"Az itteniek sem kelekótyák" (Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltje)

szerző
Bundula István
publikálva
2000/20. (05. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Kívülről nézve indulásának reális magyarázata az, hogy ily módon talán több magyar szavazó járul június 4-én az urnákhoz. Ha ez így történik, akkor az RMDSZ-nek nemcsak jelentős frakciója lesz, hanem jó alkupozíciója is a második forduló előtt.

Magyar Narancs: Kívülről nézve indulásának reális magyarázata az, hogy ily módon talán több magyar szavazó járul június 4-én az urnákhoz. Ha ez így történik, akkor az RMDSZ-nek nemcsak jelentős frakciója lesz, hanem jó alkupozíciója is a második forduló előtt.Romániában 2000 a választások éve: június 4-én helyhatósági, míg ősszel általános parlamenti választásokat tartanak. A bő két hét múlva esedékes voksolás egyik nagy kérdése, hogy Kolozsvár nyolc éve regnáló soviniszta polgármesterét leváltják-e a város polgárai, akik egyébként négy éve már az első fordulóban megerősítették posztján Gheorghe Funart. A rajt-cél győzelem egyik oka az volt, hogy 1996-ban a helyi magyar választók kevesebb mint fele szavazott. Ezt (is) megakadályozandó döntött úgy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), hogy - ellentétben a korábbi két önkormányzati választással - saját polgármester-jelöltet indít Eckstein-Kovács Péter személyében. Eckstein-Kovács - aki "civilben" kolozsvári ügyvéd - nyolc éve tagja a román szenátusnak, jelenleg a koalíciós román kormány "kisebbségvédelmi" minisztere.

Eckstein-Kovács Péter: Néhány hónapja történt a városi tanácsban egy fordulat, és ez nagyjából Funar tévedéseinek a következménye. Funar előző pártja, a Nemzeti Egységpárt a tanácsban lassan megszűnt létezni formálisan. Funar tizen-egynéhány tanácsossal indult a ciklus elején, akik mára egy kivétellel nem a Nagy-Romániához ültek át - vagyis nem követték Funart -, hanem az Iliescu-féle RTDP-be mentek. A Román Nemzeti Egységpártból Funar ugyanis a Nagy-Románia Pártba iratkozott át úgy két éve. Az Iliescu-párt frakciója pár hónapja nem asszisztál olyan szolgaian Funarnak, mint ahogyan ez két és fél évig megszokott volt tőle. Az abban való hit, hogy Funar úgyis megtehet bármit következmények nélkül, hogy lényegében büntethetetlen, megingott. Az átállás hiba volt Funar részéről: ha ő a volt pártjában kirobbant botrány után függetlennek nyilvánítja magát, akkor most lényegesen jobb helyzetben lenne. Érvényes ez mind a tanáccsal való kapcsolatára, mind polgármester-jelöltségére. A Nagy-Románia Pártot ugyanis itt is egyre többen szélsőségesnek tekintik: az EU-csatlakozás arra ösztökéli a pártokat, hogy elhatárolódjanak Funar új pártjától. Nyolc évig Funar az erő pozíciójából politizált, és a városi tanács farkcsóváló pincsiként követte a polgármestert; mindent megszavazott, amit Funar akart. Az RMDSZ két cikluson át a maga hat-hét képviselőjével mindig ellenzékben volt, néha az ellenzéken belüli ellenzékben. Ebben a helyzetben, ha reményeink szerint minden sikerül, felértékelődhet egy nagyobb létszámú RMDSZ-frakció. Számításaim szerint nekünk lesz a kolozsvári tanácsban a legtöbb képviselőnk.

MN: A legjobb esetben ez hány helyet jelenthet?

EKP: Reálisan hét-nyolc helyre számíthatunk. Most van hat képviselőnk, egy nagyon rossz részvételi arány következtében - 1996-ban az itteni magyar választópolgárok mindössze 47 százaléka voksolt -, ha nagyobb lesz a részvétel, meglesz a hét hely, továbbá a helyhatósági választási törvény megváltoztatása - amely a pártlistás szavaztoknak kedvez - miatt is kaphatunk még egy helyet. Tehát hét-nyolc hely a harmincegyből: ez igen komoly erő lenne. De a mi elsődleges célunk az, hogy leváltsuk ezt az embert, aki, ha kapna újabb négy évet... Hogy is mondjam? Az nem lenne jó Kolozsvárnak.

MN: Ha az első fordulóban az ön eredménye jobb lenne, mint a Funart szintén leváltani akaró legjobb román jelölté, akkor elképzelhető-e, hogy nem lép vissza a Funarral szemben esélyes román jelölt javára?

EKP: Elképzelhető.

MN: Mi kell ehhez?

EKP: Meg kell várni az első fordulót, minden további annak az eredményétől függ. A dolgok jelenlegi állása szerint Funar támogatottsága elég gyorsan csökken. Ennek oka részben az, hogy több hibát is elkövetett a választási kampányban. Nem vett részt a médiakampányban: azt mondja, a kolozsváriak 1992-ben elhatározták, hogy ki a polgármesterük, és ő bizonyított. A parasztpárti polgármesterjelölt ugyanakkor - jó anyagi háttérrel - egy hatásos választási kampányt produkált, és varázslatos gyorsasággal megtriplázta a potenciális választóinak a táborát. Funar ugyanakkor változatlanul agresszív, felsőbbrendűséget sugárzó hangnemet használ mindenkivel szemben, és ebből már sokaknak elegük van. Ezzel együtt nem kizárt, hogy a második forduló Funart találja az első helyen. Akkor minden attól függ, hogy a másodikat milyen mértékben támogatják potenciális szövetségesei - a második fordulóba a két legjobb eredményt elért jelölt kerül, illetve ha egyikük visszalép, akkor a harmadik. Innen nézve mindegy, hogy én leszek-e Funar ellenfele a második fordulóban, avagy más.

MN: Ön szerint egy román választó a második fordulóban szavazna-e magyar jelöltre, még ha Funar leváltásáról van is szó?

EKP: Azzal számolok, hogy néhány százaléknyi román szavazóm most is van. Hogy ez az arány hogyan alakulna egy esetleges második fordulós megmérettetésben? Nyilván ezt is kielemezzük. Egy biztos: látatlanban nem lépek vissza, felmérem saját esélyeimet.

MN: Korábban utalt rá, hogy hirtelen jött az indítása. Az is hirtelen ötlet volt, hogy induljon egyáltalán magyar jelölt a polgármesteri székért?

EKP: Ez benne volt a levegőben. A korábbi próbálkozások, amikor nem indítottunk önálló polgármesterjelöltet, kudarcba fulladtak. Az indulás melletti számos érven kívül az sem lényegtelen, hogy úgy gondoltuk: a jelöléssel az RMDSZ tehermentesíti a nem kimondottan nacionalista román pártokat a kisebbségi kérdésben való állásfoglalás alól.

MN: Afféle golyófogóként?

EKP: Ha az RMDSZ-nek nincs önálló polgármesterjelöltje, hanem ehelyett valamelyik román jelölt támogatására szólít föl, akkor az illető román szövetségestől mindig számon lehet kérni azt, hogy mit ad cserébe a magyarok voksaiért. Igen, egy kis villámhárítás is van a jelölésemben, kétségtelen. A kolozsvári román közvélemény nagyon érzékeny arra, hogy vezető városi funkcióba kerül-e magyar vagy nem, és hogy melyik az a román párt, amelyik a magyar szavazatokért ilyesmit ígér az RMDSZ-nek. Most ebből a szempontból egyértelmű lesz a helyzet: itt vagyok, ezt és ezt akarom. Aztán az utolsó kanyarban meglátjuk, hogy adott esetben mivel tudjuk segíteni az arra érdemest, hogy kivel kell megegyeznünk.

MN: A koalíciós partner parasztpárt jelöltjén kívül jöhet más szóba?

EKP: Mint mondtam, a fő cél Funar leváltása. Lehetőleg velem, de ha ez nem megy, akkor valaki mással.

MN: Jó, de mint első számú szövetségesben, azért csak a parasztpárti jelölt második fordulós támogatásában gondolkodnak, nem?

EKP: Mi nyitottak vagyunk ebben a kérdésben. A jelenlegi erőviszonyok alapján a parasztpárt jelöltje valóban megverheti Funart. De nem zárnék ki más lehetőséget sem.

MN: Végighallgatva egy választási gyűlését, feltűnt, hogy a felszólaló polgárok többsége a helyi magyarok kiábrándultságáról beszélt, arról, hogy sokan inkább el sem mennek szavazni. Ön szerint mivel magyarázható ez? Az RMDSZ kormányzati szerepe miatti csalódottsággal?

EKP: A kormányzati szerepvállalással önmagában nincs baja az itt élő magyarok többségének. A kiábrándultság, az apátia az általános szegénységből adódó zsigeri reakció, én legalábbis így látom.

MN: Így akkor még érdekesebb, hogy a kormány a helyhatósági választások előtt egy hónappal, a parlamenti választások előtt fél évvel elfogadta a Nemzetközi Valutaalap feltételeit, amelyek között gyárak bezárása, energiaárak emelése is szerepel. Ha egy kormány egy országos kampány előtt ilyenbe belemegy, akkor az ország nagyon rossz gazdasági helyzetben lehet. Mi legalábbis erre gondolunk.

EKP: Nem ilyen fekete-fehér a helyzet. A költségvetésből fizetett alkalmazottak bérét megemeltük, kezdve a katonáktól a tanárokon keresztül a miniszterekig. Ez jelentős béremelés volt, lényegében annak a pozitív jele, hogy a román gazdaság kezd egy emelkedő pályára lépni. Az export látványosan nőtt, és az ipari termelés is növekedett. Ezek tények. A nyugdíjakat is megemelték nemrég, és ezt a Valutaalap elfogadta. A nagy kérdés az, hogy az esetenként több tízezer embert foglalkoztató iparvállalatokat, mint például a galaci fémipari műveket, hogyan privatizálják. Az a fontos, hogy a Valutaalappal való egyezség jelzés lehet a nemzetközi pénzügyi intézmények felé, hogy van bizalom a román kormány iránt, hogy jöhet a működő tőke, hogy ide érdemes beruházni.

MN: De a választók érzik-e az ön által említett javulást? Hirtelenjében a mi Bokros-csomagunk ugrik be: a magyarországi választók sem értékelték 1998-ban az 1995-ös megszorító intézkedések eredményeit, mert az emberek mindennapjait rövid távon nem a kiválóan alakuló makrogazdasági mutatók befolyásolják. Egy ilyen lehetőséggel számolnak?

EKP: Valóban, az benne van a pakliban, hogy a román választók sem fogják ezt értékelni, és más fogja begyűjteni a mi kormányunk gazdaságpolitikájának, a megszorító intézkedéseknek a gyümölcseit. Ettől függetlenül, ha a magyarországi példát is nézzük, azt lehet mondani, hogy megérte. A gazdaság megerősítése országos érdek, mint ahogyan Magyarországon is az volt. Még akkor is, ha meghozott gazdasági intézkedéseink esetleges választási kudarcunkat is jelentik.

MN: Nehéz gazdasági helyzetben mindig nagyobb a demagógiára való fogékonyság. A leendő parlamenti választási kampányban képesek lesznek önök racionálisan érvelni a megszorítások mellett?

EKP: A mai napig talán a leginkább méltatott és a legjobb emlékű miniszterelnök Stolojan úr. ´ egy germán típusú fazon, aki történetesen egy Iliescu-párti kabinetet vezetett technokrataként, de aki nagy nyugalmat sugárzott. El tudta magyarázni, hogy nehézségek vannak, de úgy, hogy reményt is tudott egyúttal sugallni. Eleget tett olyan, korántsem balkáni elvárásnak, mint a kiszámíthatóság. Isarescunak, a mostani miniszterelnöknek, aki ízig-vérig technokrata, jók a népszerűségi mutatói. Látják a választók, hogy komoly ember, mert a realitások talaján állva akar változtatni. És ezt az emberek díjazzák. Az itteniek sem kelekótyák, érzik, ki beszél komolyan.

MN: Az önök kormánya számol az uniós csatlakozással?

EKP: Az EU-csatlakozást mint elérendő célt a román kormány 2007-re tűzte ki. Ez realista elképzelésnek tűnik, úgy látom. Ami biztos: nem egyetlen kormányzati ciklus alatt fog ez bekövetkezni, kormányok munkájának az egymásra épülését feltételezi mindez.

MN: Magyarországon azt mondják sokan, hogy előbb Kelet-Magyarországot integráljuk a Dunántúlhoz és a fővároshoz, aztán menjünk az EU-ba. Romániában mi a helyzet e téren? Meglehetősen sok munka foglalkozik a romániai történelmi régiók eltérő fejlettségével, az ebből adódó nehézségekkel.

EKP: Az igazi probléma a hátrányos helyzetű övezetek felemelése. A romániai régiókról való történeti gondolkodással óvatosan bánnék. A leghátrányosabb helyzetű övezet a Zsil völgye és Hunyad megye, ezek ugye a történelmi Erdélyben vannak. Olvastam egy felmérést a romániai régiók gazdasági helyzetéről - nyolc régióról beszél a tanulmány -, és ott a legfejlettebbnek hitt bánáti, délnyugat- romániai régió nem az első. Ennek oka részben biztos az is, hogy a forrásokat Bukaresten keresztül osztják szét, és a déli román részek többet kaphatnak. De látnivaló, hogy az úgynevezett fejlettség terén - a tanulmány ezt vizsgálja a termelékenységtől kezdve a munkanélküliségi rátán keresztül a fúrt kutakig és a kanalizációig - van egyfajta átrendeződés. Ami a magyar kultúrszupremáció jelenidejűségéről a fejünkben él, az ma már csak mítosz, és szerintem a múlthoz tartozik. Hiába jövünk mi azzal, hogy e felfogásnak komoly történelmi és akár a mindennapokban is igazolható alapja van. Aki ennek a bűvöletében él, az képtelen lesz a romániai helyzet reális felmérésére.

MN: Ha befut kolozsvári polgármesternek, akkor melyik posztot választja, mivel ez miniszterségével összeférhetetlen lenne?

EKP: Ez számomra egyértelmű. Magyarként Kolozsvár polgármesterének lenni akkora kihívás, hogy ennek beteljesülését ma Romániában elképzelni is nehéz. Nem vitás, hogy ha bejönne, ezt a tisztséget választanám.

Bundula István

szerző
Bundula István
publikálva
2000/20. (05. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra