Csányi Vilmos, az ELTE etológus professzora
MaNcs: Ön azt szokta mondani, hogy az ember alapvetően egy békés, állatszerető állat, akinek az az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy ahol csak tud, kapcsolatokat köt fajtársaival. E szerint például egy koccanásos karambol résztvevőinek a biztosítási papír kitöltésekor életre szóló barátságot kellene kötniük egymással. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a véznábbik sofőr örülhet, ha a kapcsolatteremtést kisebb fejsérülésekkel megússza.
Csányi Vilmos: Az állatok között az ember tényleg az egyik legbékésebb faj, de a civilizáció, amit létrehozott, mára egy olyan szakaszába lépett, ahol nagy tömegek elvesztették hitüket a kultúra közös értékeiben. Pontosabban fogalmazva, megszűntek a kultúra kollektív struktúrái, és elértéktelenedtek azok a viselkedési mechanizmusok is, amelyek révén az egyén valamilyen valós vagy képzelt csoporthoz tartozott. Az emberek bizonyos értelemben "kultúrán kívüli" állapotba kerültek, és ebben a helyzetükben viselkedésüket nem lehet kiszámítani. Most olyan időket élünk, amikor bármi megtörténhet.
MaNcs: Miért, mi történt a civilizációval, hova lett a kultúra?
CSV: A kultúra, köszöni szépen, megvan. Olyannyira, hogy az emberiség történetében még soha ennyiféle kultúra nem létezett, mint manapság. Csak ez egyének és nem igazi csoportok kultúrája. Húszezer évvel ezelőtt 30-50 fős csoporttársadalmakban éltek őseink, és csak akkor voltak képesek fennmaradni, ha tárgyi, szociális és elmekonstrukcióik életképesek voltak. Azok a csoportok, amelyek hülyeségekben hittek, elpusztultak. Akkoriban alapvető összetartó erő volt a biológiai és érzelmi kötődés. A mesterséges konstrukciók hálózatába, azaz a kultúrába mindenki beleszületett, és úgy tekintett rá, mint tőle független szociális realitásra. De ahogy növekedett a populáció, úgy vált egyre komplexebbé a hálózat, az egyén pedig egyre kevésbé látta át az egészet. Mindennek az lett a következménye, hogy az azonos kultúrában élő természetes csoportok mérete folyamatosan csökkent. Először megszűntek a törzsek, nemzetségek, nagycsaládok, és felbomlóban van a legszűkebb család is. Ma már gyakorlatilag csak egyszemélyes kulturális csoportok léteznek.
MaNcs: És ezért lettek bunkóbbak az emberek?
CSV: Ahogy egyre szövevényesebbé és átláthatatlanabbá vált a kulturális rendszer, az emberek közötti kapcsolatokban a biológiai és ezért erős érzelmi alapon működő lojalitást fokozatosan felváltotta a tanult, racionális, szokáson alapuló egyezkedés. Ez már nem kíván hűséget, önfeláldozást az egyéntől. A modern társadalmak már egyértelműen autonóm, önérdekű, egyezségeket kötő és a lehetőségek szerint azokat betartó egyszemélyes csoportokat nevelnek. A kommunikációs korlátok teljes lebomlásával, a globalizációval pedig eltűnt a kollektív kultúrákat összetartó utolsó erő, a nyelv szerepe is. Felbomlóban vannak a kollektív kulturális hálózatok, minden ránk zúdul és összefolyik. Nem lehet megmondani, hogy közülük mi a "jó" és a "rossz". Ezek a kategóriák ugyanis kultúrafüggők. Ilyen lehetetlen helyzetben pedig a legésszerűbb taktika a magányos harcosé, aki csak magában, saját értékrendjében hisz. A magányos harcos azt gondolja, hogy csak azt kapja meg, amiért megküzd, és abban a hitben él, hogy mindenki ellene dolgozik. Természetéből fakadóan intoleráns és bizalmatlan, azaz bunkó.
MaNcs: Na de azért mégiscsak sokszor látni csoportokba verődött embereket.
CSV: Az embernek az a tulajdonsága, hogy különlegesen vonzódik embertársaihoz, nem változott semmit. De háttérbe szorultak a lojalitás bármilyen formáját is felmutató tartós csoportkapcsolatok. Helyettük a pillanatnyi vagy időleges egyezségeken alapuló érdekérvényesítő embercsoportok váltak dominánssá. Ezek állandóan konfliktusba keverednek egymással, sőt saját tagjaikkal is, egyszerűen azért, mert nem szolgálnak semmilyen, érzelmeken alapuló, hosszú távú érdeket. Korunknak éppen az a tragédiája, hogy az emberek nem tudnak összehangolódni másokkal. Az embernek nemcsak az elméje kreatív, hanem az érzelmei is. Érzelmi kreativitásunk azonban a nullához közelít. Ezért hiába nagy egyéniség valaki, ha nincs hozzá semmi közöm.
MaNcs: Ez lenne hát az evolúció végállomása? Hatmilliárd egyéniség üti-vágja egymást, és közben mindenki mondja a magáét?
CSV: Nem hiszem, hogy bárminek is vége lenne, bár elég nagy a törés. A jövőben minden bizonnyal sokféle kultúra fog egymás mellett létezni, amelyek között egy globális, racionális kultúra lesz az összekötő kapocs. A fészekmelegséget, az érzelmeket a kis színes kultúrák hordozzák majd. A történelem során már sokszor érvényesítették érdekeiket a bunkó barbárok a konszenzusos kultúra ellenében. Ha lesznek új társadalomszervező eszmék, akkor a bunkók gyermekei létrehoznak majd egy új morális konszenzust és egy új kollektív kultúrát. Addig meg be kell rendezkednünk a bozótharcos életmódra.
Sáska Géza, a Fazekas Mihály Gimnázium igazgatója
MaNcs: Felmérések szerint az elmúlt években rohamosan romlott a középiskolai tanulók teljesítménye. Például minden ötödik ember rosszabbul olvas és kevesebbet ért meg egy szövegből, mint tíz évvel ezelőtt. Ezek szerint a mai fiatalok műveletlenebbek, netán bunkóbbak lennének?
Sáska Géza: Nem vettem észre, hogy a mai fiatalok faragatlanabbak azoknál, mint akik tíz éve voltak fiatalok. Egész egyszerűen a korábbi értékek már nem olyan fontosak számukra, más dolgok értékelődnek fel. Az viszont igaz, hogy ma alig lehet megmondani, hogy miből áll az általános műveltség. A korábbi fokmérő, a tantárgyakban megjelenő tudományok ismerete gyakorlatilag nem létezik. Észre kell venni, hogy véget ért a felvilágosodás észkultusza. Nem állítom, hogy értékválság van, inkább azt látom, hogy minden átrendeződik.
MaNcs: De aki nem tud rendesen olvasni, az most is bunkónak számít.
SG: Ez igaz, de régebben még az is bunkó volt, aki nem tudott latinul és ógörögül. Önmagában ez a tudás száz éve is haszontalan volt, de aki nem ismerte a klasszikus kultúrát, nem lehetett például miniszterelnök. Ma legfeljebb csak annyi kell ehhez, hogy legyen bármilyen felsőfokú diploma, lehetőleg valamilyen nappali szakról. Persze ami ma bunkóságnak tűnik, az esetleg holnap értékké válhat.
MaNcs: Például sikk lesz latens analfabétának lenni?
SG: Az azért nem, de könnyen értékké nemesülhetnek például a ma még híg irodalomnak tartott ponyvák. Egész egyszerűen azért, mert az is érték lesz, ha valaki egyáltalán olvasni fog valamit. Az oktatási kormányzat tavaly hozott egy olyan rendelkezést, hogy az iskola kilencedik évfolyama alatt tilos írásban felvételiztetni a gyerekeket, csak szóban lehet meggyőződni a tudásáról. De ott van a helyesírás. Helyesen írni ma már egyáltalán nem fontos. Hiszen csak az írásellenőrző gombját kell lenyomni a klaviatúrán, ha valaki korrekt helyesírással szeretne kiadni egy szöveget a kezéből. Aki tudja kezelni a helyesírás-ellenőrző programot, azt már szinte értelmiséginek nevezzük, hiszen az ilyen kvalitású emberek minden bizonnyal írnak is, olvasnak is. Az emberek többsége ugyanis egyáltalán nem szokott írni, inkább szóban kommunikál a másikkal.
MaNcs: És mit csinálnak a tanárok az iskolában?
SG: A rendszerváltás után minden iskoláról kiderült, hogy milyen is valójában. Az iskoláknak elég nagy mozgástere van ahhoz, hogy eldöntsék, mit és hogyan tanítanak. A korszellemnek megfelelően mára a nyugati típusú, praktikus ismereteket nyújtó közoktatás került előtérbe, ahol az élethez szükséges tudást oktatják, nem az elvont tudományokat. A nyugati tömegoktatásban a tudomány alapú, klasszikus tantárgyak helyett már régóta inkább a népszerűsítő tudományt, úgynevezett science-t, valamint életmódismereteket és social historyt (minden mindennel összefügg) tanítanak. Ezek a fogyasztói civilizáció gyakorlatias, piacképes ismeretei, de esetlegesek, kaleidoszkópszerűek, és nincs tartós kultúrateremtő hatásuk. A legfejlettebb országokban olyannyira csökkent a természettudományok presztízse, hogy ma már elmaradottnak tekintik azokat az országokat, amelyek ezek fontosságát hangsúlyozzák.
MaNcs: Akkor a Fazekas gimnázium is profilt vált, és atomfizika helyett az áfás számla kitöltését fogja tanítani?
SG: Szó sincs róla. Mi arra játszunk, hogy az észkultusz valamilyen formában fennmaradjon. Kisebbségbe kerültünk, de a több százból létezik még néhány tucat hozzánk hasonló középiskola az országban. Mi a rációban hiszünk és az ennek megfelelő jellemben. Nem hiszem, hogy én látom helyesen a dolgokat, és nem akarok senkit sem igazamról meggyőzni. Ha valaki ezoterikus tanokban hisz, és neki ettől jobb, hát legyen. De ha valaki intoleráns velem, és nem veszi komolyan, amit gondolok, azt bunkónak tartom.
Az interjúkat Kovács Róbert készítette.
