„Többekkel együtt én is hanyatt estem, amikor megláttam a kihirdetett eredményeket” – mondja a Narancsnak Váradi András biokémikus, aki a molekuláris és szerkezeti biológia, biokémia zsűri tagjaként vett részt az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) idei pályázati folyamatában. A felhívás eredményét augusztus 28-án hozta nyilvánosságra a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH), a nyertesek névsora azonban több ponton eltért a pályázatokat értékelő zsűrik és tudományterületi kollégiumok által elfogadott listától. Emiatt szeptember 1-jei hatállyal lemondott pozíciójáról Acsády László, az Orvosi és Biológiai Tudományok Kollégiumának elnöke. Acsády szerint a minisztériumi döntéssel bekerült a nyertesek közé olyan pályázó is, aki „az adott zsűrirangsor utolsó helyén végzett”.
Az idei OTKA-pályázat keretében közel 11 milliárd forintot osztott ki az NKFIH 320 projektre. Hogy pontosan hány pályázatot érintett a kormányzati belenyúlás, azt az NKFIH és a fölé rendelt Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) nyilvános kommunikációjából nehéz kibogozni. Birkner Zoltánnak, a hivatal elnökének Acsády Lászlóhoz címzett – és lapunkhoz is eljutott – leveléből mindenesetre arra következtethetünk, hogy kilenc esetben úgynevezett tudománymetriai (a pályázó kutató publikációinak számát és minőségét érintő) szempontok alapján változtatták meg a zsűri döntését, további hét esetben pedig „szakpolitikailag ígéretes”, de a zsűrik által hátrébb sorolt projekteket támogattak. Ez összesen 16 megváltoztatott besorolás, vagyis 5 százalékos felülbírálati arány, ami elég jelentős, főleg ahhoz képest, hogy az 1986 óta működő OTKA korábbi éveiből nem ismerünk hasonló beavatkozást.
Mivel a szakmai értékelőket titoktartási kötelezettség terheli, elég keveset lehet tudni arról, kik estek ki a nyertesek közül és kik kerültek be oda a kormányzati beavatkozásnak köszönhetően. A 24.hu Závodszky Péter biofizikusról és Kellermayer Miklós orvosról írta azt, hogy utólag került a támogatási vonal fölé, a Klubrádió egy műsorában pedig Deák Csaba közgazdászról állították ezt. Mindhármuknak van kimutatható kormányzati kapcsolata: Závodszky a miniszterelnök által összeállított Nemzeti Tudománypolitikai Tanács tagja, Kellermayert Palkovics miniszter delegálta az MTA-tól elszakított intézeteket felügyelő Eötvös Loránd Kutatási Hálózat irányító testületébe, Deák Csaba pedig 2014-től idén augusztusig a Miskolci Egyetem – miniszterelnök által kinevezett – kancellárja volt. Závodszky Péter érdeklődésünkre megerősítette, hogy utólag került a nyertes pályázók közé, mint írta, ő is a zsűri egy tagjától értesült erről, és nem örül neki, hogy erre szükség volt.
Elveszített függetlenség
Az OTKA az alap- és felfedező kutatások támogatásának legfontosabb hazai pályázati forrása. Három kategóriában hirdetnek nyerteseket – témapályázat, fiatal kutatók, posztdoktori kategória –, a pályázókat négy nagy tudományterületi kollégium (Bölcsészet- és Társadalomtudományok, Élettelen Természettudományok, Komplex Környezettudomány, valamint Orvosi és Biológiai Tudományok Kollégiuma) valamelyikéhez sorolva. Legfeljebb négyévi kutatásra maximum 48 millió forintot lehet igényelni. Fontos megjegyezni, hogy bár a pályázatoknál a témavezető kutatót tüntetik fel, ez nem jelenti azt, hogy egyedül használja fel az összeget; jellemzően kutatócsoportok pályáznak, és a pénzt nem is elsősorban bérjellegű kifizetésekre fordítják, hanem vegyszerekre, a kísérletekhez szükséges eszközökre, külföldi utak finanszírozására, fordításra, könyvkiadásra. Viszonylag ritka, hogy a vezető kutatót fizetik az OTKA-pénzből, inkább az szokott előfordulni, hogy egy-egy fiatalabb kutatót alkalmaznak a pályázati forrás terhére.
Első körben a négy kollégiumon belüli szűkebb tudományterületeket lefedő, 15–20 tekintélyes kutatóból (köztük külföldiekből) álló zsűrik értékelik a pályázatokat (az Élettelen Természettudományok Kollégiumán belül van például matematika, fizika, kémia zsűri). „Nézni szoktuk a vezető kutató szakmai teljesítményét, hogy milyen további senior kutatók csatlakoznak a projekthez, hogy mi a kutatás célkitűzése, mi a várható eredménye, illetve hogy mennyire reális a benyújtott költségvetés” – magyarázza Fábián István vegyész, aki korábban volt zsűritag az OTKA-ban, az idén pedig az Élettelen Természettudományok Kollégiumának tagja. A zsűrik nemcsak rangsorolják a pályázatokat, de a gyengébbnek ítélt kutatási terveket (akár a pályamunkák 30–40 százalékát) „nem támogatható” minősítéssel is elláthatják. Külön felháborította a tudományos szférát, hogy ezúttal az ITM több olyan pályázatot is beemelt a támogatottak közé, amely a zsűriktől ilyen „N-es” jelzést kapott.
A zsűrirangsorok a második menetben felkerülnek a zsűrielnökökből és további elismert tudósokból álló kollégiumokhoz, ahol megnézik, nem történt-e valami szabálytalanság az értékelés során, majd a rendelkezésre álló pénzt figyelembe véve eldöntik, hogy melyik rangsorról hány pályázót javasolnak támogatásra. Az OTKA-szisztémában két igazán fontos szervezeti kérdés van: hogy ki jelöli ki a kollégiumi és a zsűritagokat, illetve hogy a kollégiumi listák alapján végül ki dönt ténylegesen a támogatásról. Az OTKA 2015 előtt független szervezetként, az MTA költségvetésén belül működött, és minden fontos döntési jogkör az OTKA Bizottság kezében volt. E bizottságba a kormány és a tudományos testületek delegáltak tagokat, de a kormány képviselői kisebbségben voltak, a testület elnökét az MTA elnöke és az illetékes miniszter közösen választhatta ki.
Bő öt éve, 2015. január 1-jén aztán az OTKA beolvadt az újonnan létrehozott NKFIH-ba, a korábban az említett bizottság által gyakorolt jogköröket pedig egy személyben az utóbbi hivatal elnöke kapta meg, aki akkor Pálinkás József volt. Sokan már ekkor az OTKA függetlenségének végéről beszéltek, és jóllehet Pálinkás soha nem változtatott a szakmai testületek értékelésén, Váradi András például az ÉS-ben megjelent publicisztikájában úgy fogalmaz, hogy már 2015-ben felkerült az a képletes puska a falra, amelyet Palkovicsék most elsütöttek.
Pálinkás József szerint a 2014-ben elfogadott innovációs törvényt azért érték kritikák, mert kifejezetten nem írták bele, hogy a támogatási döntéseknél az NKFIH elnöke nem bírálhatja felül a szakmai kollégiumok véleményét. „Ezt egy törvénymódosítással orvosolni lehetett volna, de hát arról sem hozunk törvényt, hogy percenként tízszer levegőt kell venni, mert annyira nyilvánvaló. A három és fél év alatt, amíg a hivatalt vezettem, mindig egy az egyben elfogadtam a kollégiumi sorrendeket, még csak azzal a jogommal sem kellett élnem, hogy ha valami szabálytalanságot észlelek, visszaküldhetem a listát” – mondja Pálinkás József.
Egy 2019-es törvénymódosítás tovább erodálta az NKFIH és így az OTKA-pályázat függetlenségét. Ekkor vált önálló kormányhivatalból az ITM alá rendelt, úgynevezett országos hivatallá az NKFIH. „Míg korábban a Miniszterelnökséget vezető miniszter csak felügyeleti jogot gyakorolt fölöttem, az ITM már utasíthatja is az NKFIH elnökét, ami lényeges különbség” – magyarázza Pálinkás. Mindezt jól példázza az OTKA pályázati eredményeinek kihirdetése. Bár a szerződéseket Birkner Zoltán, a hivatal elnöke írja alá, az NKFIH honlapja maga közölte, hogy a támogatási döntéseket – Palkovics László miniszter kijelölése szerint eljárva – Gulyás Tibor innovációért felelős helyettes államtitkár hozta meg.
Furcsa indokok
Birkner Zoltán a felháborodott szakmai értékelőknek küldött levelében tudománymetriai és szakpolitikai okokkal magyarázza az utólagos módosításokat. A témavezető kutatók publikációs teljesítményének értékelését a tudomanymetria.com adatai alapján végezte el a hivatal. A Győrffy Balázs bioinformatikus által fejlesztett honlap három szempont alapján értékeli a kutatókat: publikációik teljes idézettsége, az elmúlt két év idézettsége és az elmúlt öt évben Q1-es minősítésű folyóiratban megjelent publikációk száma. Az algoritmus az életkort is figyelembe véve minden kutatóra megad egy pontszámot, amely elvileg a tudományterület összes többi kutatójával összehasonlíthatóvá teszi.
Az NKFIH az OTKA pályázati felületén e pontszám alapján sorrendbe állította az adott zsűrihez pályázó kutatókat, jóllehet arról nem volt szó, hogy a bírálóknak ezt figyelembe kell venniük. Birkner levele alapján úgy tűnik, a hivatal ott emelt kifogást, ahol a tudománymetriai pontszám alapján a pályázók utolsó negyedébe tartozó kutató projektje támogatást kapott a zsűritől. Összesen 19 ilyen eset volt, de végül csak kilencnél módosítottak a zsűrisorrendeken, Birkner szerint oly módon, hogy a kieső kutatók helyett olyanokat támogattak, akiknek a legfelső negyedben volt a publikációs teljesítménye.
Lőrincz Viktor jogász, az Akadémiai Dolgozók Fórumának tagja szerint több probléma is van a Győrffy-féle tudománymetriai értékeléssel. „Magát a pályázatot nem lehet ezzel a módszerrel értékelni, csak a kutatót, ráadásul a kutatók közül is csak a témavezetőt, holott jellemzően többen dolgoznak egy OTKA-projektben. Az is elfogadhatatlanná teszi a rendszert, hogy a pályázati kiírásban egyáltalán nem esett szó róla, utólag ajánlották a bírálók figyelmébe.” Fábián István főleg azt kifogásolja, hogy a módszert a tudományos közösség nem hagyta jóvá, sőt, komoly kritikákat fogalmazott meg azzal szemben, mégis „élesben” kezdték használni.
Az utólagos belenyúlás másik vonulata az volt, amikor a zsűrik által nem támogatott, de szakpolitikailag valamiért ígéretesnek tűnő kutatásokat emelt be a nyertesek közé az NKFIH, illetve a végső döntést hozó helyettes államtitkár. Azt állítják, hogy ennek finanszírozása nem is az eredetileg OTKA-ra szánt pénzből, hanem az „Élvonal-konstrukció maradványának terhére” történt. Az Élvonal-pályázat eredményét idén márciusban hirdették ki, és bár mind a kilenc pályázó kutató nyert, a 3 milliárdos keretből valóban csak 2,5 milliárdot osztottak ki. Pálinkás József szerint azonban a pluszforrás sem igazolhatja, hogy a kormány utólag változtatott az OTKA zsűrisorrendjein. „A normális eljárás az lett volna, ha visszamennek a kollégiumokhoz azzal, hogy itt van még ennyi pénz, mondjátok meg ti, ki kaphat még támogatást.”
Fábián István úgy látja, a kormányzati beavatkozást az a hozzáállás vezérli, hogy aki a pénzt adja, bele is szólhat, milyen kutatások valósuljanak meg. „Ez azonban súlyos tévedés, a pénz nem az övék, az adófizetők adják, a kormányt pedig pusztán azzal bízták meg, hogy a folyamat jogszerűségét garantálja. A szakmaiságot a szakmának kell hozzátennie.” Pálinkás József szerint rendkívül kártékony folyamatokat indíthat el, ha meginog a bizalom a tudományos értékelési rendszerben. „Különösen a gyengébb kutatók gondolhatják úgy, hogy az érvényesüléshez elég jóban lenni a döntéshozókkal.”
Nyílt levelében Váradi András a bizalom helyreállításának érdekében azt javasolta, hogy a hivatal jóvoltából kedvezményezettek ne kössék meg a szerződést, ne vegyék fel a pénzt. Závodszky Péter lapunknak küldött válasza alapján nem hallgatta meg ezt a tanácsot. Szerinte éppen a zsűri eredeti döntése lehetett politikailag motivált, hiszen míg kutatócsoportja egy korábbi OTKA-projektjét kiválónak találták, „ugyanez a bizottság az elmúlt két évben – amióta a kormányzat igénybe veszi szakértői munkámat – sem az én pályázataimat, sem munkatársaim OTKA-pályázatait nem minősítette támogathatónak. A támogatás elutasítása egyrészt azt jelentené, hogy a tudománymetriai alapon történt felülvizsgálatot helytelenítem, másrészt kutatócsoportunk munkáját berekesztem. Ezt pedig nem teszem meg.”
