás érzékelteti, hogy Medgyessy Péter folytatja a kabinet önálló politikai szereplővé formálását.

Dessewffy Tibor szociológus szerint a kormány új összetétele az erőviszonyok átalakulása mellett azt is jelzi, hogy Medgyessy minden területen olyan minisztereket keresett, akik 2006-ban bármilyen jobboldali jelölttel szemben megállják a helyüket. "Az MSZP, illetve Medgyessy elsősorban azokat igyekszik megtalálni, akik szakmai teljesítményük mellett 2006-ban eredményesen állhatnak ki vitatkozni Orbán Viktorral és a Fidesz miniszterjelöltjeivel." Erre szerinte Hiller István, Gyurcsány Ferenc és Persányi Miklós alkalmasabb lehet, mint elődeik. A szociológus szerint a Medgyessy "egyszemélyes show-jával" szembeni MSZP-n belüli ellenérzéseket csökkentheti, hogy a kormány eddigi működése alapján a szocialisták a miniszterelnökben és csapatában látják a következő választási győzelem garanciáját. "Ez Medgyessyék legnagyobb, bár a közvélemény-kutatási eredményeknek kitett politikai tőkéje" - véli Dessewffy, aki szerint az MSZP 2001-ben konszolidálódott belső viszonyai addig maradnak fenn, ameddig ezen adatok visszaigazolják Medgyessy önálló politizálásának a sikerét. Ha 2004 végéig nem történik a támogatottságban drámai változás, amire jó esély van, akkor alighanem ezzel a vezetéssel szalad neki a baloldal a következő választásoknak; kormányzó erők ugyanis nem szokták a ciklus utolsó harmadában csereberélni a vezetőiket. "Annál is inkább, mert a Medgyessy-vonalnak nincs az MSZP-n belül sikerrel, vagyis választási győzelemmel kecsegtető alternatívája" - fejezte be értékelését az ismert politológus.

A siralomházból nézve

Az MSZP kormány alá rendelésének veszélyére hívta fel a figyelmet kongresszusi felszólalásában Horn Gyula volt miniszterelnök, aki szerint a pártvezetők és a szakértők első vonalának kormányapparátusba áramlása miatt a párt Köztársaság téri székháza siralomház benyomását kelti. Horn kongresszusi felszólalásához hasonlóan több forrásunk is veszélyesnek ítéli, hogy az MSZP-nek (a kormányból éppen most menesztett Jánosi Györgyön kívül) nincs "főállású" vezetője, hiszen a pártelnök külügyminiszterként, helyettese pedig az Országgyűlés elnökeként energiái nagy részét az MSZP-től független ügyek vitelével tölti.

A pártapparátus kormányba áramlásáról szóló megállapításokat a kormányfőhöz közel álló forrásunk találónak nevezte, ám álláspontja szerint természetes jelenségről van szó. "Az elmúlt négy évben sem a Lendvay utcában születtek a Fideszt érintő legfontosabb döntések, de 1994 és 1998 között Horn Gyula sem a Köztársaság térről irányította az MSZP életét. Antall József pedig kínosan ügyelt a Lezsák által befolyásolt Bem téri MDF-székház kordában tartására."

Esélyegyenlítők

Lévai Katalin tárca nélküli miniszter irányításával május végére áll fel az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal. Medgyessy Péter a tárca nélküli miniszter bemutatásakor azt mondta: Lévaitól azt várja, hogy a kormány "élő lelkiismerete" legyen.

A kormányváltás óta több tárcánál eddig is miniszteri biztosok, megbízottak foglalkoztak a területtel, Lévai Katalin a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatóságát vezette. A főigazgatóság elsősorban a foglalkoztatási rehabilitációval, a nők és férfiak esélyegyenlőségével, roma munkaerő-piaci programokkal foglalkozott.

Az új hivatal közvetlenül a kormány irányítása alá rendelt önálló, elsősorban koordinatív funkciókat ellátó, és a miniszter tervei szerint kézzelfogható változásokat generálni képes intézmény lesz. Lévai szeretné, ha a közigazgatásban hivatala közreműködésével újfajta szemlélet alakulna ki, ahol a köztisztviselők aktívabban próbálják tematizálni a politikát, különösen, ha érdekvédelemről, esélyegyenlőségről van szó.

A hivatal egyik legfontosabb feladatának a kormányzati koordinációt - ezen belül a szaktárcák irányítása alá tartozó, az esélyteremtést segítő programok céljainak, eszközeinek, a források felhasználásának összehangolását, a minisztériumok közötti együttműködés ösztönzését - szánják. Emellett tervezik a programok folyamatos monitorozását, a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatását célzó kormányzati programok kidolgozását. Átvilágítják a hatályos jogszabályokat, szükség esetén kezdeményezik azok módosítását, többek között elő kívánják segíteni a fiatal szülők rész-munkavállalási lehetőségét. A kormányhivatal részt vesz a szaktárcák esélyegyenlőségi intézkedési terveinek kidolgozásában, és feladata lesz végrehajtásuk ellenőrzése. Lévaiék felügyelik a Nemzeti Esélyegyenlőségi Hálózat kiépítését és működtetését is. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal szembeni előítéletek csökkentése érdekében kiadványok, dokumentumfilmek stb. segítségével kívánják a szemléletformálást elősegíteni.

Az új miniszter első feladatai közé tartozik a kormány által már elfogadott Nemzeti Civil Alapprogramról szóló és a társadalmi vitán a Lévai-féle főigazgatóság segítségével "túljutott", az esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról szóló törvényjavaslatok képviselete. Utóbbi nevesíti a hatósági funkciókkal felruházott Egyenlő Bánásmód Bizottságot, amelynek például jogsértés esetén a korábbinál jóval magasabb összegű pénzbüntetés kiszabására is lehetősége lesz. A hivatal kétévente számol be az Országgyűlésnek az esélyegyenlőség érvényesüléséről.

A miniszterjelölti parlamenti bizottsági meghallgatásokon több képviselő jelezte: az esélyegyenlőség javítása terén nem feltétlenül a tárca nélküli miniszteri posztot tartják hatékonynak. Ennek ellenére a bizottságok ellenszavazat nélkül fogadták el a terveket. A hivatalnak még nincs költségvetése, de a kormányszóvivő szerint "a szükséges források rendelkezésre állnak".

Virág Tamás

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2003/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra