A tb-önkormányzatok vége: Keresztút

  • B. I.
  • 1998. július 23.

Belpol

A héten életbe lép a társadalombiztosítási önkormányzatokat megszüntető törvény. A Fidesz teljesítette egyik legrázósabb ígéretét. Papíron, legalábbis.
A héten életbe lép a társadalombiztosítási önkormányzatokat megszüntető törvény. A Fidesz teljesítette egyik legrázósabb ígéretét. Papíron, legalábbis.

Amikor Orbán Viktor a választási győzelem után néhány nappal bejelentette a tb-önkormányzatok felszámolásának szándékát, sokan vélték úgy (többek között mi is), hogy a Fidesz talán túl korán nyitott frontot. Orbán még kijelölt miniszterelnök sem volt, mégis hadat üzent annak a két testületnek, amelyekkel szemben nemcsak a Horn-kormány legjelentősebb minisztere (Bokros Lajos) bizonyult tehetetlennek, hanem sokszor maga a miniszterelnök is.

A Fidesz

a kezdetektől ellenezte

a - Bokros szavaival: - "szakszervezeti ihletettségű" tb-önkormányzatok felállítását; mindvégig amellett kardoskodott, hogy az egészség- és nyugdíjbiztosítási alapokat a parlamentnek felelős, hozzáértő pénzügyi szakemberek igazgassák. A párt következetes maradt, s mivel az immár vezető kormányerőnek semmiféle "szakszervezeti elkötelezettsége" sincs, példátlanul rövid idő alatt lezavarták a parlamentben e kérdést.

A Fidesz mindezt az Alkotmánybíróság (AB) azon májusi döntésével indokolta, amely illegitimnek mondta ki a jelenlegi tb-önkormányzatokat. Az AB szerint az önkormányzatokban helyet foglaló szakszervezetek nem képviselik a járulékfizetők többségét; ugyanakkor a testület azt is megállapította, hogy mindebből nem következik automatikusan a jelenlegi önkormányzati mandátumok azonnali megsemmisítése. Az alkotmányellenes helyzetet az alkotmánybírósági verdikt szerint 2000. január 1-jéig kell megváltoztatni. Ez utóbbi kitétel azért érdekes, mert a lapunk megjelenésének napján életbe lépő törvény alkotmányossági vizsgálatát az MSZOSZ elsősorban erre alapozza. A kormány álláspontja viszont az, hogy bár az AB valóban nem rendelkezett az önkormányzatok azonnali megszüntetéséről, ám ennek az ellenkezőjét sem állította.

A Fidesz tehát régi elképzelését valósította meg az önkormányzatok felszámolásával. Ám úgy tűnik, mintha maguk a fiatal demokraták lepődtek volna meg a legjobban azon, hogy ilyen simán mennek a dolgok. Jó néhány jel arra mutat, hogy a Fidesz elbizonytalanodott, s egyelőre nemigen tud válaszolni a "hogyan tovább"-ra.

Múlt héten, szemben az előzetes elképzelésekkel, a kormány mégsem döntött Selmeczi Gabriellának, a tb-alapok felügyeletét ellátó kormánybiztosnak a kinevezéséről, illetve a feladatait meghatározó rendeletről. Ezen a héten azonban már mondani kell valamit, hiszen a törvény, mint említettük, életbe lép. Vannak azonban további gondok is: a kormány három hónapot adott magának arra, hogy részleteiben is kidolgozza azokat a jogszabály-módosításokat, amelyek törvényileg szabályoznák az állami felügyeletet. Vagyis lesz egy olyan időszak, amikor, elvileg, bármi és bárminek az ellenkezője is megtörténhet, és éppen a törvényi rendezetlenség miatt bármiről és bárminek az ellenkezőjéről is ki lehet mutatni, hogy az rendben történt. Márpedig a Fidesz éppen az ilyesfajta zavaros helyzetekre (is) hivatkozva hirdette a "pazarló és felelőtlenül gazdálkodó" önkormányzatok megszüntetésének a szükségességét.

Vegyük a tb talán legproblematikusabb területét, az alapok vagyongazdálkodását. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a tb vagyongazdálkodásáról

mindmáig nincs törvény,

és úgy tűnik, nem is lesz. Márpedig kéne: úgy tűnik, hogy a Fidesz-szakértők választások előtti markáns véleménye (a tb-nek semmi szüksége vagyonra, azt vissza kell az alapoktól venni) némileg felpuhult. Ellenzéki pozícióban határozottan állították, hogy az önkormányzatok homályos tranzakciói (például a nagybankokkal, s különösen az egészségbiztosítóban) a majd´ százmilliárdos vagyontömeg létéből, illetve e vagyon kezelésének a szabályozatlanságából fakad. Hogy kormányra kerülve miért változott e vélemény, nem tudjuk pontosan, csak sejthetjük: talán a banki és egyéb részvények miatt (bár ennek jelentőségét nem misztifikálnánk, még a Postabank okán sem), talán amiatt, hogy a vagyon "ésszerű" felélésével lehessen tömködni a tb-költségvetés lyukait (s ily módon tehermentesíteni az állami büdzsét), vagy esetleg amiatt, hogy a vagyon "működtetésével" gazdasági érdekcsoportokat lehessen a kormány mögé csalogatni.

Bauer Tamás (SZDSZ) a július 11-i Magyar Hírlapban egy igen tanulságos párhuzamra hívja fel a figyelmet: összeveti az önkormányzatok megszüntetése ellen fellépő Nagy Sándor (MSZP) minapi érveit Selmeczi Gabriellának a nyugdíjreform vitája kapcsán elmondott, egy évvel ezelőtt kifejtett álláspontjával. A két politikus ugyanazon az alapon támadja a másik pártot: hogy ti. az (mármint a "másik") pénzügyi körök érdekeit szolgálja s nem a járulékfizetőkét (a polgárokét).

Alapvető problémáról beszél Bauer: a tb-vel kapcsolatos viták

eredendően pártpolitikai

jellegéről. Ahogyan azt két héttel ezelőtti írásunkban is említettük (Kristálygömb, MaNcs, július 9.), a vagyongazdálkodás csupán a tb-problematika egyik (bár tényleg fontos) szelete. Ebben valóban tetten érhető az elmúlt időszaknak az a sajátos gazdasági-politikai mechanizmusa, amellyel korábban lapunk is többször foglalkozott. E téma azonban négy-öt magasan kvalifikált gazdasági nyomozóval viszonylag gyorsan rövidre zárható lenne egyszer s mindenkorra (csak éppen határozott és egyértelmű politikai szándék kéne hozzá, végre-valahára). Ám arról, amit röviden hatékony és működő egészségügyi és nyugdíjrendszernek, még rövidebben a társadalombiztosítás átfogó reformjának szokás nevezni, változatlanul semmit sem tudunk.

A Fidesz (pillanatnyi?) megtorpanása e koncepcióhiánnyal is magyarázható. (Vagy ha van koncepció, egyelőre ügyesen titkolják.) Persze ne legyünk igazságtalanok: az, hogy a tb elsősorban pártpolitikai kérdés, annak köszönhető, hogy a tb-önkormányzatok ´93-as felállítása mindenekelőtt a karanténból kitört MSZP 1994 előtti főpróbája, illetve a szocialisták legfőbb szövetségesének, a SZOT/MSZOSZ-nek a legitimációs hadjárata és a két erő gazdaságipozíció-szerző akciója volt. (Félreértések elkerülése végett: az MDF célja is ugyanez volt, csak rosszul mérték föl a terepet.) A Fidesz ezt akkor jól látta: az önkormányzatiság (illetve annak túl korai bevezetése) ellen emiatt küzdöttek. Nyilván elégtétel számukra, hogy ennek most ők vethetnek véget.

Májusban a Fidesz került abba a pozícióba, amelyben 1993 és 1998 között az MSZP, illetve az MSZOSZ volt. Kérdés, ellenállnak-e annak a kísértésnek, hogy a tb irdatlan (és hangsúlyozzuk, változatlanul "szabályozatlan") vagyonát ne használják fel egy saját (és egyelőre nemigen létező) gazdasági-politikai érdekcsoportosulás létrejöttének "megfinanszírozására" (megrendelések, illetve vagyonkezelési megbízások formájában, példa bőven van). Ha igen, akkor végre a tb kapcsán is lehet talán érdemi dolgokról beszélni. Ha nem, akkor a látszat ellenére sem változik majd semmi. És persze nem lesz elegendő négy-öt magasan kvalifikált gazdasági nyomozó.

B. I.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.