A mozgáskorlátozottak autóvásárlási támogatása: Egy rendelet már megvan

  • 2001. augusztus 23.

Belpol

Mivel a társadalom jelentős része csak akkor konfrontálódik mozgássérült úrvezetővel, ha azt fontolgatja, hogy elfoglalja-e parkolóját a Cora bejárata előtt, vagy elirigyli ingyenes parkolási lehetőségét a belvárosban, sokan rosszallóan csóválták fejüket, amikor a súlyosan mozgáskorlátozottaknak járó gépkocsi-vásárlási támogatással kapcsolatban visszaélésekről olvashattak. A nyár közepén megjelent sajtóközlemények a Szociális és Családügyi Minisztérium július 18-án hatályba lépett rendeletmódosításait épp e visszaélések visszaszorításának szándékával indokolták. A szaktárca ellenőrzési főosztályának vizsgálatai szerint a támogatásban részesültek mintegy húsz százaléka nem vásárolt autót, vagy tartósan nem került tulajdonába gépkocsi, hanem feltehetően autókereskedői segédlettel (fiktív számla) lenyúlta a megítélt összeget. A rendelet legfőbb eleme a támogatott gépkocsi hároméves elidegenítési tilalma és az adásvétel körüli adminisztratív hercehurca további bonyolítása. E szerint ha a mozgáskorlátozott autótulajdonosnak valamilyen okból mégis el kell adnia a járművet, jövőre már közvetlenül a szaktárcától kell engedélyt kérnie, és a vásárláshoz kapott támogatás időarányos részét vissza kell fizetni.
Mivel a társadalom jelentős része csak akkor konfrontálódik mozgássérült úrvezetővel, ha azt fontolgatja, hogy elfoglalja-e parkolóját a Cora bejárata előtt, vagy elirigyli ingyenes parkolási lehetőségét a belvárosban, sokan rosszallóan csóválták fejüket, amikor a súlyosan mozgáskorlátozottaknak járó gépkocsi-vásárlási támogatással kapcsolatban visszaélésekről olvashattak. A nyár közepén megjelent sajtóközlemények a Szociális és Családügyi Minisztérium július 18-án hatályba lépett rendeletmódosításait épp e visszaélések visszaszorításának szándékával indokolták. A szaktárca ellenőrzési főosztályának vizsgálatai szerint a támogatásban részesültek mintegy húsz százaléka nem vásárolt autót, vagy tartósan nem került tulajdonába gépkocsi, hanem feltehetően autókereskedői segédlettel (fiktív számla) lenyúlta a megítélt összeget. A rendelet legfőbb eleme a támogatott gépkocsi hároméves elidegenítési tilalma és az adásvétel körüli adminisztratív hercehurca további bonyolítása. E szerint ha a mozgáskorlátozott autótulajdonosnak valamilyen okból mégis el kell adnia a járművet, jövőre már közvetlenül a szaktárcától kell engedélyt kérnie, és a vásárláshoz kapott támogatás időarányos részét vissza kell fizetni.

Egyszerűbb eljárás

Noha a támogatás rendszere ezer sebből vérzik (lásd Támogatás alatt című írásunkat), a jogalkotás egyelőre nem lépte át a Rubicont, hanem beérte azzal, hogy a sajtó szalagcímekben üdvözölje a mozgássérültek visszaéléseinek megszüntetésére tett jogos huszárvágásokat.

A módosításokkal dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke is egyetért, hiszen kiszűrésük a jogosultságukkal valóban élni kívánók elemi érdeke. A kimutatott csalások képét viszont némileg árnyalja, hogy egy hányaduk abból származik, hogy többen a népszerű magyar gyakorlatot követve sokáig nem íratják át a kocsijaikat, jó néhányan pedig az autó meghibásodása miatt idejekorán válnak meg járgányuktól, és ruháznak be egy újba, amely már nem kerül be az utalványos körbe. Hegedűs szerint a módosításokat nem elnagyoltan a "mozgássérültek visszaéléseivel" kellett volna indokolni, hanem azzal a pár száz fiktív számlával, amelyek valóban léteztek, de a belőlük származó hasznot az autókereskedővel kialkudott vircsaftot követően a "jogosult egyszerűen leette".

"Mi nem állítottuk, hogy valamennyi gyanús esetben rosszhiszeműségről van szó - mondja Bogár Ágnes, a minisztérium illetékes főosztályvezető-helyettese. - A megyei közigazgatási hivatalok további vizsgálataira van szükség, amelyeket határozat követ, és ezek ellen az érintetteknek még mindig van jogorvoslati lehetőségük. Egyébként már az eddigi jogszabály is ismerte azt a szankciót, hogy ha valaki jogosulatlanul vagy rosszhiszeműen veszi igénybe a támogatást, azt kamatostul vissza kell fizetnie. Most ennek a végrehajtása és kikényszerítése vált egyszerűbbé. Akik a támogatást jogszerűen használják fel, azoknak a jogszabály nem jelent szigorítást. Akik viszont megszegik a szabályozást, azoknál a visszafizettetés egyszerűbb eljárás során történik."

A támogatás változatlan

Hegedűs szerint a módosítással az a baj, hogy a rendelet két eset kivételével (ha ellopják az autót, vagy ha műszaki okok miatt kikerül a forgalomból) számos valós, életszerű helyzetre nem ad kimenekülési lehetőséget a visszafizetési kötelezettség alól. Így például a jogosult halála esetén a szintén mozgáskorlátozott házastárs nem örökölheti a támogatást, vagy nagyobb törési kár esetén, amikor ésszerűbb lenne a gépkocsi cseréje, az időarányos támogatás továbbvitele nem vált lehetővé egy másik négykerekűre. Mivel a rendelet méltányossági eljárásról szót sem ejt, a minisztériumnak szerinte a következőkben számos panasszal kell számolnia.

A visszaélések kiküszöbölése érdekében dr. Hegedűs szerint indokolt lett volna a súlyos mozgáskorlátozottság minősítésének felülvizsgálata is: a háziorvos helyett, aki nem szívesen konfrontálódik páciensével, az orvosi szakvélemény kiadását egy magasabb szintű hatóságra, például az Országos Orvosszakértői Intézetre kellett volna átruházni. Ezzel a tárca lényegében egyetért, de ha most az orvosi elbírálás kérdéséhez hozzányúlnak, az már érintette volna a jogosultság kérdését is.

A támogatási rendszert tekintve is csak annyi módosult a rendelet betűjén, hogy a jövő évtől az utalványos autó értékhatára kétmillióról hárommillióra ugrott, és ezzel követte a nullkilométeres, olcsóbbnak számító modellek beszerzési árának változását. Ebben a kategóriában azonban már tavaly is csak a jogosultak két százaléka mert álmodni, így a változtatás inkább csak gesztusértékű. Az arányt Hegedűs szerint akkor lehetne növelni, ha új autók vásárlását (aminek a kezdő részletét talán fedezi a meglévő gépjármű-támogatás) részletfizetéskor a tárca bizonyos kamatteher-átvállalással ösztönözné. De érdemi előrelépést csak a támogatási összeg növelése és hozzáférhetőségének kiszélesítése hozna. A maximum 300 ezer forintos támogatási kvóta azonban, amely Hegedűs szerint "köszönő viszonyban sincs a valós árakkal", 1997 óta változatlan maradt.

Majd jövőre

Bogár Ágnes egyetért azzal, hogy a meglévő rendszer nem működik jól, csakhogy az új támogatási elveket az időközben megszületett fogyatékosügyi törvény passzusaihoz kell igazítani. "Egyelőre dilemma, hogy a rendszerben elég-e a súlyosan fogyatékosok csak egy csoportjára nézve gondolkodni, vagy szélesítsék a kedvezményezettek körét. Például az autista gyerekek közintézménybe történő eljuttatása tömegközlekedési eszközökkel lehetetlen, számukra diszkriminatív, hogy csak a súlyosan mozgáskorlátozottak jogosultak közlekedési támogatásra. El kéne gondolkodni arról is, amit Hegedűs úr is szorgalmaz, hogy eltöröljék a jövedelemkorlátot. Noha a 260 ezer pályázó sajnos megfelel ennek a szociális kritériumnak, de a közlekedési kedvezményt valóban a jövedelemhatár eltörlésével kellene adni, ahogy ez az esélyegyenlőségről szóló törvény szerint a közelmúltban bevezetett fogyatékossági támogatás esetében megvalósult. Egyébként számos kérdésben egyetértünk a MEOSZ-szal, sőt érdekképviseleti szerv ilyen mélységben a jogszabályalkotás folyamatában még nem vett részt, mint most, csak nyilván ők gyorsítanák egy picit a folyamatot."

A MEOSZ-nál azonban nem ennyire derűlátóak, noha a minisztérium szerint ismerték a sarokszámokat, és azt is tudhatták, a reformra idén már nem kerül sor. Hegedűs viszont úgy véli, "táncba vitték, majd ejtették" őket. Az elnök szerint "nehéz úgy harcolni, hogy megsimogatják az ember fejét, milyen okosakat írsz, figyelembe vesszük, de amikor megjelenik a jogszabály, kiderül, hogy semmi sem igaz belőle".

Csak a mozi lezárásaként: a machót a filmben végül megcsalja a felesége.

Bogár Zsolt

Támogatás alatt

Ha egy súlyosan mozgáskorlátozott megvenné élete első kocsiját, a szaktárcánál (Szociális és Családügyi Minisztérium) ún. gépkocsiszerzési támogatásért folyamodhat. A kérvénynek tartalmaznia kell a háziorvosi szakvéleményt a beteg állapotáról és egy igazolást arról, hogy a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimum két és félszeresét (mai állapotok szerint a nem egészen negyvenhatezer forintot).

Ha a Szociális és Családügyi Minisztérium a kérvényt méltányolja, bekerülhet azon jogosultak körébe, akik előbb-utóbb autóhoz jutnak. Pont úgy, mint a daliás nyolcvanas években a Trabantra és Ladára. Az utalványosztásról minden évben a helyi közigazgatási hivatal dönt július végéig. A döntésnél előnyt élveznek azok, akik rehabilitációs céllal kívánják használni a gépkocsit (munkához, tanuláshoz van rá szükségük), vagy rendszeres kórházi kezelére szorulnak. Noha a közlekedési támogatások egyik deklarált célja a mozgáskorlátozottak munkaképes társadalomba való beilleszkedésének elősegítése, a tervezett emelt összegű minimálbér miatt 2002-ben épp azok eshetnek majd ki a kedvezményezettek köréből, akik a kocsi előnyeit munkába járással, jövedelemszerzéssel kamatoztatnák.

A támogatás összege maximálisan háromszázezer forint lehet, amelyhez az igénylőnek adásvételkor még legalább további kétszázezret kell hozzátennie. Az adásvételek tárgya az esetek nyolcvan százalékában egy 500-700 ezer forint értékű kocsi, radásul autószerelőre is szükség van (százezres nagyságrendű pluszköltség, bár az átalakítási támogatás ehhez mindössze harmincezer forint), míg a kocsit a mozgáskorlátozott szükségleteihez igazítják. Régi kocsi lévén, gyakran megy tönkre az automata váltó, amelynek javítása körülbelül a gépjárműszerzési támogatás összegével megegyező. Ráadásul csak minden hetedik évben lehet autóvásárlási támogatást kérvényezni, viszont léteznek még olyan 1991-92-es (!) igények is, amelyek teljesítése tíz év múltán is csak folyamatban van, mivel a költségvetés évente összesen négymilliárd forintot költ közlekedési támogatásokra (szerzési, átalakítási és autóhasználati címen), így a hatvanötezer várományos közül idén is jó, ha öt-hatezer jogosult gépjárművásárlását tudják támogatni.

Multimobil

Míg a rendszerváltás előtt a súlyosan mozgáskorlátozottak Trabant Hycomat-kiutalásra vártak, manapság a legkülönbözőbb gépkocsik szélvédőjén láthatjuk a kerekes székes piktogramot. A gépkocsit használatbavétel előtt persze át kell alakítani. Ennek költsége széles sávban mozog. A gyári megoldás a legdrágább, háromszázezer forint körül van. Ennél azonban létezik egy jóval olcsóbb lehetőség is.

Szigeti Ottó Tibor budafoki vállalkozót 1975-ben érte a baleset, melynek következtében melltől lefelé lebénult. Az egykori elektroműszerész kifejlesztett egy szerkezetet, amellyel a mozgássérültek bármely autót kényelmesen és biztonságosan navigálhatnak. A háromfunkciós, kézi vezérlésű segédszerkezet teljesen mechanikus, és egy karon keresztül végzi az autóvezetés három alapműveletét: kuplungol, fékez és gázt ad. A berendezés beszerelése után is lehet lábbal vezetni mindenféle átkapcsolás és átállítás nélkül, tehát a kocsit hajthatja mozgássérült és nem mozgássérült is. Autótípustól függetlenül használható, a szerkezetet eredeti, gyári pontokhoz rögzítve oldható kötéssel szerelik fel, így eladáskor egyszerűen eltávolítható. Mivel a kuplung megmarad, ezért a pattogósabb, agresszívebb vezetést kedvelők kifejezetten ezt a megoldást keresik, és nem kérnek az automata váltóból. Mivel mechanikus szerkezetről van szó, legtöbbször túléli a járművet, amibe beépítik. A komplett cucc ára (ajándék kerékforgató gombbal) hetvenötezer forint, üzembe helyezése a műhelyben megvárható. Szigeti szerint a mozgáskorlátozottaknak járó gépkocsi-átalakítási támogatást felül kéne vizsgálni, mert a harmincezer forint legfeljebb a gázpedál bal oldali megismétlésére elegendő, amelyre az igények elenyésző százaléka vonatkozik.

Figyelmébe ajánljuk