Hamar eltakarították a Navalnijra emlékező jelképeket a Terror Háza elől

  • narancs.hu
  • 2024. február 18.

Belpol

Schmidt Mária intézetét csak a múltbéli önkényuralmak terrora érdekli, a jelen nem?

Február 16-án, pénteken az orosz börtönben elhunyt Alekszej Navalnij, aki egészen a koncepciós peréig Putyin legveszedelmesebb kritikusa volt. Ezen a napon egy a pedofil bűntényt eltussolálásában szerepet vállalt férfi kegyelmi ügye miatt több tízezres influenszertüntetés volt a Hősök terén, a tömeg majdnem az Oktogonig nyúlott.

Az Andrássy út 60. szám alatti Terror Háza Múzeum előtt áll a Vasfüggöny-emlékmű, amelynek a lábánál virágokat, fotókat, feliratokat helyeztek el Alekszej Navalnij emlékére. Egy olvasónk két fotót is küldött nekünk, amelyeken jól látszik, hogy péntekről szombatra csak a mécsekből kicsöpögött viasz maradt a helyszínen. Nem világos, hogy a közterületen takarítók vagy a Terror Háza valamelyik dolgozója vitte el a Navalnij tiszteletére elhelyezett tárgyakat.

 
Navalnijra emlékeztek a Terror Háza előtt
Fotó: Olvasói fotó/Magyar Narancs

 
... szombatra eltűntek.
Fotó: Olvasói fotó/Magyar Narancs

Kicsivel arrébb a Bajza utcai metrómegálló így nézett ki február 16-án.

 
Navalnijt gyászoló feliratok és virágok a Bajza utcai metrómegállónál
Fotó: Olvasói fotó/Magyar Narancs

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója tavaly áprilisban egyébként azt mondta Bayer Zsolt műsorában, hogy „most még Oroszország nem háborúzik Ukrajnával szemben, ez még különleges hadművelet”, majd erősítette a Kreml kommunikációjából ismerős szólamot, hogy Putyin csak zsoldosokat vetett be eddig Ukrajnában, és az orosz hadigépezet még meg sem mozdult a maga több millió katonájával.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.