Az első modern regénynek tekintik, kétszer aláhúzható, meglepő tanulsága pedig nem más, mint hogy képzelet és valóság különbözik. Nem volt ez mindig így. Idézzük fel Fábri Péter cikkét 2005-ből.
Menekülve a nyári forróságtól északnak vettük az irányt: megcéloztuk a nem kifejezetten a magyar turisták érdeklődésének homlokterében lévő Norvégiát. Tizenegyen indultunk útnak, nyolcan repülővel, hárman autóval indultunk Oslóba. Előbbi két óra, utóbbi három nap.
A fideszes szuverenitásvédő Facebook-csoport tagjai közül nem egynek volt köze a Fidesz előtti állampárthoz és szervezeteihez.
A donyecki régió teljes átadását követeli az orosz elnök az ukránoktól, és bár Zelenszkij elzárkózik az ötlettől, Trumpot már meggyőzte. Harapófogóba kerülhet Ukrajna az alaszkai csúcs után.
Kunffy Lajos festőművésztől, a francia Becsületrend tulajdonosától elvették a képeit, gettóba vitték, megverték, a Rákosi-rendszerben jól vezetett birtokától kellett megválnia – és még halála után harminchat évvel is volt mit elrabolni tőle.
Mi a közös Woody Allenben, Jason Stathamben és Jackie Chanben? Hogy lényegében mindig ugyanazt a figurát hozzák.
„Még nincs deal, de majd lesz” – mondta Trump, miután meghallgatta Putyin hízelgését. Alaszkában vörös szőnyeget terítettek a háborús bűnös elé, aki jottányit sem engedett a céljaiból. Nincs tűzszünet, és a béke sem került közelebb.
És az antilopok nem azért lettek odarakva, hogy Semjén Zsoltnak ne kelljen svéd gazdálkodókat idegesíteni, ha lőni akar valami egzotikusat.
Izrael népszerűsége rohamosan csökken a világban, egyre több figyelem irányul a gázai humanitárius katasztrófára, a politikai elit feje felett a népirtás vádja lebeg. Benjamín Netanjahu azonban úgy érzi, bemehet Gázába, fasiszta minisztere szerint pedig ki sem kell jönnie onnan.
Kinek és miért éri meg a milliárdokból készült, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városba költöztetett épület? Szubjektív helyszíni riport a „Nagykunság fővárosából”.
